A göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS) munkatársai egy olyan új, mesterséges intelligenciára épülő megoldást mutattak be, amelynek segítségével lehetővé válik a Hold árnyékban lévő krátereinek leképezése. A HORUS (Hyper-effective nOise Removal U-net Software) néven hivatkozott gépi tanuló algoritmussal egy olyan képalkotó programot valósítottak meg, amellyel minden eddiginél nagyobb felbontásban lehet majd feltérképezni a sötét krátereket.

Az AI News beszámolója szerint az új megoldás révén eddig 17 ilyen szabályos alakú bemélyedés sikerült ábrázolni a Hold déli sarkvidékén. A dolognak azok a részben már igazolt feltételezések adnak különös jelentőséget, amelyek szerint sok ilyen kráterben található nagy mennyiségű vízjég. Ezeknek a helyeknek bizonyos részét soha nem éri napfény, mivel a lapos beesési szög miatt nem hatolhat le a fenékre, az "örök éjszakában" pedig olyan hideg van, hogy a fagyott víz évmilliókig megmaradhat.

Nem fognak elbotlani az űrhajósok

A szoftver több mint 70 ezer kalibrációs képet használ, amelyeket a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter űrszondája készített a Hold sötét oldalán. A program képes csökkenteni a gyenge fényviszonyok miatt keletkező, nagy mennyiségű zajt, ezen kívül pedig figyelembe veszi a szonda pályájára vagy akár a kamera hőmérsékletére vonatkozó információkat is.

A HORUS ezzel képes kiszűrni a megfigyelés pontatlanságaiból és a vizsgálathoz használt technológia korlátaiból származó hibák jelentős részét, ezáltal pedig megkülönböztni a felvételeken szereplő tényleges geológiai jellemzőket. Az MPS modelljének segítségével a kutatók körülbelül 1-2 méteres képpontonkénti felbontást érhetnek el, ami ötször vagy akár tízszer magasabb a korábban elérhető bármelyik kép felbontásánál.
 

Balra az űrszonda egyik felvétele, jobbra az MI által feljavított kép

forrás: mps.mpg.de

A hírek szerint az MPS által leképezett 17 kráter közül 3 a NASA 2023-ra tervezett Volatiles Investigating Polar Exploration Rover (VIPER) missziójában is érintett, melynek során a Déli-sark közelében egy 93 négyzetkilométeres területet vizsgál majd át az illékony anyagok után kutató holdjáró. A küldetés előkészítése során a HORUS felhasználásával  próbálnak meg képet alkotni a lehető legtöbb, folyamatosan árnyékban lévő régióról.

A kutatók szerint az új algoritmus segítségével ma már sokkal jobban meg lehet érteni az ilyen területek geológiáját, mint korábban, másrészt meg lehet könnyíti a roverek vagy űrhajósok útjban álló esetleges akadályok és veszélyek azonosítását is. Erre szinte azonnal lehetőségük is lesz, miután a mostani publikációban bemutatott képességek átfogó gyakorlati alkalmazásra kerülnek.