Elkészült a világ első 3D nyomtatással készített hídja. Maga a nyomtatási procedúra ugyan hat hónapig tartott, de valószínűleg még mindig gyorsabb volt, mintha hagyományos módszerekkel építik. A 3D nyomtatáshoz anyagkutatással és tervezéssel foglalkozó Joris Laarman Lab és a speciális nyomtatórobotokat fejlesztő MX3D együttműködésével készült hidat egyelőre nem vehetik használatba az amszterdamiak, azt beépítése előtt még alaposan tesztelik.

Három éve egy meredek ötlettel indult

Az eredeti ötlet sokkal merészebb volt. Amszterdam az egyik csatornáján szeretett volna kiváltani egy ideiglenes átkelőt egy végleges gyalogos híddal. A pályázaton a Joris Laarman Lab futurisztikus terve győzött. De még a híd formájánál is futurisztikusabb volt, ahogy felépíteni tervezték. Eredetileg ugyanis az volt az elképzelés, hogy az MX3D speciális robotjaival a helyszínen nyomtatják ki a 12,5 méter hosszú, 6,3 méter széles, 4,5 tonna tömegű hídszerkezetet. (Ez csak a csupasz hídszerkezet, amire még nagyon sok kiegészítő elemet kell ráépíteni.)

Végül a cég az óvatosabb utat választotta: egy csarnokban nyomtatták ki a hidat, amit most hosszas teszteknek vetnek alá, hogy várhatóan jövőre a végleges helyére kerülhessen. Bár a gyártás helyszíne változott, az előállítás módja nem: a robotok a híddal együtt építették azt az utat is, amelyen centiméterről centiméterre tudtak előre haladni.

A hídszerkezetet végül négy robot hat hónap alatt gyártotta le.

A MX3D egyébként olyan robotokat fejleszt, amelyek szinte bármilyen méretű és formájú fémszerkezetet létre tudnak hozni. Ezt a gyártási szabadságfokot úgy sikerült elérniük, hogy a nyomtatást végző robotkarok soktengelyesek – a híd felépítéséhez hattengelyes robotokat használtak.
 

A cég nyomtatógépei sokféle hegeszthető ötvözettel képesek dolgozni, például sima és rozsdamentes acéllal, alumíniummal, bronzötvözetekkel. Emellett olyan speciális anyagokat is használhat, mint az inconel (ezt a speciális adalékkal erősített nikkel-króm-molibdén ötvözetet használják például atomerőművekben is). Anyagtól, bonyolultságtól függően egy nyomtatórobot-fúvóka óránként 1-3 kg anyagot tud beépíteni a szerkezetbe.

Okosítják is a hidat

Az új híd tervezésétől az üzeneltetéséig mindent bevetnek, amiről ma a digitális gyártás, az Ipar 4.0, valamint az Internet of Things (IoT) szól. Miután a tartószerkezet és a járófelület is elkészült, a hidat szenzorok sokaságával látják el. Ezek az érzékelők folyamatosan figyelik a híd állapot, a környezeti hatásokat (hőmérséklet, levegőminőség stb.), valamint valós időben rögzítik a tömegeloszlást.

Az adatok egy ún. digitális ikermodellbe kerülnek át, amely folyamatosan mutatja az üzemeltetőnek a híd viselkedését. A digitális iker azonban nem csak a felügyeletben segít. Az adatok abban is segítenek majd, hogy miként lehet finomítani az eljárást a jövőben építendő hasonló szerkezeteknél.

A híradások azonban egy dologról nem szólnak: a költségekről, azaz hogy voltaképpen olcsóbb vagy drágább-e a híd nyomtatva, mint hagyományos módszerrel építve.