Múlt hét pénteken különleges, a kiadott sajtóközlemény szerint egyenesen történelmi megállapodás született az Egyesült Államok kormányzata és az Intel között, amelynek értelmében a csipgyártó összességében 11,1 milliárd dollárnyi állami forráshoz jut – ebből 2,2 milliárd már a cégnél van, további 8,9 milliárd pedig a jövőben érkezik. Az eredetileg támogatásként remélt pénzhalomért cserébe ugyanakkor a Trump-adminisztráció 9,9 százalékos részesedéshez jut az ikonikus, ám nem éppen legjobb napjait élő technológiai óriásban.

A pár nappal ezelőtt kötött megállapodás annyiban semmiképpen nem volt váratlan, hogy már augusztus közepén beindultak a pletykák, miszerint az amerikai kormányzat bevásárolná magát a vállalatba, miután Donald Trump elnök találkozót tartott Lip-Bu Tan vezérigazgatóval, akit előzőleg lemondására szólított fel kínai üzleti kapcsolatai miatt. Múlt hét elején pedig a Bloomberg bennfentes forrásaira hivatkozva már részletekbe menő és pontosnak bizonyuló információval szolgált a felek által nem sokkal később hivatalosan is bejelentett ügyletről.

Lehetnek még további gyönyörű üzletek

A lépés egyáltalán nem illik bele a mindenkori amerikai kormányzat elmúlt évtizedekben folytatott gyakorlatától, miszerint jórészt igyekeztek kerülni a közvetlen állami beavatkozást, és hagyni, hogy a piac a maga útját járja. A konvencionálisnak legkevésbé sem nevezhető Donald Trumpot persze mindez nem zavarja. A második ciklusát idén januárban kezdő elnök első körben kijelentette, hogy lefújja a hazai csipgyártás támogatására hozott programokat (CHIPS and Science Act), illetve irdatlan mértékű vámokat lengetett be a külföldről behozott félvezetőkre.

A Trump-kormányzat egyéb rendhagyó intézkedésekkel is jelezte, hogy bármilyen megoldásra nyitott. Ilyen különleges ügyletnek tekinthető például az Nvidiával és az AMD-vel kötött különmegállapodás, amely alapján a cégek 15 százalékos jutalékért cserébe exportálhatnak bizonyos csipeket Kínába.

Az amerikai elnök újságírói kérdésre válaszolva a hét elején pedig arról beszélt, hogy egyáltalán nem lenne ellenére, ha az Intellel kötött megállapodáshoz hasonló üzletek születnének más vállalatokkal is a közeljövőben.

Kockázatok és (szocialista) mellékhatások

Ugyan a pénteki megállapodást nemcsak a két szerződő fél, de szinte az összes jelentős amerikai technológia nagyvállalat vezetője igyekezett egymásra licitálva dícsérni, azért több helyről érkeztek kritikus megjegyzések is. Utóbbiak között említhető több republikánus nyilatkozat is. A Reuters beszámolója szerint Kentucky szenátora például "szörnyű ötletnek" nevezte a bevásárlást az Intelbe. Rand Paul egyenesen a szocializmus felé tett lépésként értelmezte azt, hogy a kormányzat részesedést szerzett egy gyártó vállalatban. Egyes elemzők pedig az állami jelenlétből eredeztethető esetleges piactorzító hatásokra figyelmeztettek.

A kockázatokkal egyébként a jelek szerint maga az Intel is tisztában van. Egy tőzsdefelügyeletnek benyújtott hétfői riportból többek között az olvasható ki, hogy a kormányzati befektetés potenciálisan visszavetheti a nemzetközi értékesítést, megnehezítheti további kormányzati támogatások megszerzését, illetve extra szabályozó intézkedésekkel és korlátozásokkal szembesülhet a vállalatot más országokban.

(Kép: Intel)