Nagy fejszébe vágta baltáját a Google anyavállalata: az Alphabet már dolgozik azon a terven, ami segíthet kiegyenlíteni a megújuló energiatermelés hullámhegyeit és -völgyeit. Ehhez azonban nem az Elon Musk-féle utat választotta, vagyis nem a lítium-ionos akkumulátorokat akarja jobbá tenni az Alphabet, hanem egy, többségünk számára a konyhából ismerős anyaggal kísérletezik. A só lesz a jövőnk kulcsa?

Vízalapú akkumulátor
Sikerült elérni az elektrolit PH-semleges vízben való feloldódását, így az energiatároló telep sokkal lassabban megy tönkre, mint napjaink akkumulátorai. És nem csak ezért helyezhetők le nyugodt szívvel az épületek pincéibe: ha netalán valamilyen fizikai hatást követően sérülés keletkezne benne, akkor a padlóra kifolyó anyag nem tenne kárt a betonban.

Mivel nem korrozív, ezért az akkumulátor egyéb elemeit – a tartályt, a pumpákat – sem kell felkészíteni olyan savas környezetre, ami gyorsan tönkretehetné ezeket. Vagyis olcsóbb anyagokat lehet használni, így kikerülhető az otthoni energiatermelő rendszerek hálózatba való bekötésének kényszere. Ezáltal még gazdaságosabbá válhat a megújuló energiák használata, javuló megbízhatóság mellett.

Nem elhanyagolható szempont, hogy ezzel tehermentesíteni lehetne az országos energiahálózatokat a megújulók jelentette (túl)termelési csúcsoktól.

Megtermelt és aztán kidobott energia

Közismert problémája a megújuló energiaforrásoknak, hogy nem állandóan, hanem csupán szakaszosan (ráadásul bizonyos típusok esetén kiszámíthatatlanul szakaszosan) állnak rendelkezésre. Míg az atom-, szén- és gázerőművek stabilan hozzák a tőlük elvárt teljesítményszintet (és viszonylag jól skálázható is a belőlük kinyert energia mennyisége), addig a nap- és szélerőművek csupán hullámzóan tudják kiszolgálni elektromos eszközeink éhségét. Este vagy erősen felhős időben zéró közelire csökken a napelemek és –kollektorok teljesítménye, a szélcsend pedig a szélerőművek esetében jelent komoly problémát az ellátás biztonsága tekintetében.

Kézenfekvő tehát, hogy valahol raktározni kellene a túltermelésből származó többletet az energiaszegény időszakokra. A lítium-ionos kapacitástárolásra alapuló megoldások azonban nem jelentenek tökéletes választ: egyrészt hajlamosak túlmelegedésre, másrészt viszonylag hamar elöregednek. További problémát jelent, hogy a közeli jövőben az emberiség igényeinek felfutását követő mértékben nem állnak majd rendelkezésre az előállításukhoz szükséges ritkaföldfémek.

Márpedig valamit tenni kell. Csak Kaliforniában 300 ezer megawattnyi, feleslegesen előállított megújuló nap- és szélenergiát "dobtak ki" pusztán azért, mert a pillanatnyi igények alacsony szintje miatt nem volt hol felhasználni azt (és nem állt rendelkezésre hatékony tárolórendszer). Ez több tízezer háztartás ellátását tette volna lehetővé.

De nem jobb a helyzet Európában és a Távol-Keleten sem. 2015-ben a teljes német szélenergia-termelés közel 4 százaléka ment a levesbe a fent ismertetett okok miatt. Kína pedig még ennél is rosszabb számokat hozott: megújulókból származó energiatermelésük 17 százalékát nem használták fel végül.

Projekt Malta

A fentiek ismeretében vágott bele az Alphabet, pontosabban a vállalat titkos kutatásokkal foglalkozó Lab X részlege az energiatárolás problémájának ipari szintű megoldásába. A Malta kódnév alatt futó kutatáson dolgozók így a lítium-ion helyett inkább a sóoldatra (sóra és fagyállóra) szavaztak.

Persze nem csupán az emberiség jövőjének megmentésének célja lebegett az Alphabet vezetőségének szemei előtt, amikor zöld utat adtak a projektnek. A Bloomberg beszámolója szerint a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos piac 2024-re már nagyjából 40 milliárd dolláros befektetést igényel majd, melynek nyereségéből értelemszerűen a Google fedőszervezete is részesedni akar. Nem véletlen, hogy Bill Gates és befektetőtársai már tavaly több mint egymilliárd dollárt szántak energiakutatásra.

Visszatérve a technikai részletekhez: a Lab X kutatói hisznek abban, hogy némi fejlesztést követően a sóra alapuló energiatárolás legalább annyira energiahatékony lehet, mint az új hidroelektromos erőművek vagy más, tiszta energiatárolási megoldások. Emellett viszont sokkal tovább használhatóak maradnak a lítium-ion akkumulátorokhoz viszonyítva.

Ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen, el kell nyelnie az elektromosság formájában létező energiát és azt hideg és meleg légáramlás segítségével, a só és a fagyálló révén raktároznia kell. Tulajdonképpen az elv pofonegyszerű: a meleg levegő felfűti a sót, a hideg pedig lehűti a fagyállót. Mivel a só nagyon jól képes tartani saját hőmérsékletét, a rendszer órákra vagy akár napokra is hatékonyan eltárolhatja a megújulókból származó energiát, adta közzé értesüléseit a Bloomberg.