A világ talán legnagyobb hatású nyelvészének tartott Noam Chomsky a mesterséges intelligencia és az intelligens rendszerek fejlődéséhez is jelentősen hozzájárult a kognitív tudomány (megismeréstudomány) területén. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzoraz MI-vel kapcsolatban már korábban is kifejtette, hogy önmagunk „dekódolása” valószínűleg az emberi civilizáció legnagyobb és legmegfoghatatlanabb intellektuális kihívása, ami már a helyes megközelítést illetően is tele van ellentétekkel a filozófiától vagy a pszichológiától a számítástechnikáig és az idegtudományig, néhány napja pedig a The New York Timesnak írt cikkében fejtette ki a véleményét a ChatGPT-t és az MI-alapú chatbotokat övező hisztériáról.

Ebben a "gépi tanulás csodáinak" nevezi az új programokat, de arra figyelmeztet, hogy a machine learning (ML) a mesterséges intelligencia legnépszerűbb és legdivatosabb vonulataként degradálja a tudományt és lealacsonyítja az etikát is azáltal, hogy a nyelv és a tudás alapvetően hibás felfogását építi be a technológiánkba. Bár az OpenAI ChatGPT-jére és a Microsoft Bing MI-jére sokan már az általános mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI) korai megnyilvánulásaként hivatkoznak, Chomsky úgy látja, hogy egyelőre még csak a közelében sem vagyunk az emberhez hasonló autonómiával és feladatmegoldó képességekkel rendelkező gépi rendszerek megalkotásának.

Már az irány sem szerencsés

Szerinte az emberi elme nem egy óriási, mintaillesztésre szolgáló statisztikai motor, amelyik több száz terabájtnyi adatot halmoz fel, és extrapolálja a legvalószínűbb válaszokat egy beszélgetésben feltett kérdésre vagy egy tudományos felvetésre. Éppen ellenkezőleg, az emberi elme egy meglepően hatékony, sőt elegáns rendszer, amely kis mennyiségű információval operál. Nem arra törekszik, hogy simán összefüggéseket találjon az adatpontok között, hanem arra, hogy magyarázatokat alkosson. Így bármennyire is hasznosak lehetnek ezek a programok bizonyos szűk tartományokban, a mai értelemben vett gépi tanulás a fentiek alapján semmiképpen sem versenyeztethető az emberi elmével.

Chomsky a cikkben kifejti, hogy ha a jelenleg elérhető MI-chatbotok utánozzák az emberi kreativitást és találékonyságot, akkor azt csak statisztikai valószínűségek alapján teszik. A szóban forgó modellek ezzel megrekednek a kognitív evolúció "ember előtti vagy nem emberi" szakaszában: míg az emberek a racionálisan is sejthető magyarázatokra korlátozzák magukat, addig a gépi tanuló rendszerek ugyanúgy megtanulhatják, hogy a Föld lapos, mint azt, hogy a Föld gömbölyű. A programok mindössze időben változó valószínűségekkel dolgoznak, ezért előrejelzéseik mindig felszínesek és kétségesek lesznek – és a mostani várakozásoknak sem felelhetnek meg, mert nem képesek emberszerűen érteni a világ működését.

A cikk felhívja rá a figyelmet, hogy a ChatGPT látszólag kifinomult gondolkodása és nyelvhasználata mellett is feltűnő az "intelligencia hiányából fakadó erkölcsi közömbösség": plágium, apátia, álláspont nélküli "autocomplete" összefoglalások és a felelősség áthárítása a rendszer alkotóira. Az ilyen modellek ugyanis saját felépítésükből adódóan vagy "túlgenerálnak" (egyszerre termelik az igaz és a valótlan, az etikus és az etikátlan kimeneteket), vagy "alulgenerálnak" (nem elkötelezettek a döntések mellett, és közömbösek a következmények iránt). Chomsky ezért amoralitásuk, hamis tudományosságuk és nyelvi alkalmatlanságuk miatt nevetségesnek vagy éppen siralmasnak tartja hirtelen jött népszerűségüket.

A teljes (ennél sokkal részletesebb és érdekesebb) cikk a The New York Times oldalán »