Több száz vállalat több mint 50 ezer alkalmazottjának munkáját elemezték két éven keresztül egy stanfordi kutatók által kidolgozott algoritmus segítségével, miután a szervezetek hozzáférést adtak kódtáraikhoz a minőségi és mennyiségi vizsgálatok elvégzéséhez. Az eredmények alapján majdnem minden tizedik szoftvermérnökről, az érintettek 9,5 százalékáról állapították meg, hogy "gyakorlatilag semmit sem csinál": a program vezetője által "szellemmérnököknek" nevezett munkavállalók termelékenysége a medián legfeljebb 10 százalékát érte el.

Jegor Denisov-Blanch a Business Insidernek nyilatkozva beszélt róla, hogy munkájuk eredeti célja a hatékonyabb módszerek kidolgozása volt a szoftverfejlesztők teljesítményének értékelésére. Ezt a területet fekete dobozhoz hasonlította, tekintettel arra, hogy az ilyesmire eddig nem születtek megbízható módszerek: már az is alapvető problémát jelent, hogy ha valaki végrehajt egy nagyon bonyolult, de csakegyetlen kódsorból álló változtatást, akkor az hogyan viszonyul a mellette ülő szakember 1000 sornyi, de nagyon egyszerű változtatásaihoz.

A szóban forgó algoritmus ezt az ellentmondást úgy próbálja feloldani, hogy a mennyiséget csak addig veszi figyelembe a magas értékeléshez, amíg az így létrehozott programkód összetett problémákat old meg, relatívan jól strukturált, könnyen implemetálható és ugyanilyen könnyen karbantartható. Bár a működéséről ennél sokkal részletesebb információt nem tettek közzé, olyasmit azért tudni lehet, hogy figyelembe veszik, mennyi időbe telhet az egyes kódok megírása olyan helyzetben, amikor a programozó teljes mértékben a feladatára tud koncentrálni.

Sokkal okosabbak most sem lettünk

Ahogy arra a Business Insider is felhívja a figyelmet, a 9,5 százalékos semmittevési arány valószínűleg túlzó lehet a teljes ágazatra nézve, mivel a kutatók által vizsgált szervezetek önként jelentkeztek a részvételre. Másfelől az is igaz, hogy "szellemmérnökségnek" csak a medián teljesítmény 10 százalékát nem meghaladó munkát értékelték, miközben hozzájuk képest a 11 vagy 12 százalékos eredmények sem jelentenek akkora különbséget, hogy érdemes lenne rögtön a felsőbb kategóriába sorolni az annyira jutott dolgozókat.

Néhány héttel ezelőtt mi is beszámoltunk arról az InfoWorld oldalán megjelent elemzésről, ami a szoftverfejlesztés hatékonyságának mérésével, a nem triviális problémák megoldásával és az ilyen-olyan értékelési rendszerek szükségszerű meghekkelésével foglalkozott. Ahogy a Business Insider írja, az alulteljesítők kiiktatása lassan mániává válik a Szilícium-völgyben is: Elon Musk például a Twitter alkalmazottainak 80 százalékát bocsátotta el, miután megszerezte a céget, most pedig az állami alkalmazottak ritktására készül Donald Trump oldalán.

Mindez összefügg a távmunka elleni hadjárattal, amiről a világjárvány környékén még előremutató változásként beszéltek, az utóbbi időben azonban nem győzik visszaterelni a vonakodó alkalmazottakat az irodákba. A stanfordi kutatók ezzel kapcsolatban úgy találták, hogy a "szellemmérnökök" aránya valóban kétszer magasabb a távmunkások körében, de azt is megállapították, hogy a leghatékonyabb – a mediánt legalább ötszörösen túlteljesítő – mérnökök közül is sokkal többen dolgoznak távoli helyszíneken, mint a fizikai irodákban ülve.