Még magához képest is meglepő ötletcsomaggal állt elő Donald Trump tegnap egy republikánus képviselőknek tartott eseményen. Az USA alig több mint egy hete hivatalba lépett elnöke azt mondta, hogy a csipgyártóknak nincs szüksége semmiféle állami ösztönzőprogramra, helyette inkább azzal serkentené a hazai kapacitások kiépítését, hogy nagyon magas vámokat vetne ki a külföldről behozott félvezetőkre.

Ami a csomag első felét illeti, ez egyértelműen a Biden-kormányzat idején bevezetett, gigantikus támogatási program leállítását célozza. Ennek keretében több 10 milliárd dollárt kaptak amerikai és külföldi cégek azért, hogy az Egyesült Államokban bővítsék gyártási kapacitásukat. Termetes ösztönző pakkot utaltak ki többek között az Intelnek és Micronnak, de jutott belőle a tajvani TSMC-nek és a dél-koreai Samsungnak is.

Trump azonban úgy látja, hogy ezeknek a vállalatoknak "már így is több milliárd dollárjuk van", ezért "nincs szükségük pénzre". Amire szükségük van, az a megfelelő ösztönzés. A regnáló elnök szerint ezt azonban az állami pénzeső helyett azzal is el lehet érni, hogy irdatlan magas vámokat vet ki az importált cikkekre. Trump beszédében a más témák kapcsán gyakran bedobott 25 százalék mellett 50, sőt 100 százalékos rátákat említett.

Mindez az elnök gondolatmenete szerint azt eredményezi majd, hogy a cégek a magas adók helyett inkább "saját pénzükből fogják felépíteni a gyára[ka]t". Plusz már csak azért sem kell támogatást adni a vállalatoknak, mert ha pénzt adnak a cégeknek, azok "nem tudják, mit kezdjenek vele”.

Globális hazárdjáték

Beszédében Trump kifejtette, hogy vissza szeretné hozni az olyan alapvetően fontos termékek gyártását az Egyesült Államokba, mint a csipek, a félvezetők és a gyógyszerek. Az elnök felhánytorgatta, hogy ezek az üzemek külföldre költöztek, elsősorban Tajvanra, amely "egyébként a csipgyártás 98 százalékát" birtokolja. (Itt a politikus erősen csúsztat, mivel tavalyi adatok alapján Tajvan a globális félvezető-piac szűk kétharmadát teszi ki, a legfejlettebb processzorok esetében pedig nagyjából 90 százalékos a részesedése.)

Az tagadhatatlan, hogy a félvezetőgyártás tekintetében az USA (és Európa) az elmúlt évtizedekben jelentős pozíciókat veszített, amit mindkét helyen igyekeznek visszafordítani. Az egyébként már a választási kampányban bedobott védővámos ötelet azonban nem feltétlenül éri el a kívánt hatást.

Az egyik probléma, hogy a csipgyártás a világ egyik legösszetettebb ipari folyamata, így a kapacitások áttelepítése, újak létrehozása egyaránt nagyon bonyolult és időigényes. Azaz még ha működne is a terv, az jobbára csak évek múlva realizálódhat konkrétumok formájában.

A másik oldalon viszont a vámok azonnal éreztetnék hatásukat, hiszen pont a külföldi függés miatt jó ideig nem áll rendelkezésre majd belföldi készlet a félvezetőimport kiváltására. A beszédben elhangzott horribilis terheket pedig – ahogy az lenni szokott – a végén a vásárlóknak kell viselnie. Mindez az amerikai elektronikai ipar tagjait tömörítő Consumer Technology Association év elején kiadott kalkulációja szerint közel másfélszeresére emelheti a laptopok és a táblagépek árát, de jelentősen dárgulhatnak a játékkonzolok és az okostelefonok is – ami vélhetően Trump népszerűségére sem lenne jótékony hatással. 

Amennyiben az USA-ban bevezetnék a beígért extravámokat, annak beláthatatlan tovagyűrűző hatása lenne a világgazdaságra. A félvezetők minden modern eszközben kulcsfontosságú alkatrészként funkcionálnak, a gyártóberendezéseken keresztül pedig még a legegyszerűbb analóg termékek ipari előállításánál sem kerülhetők meg.