Az unalomig ismételgetett szófordulat szerint "korunk gyorsuló világában" igencsak kapaszkodni kell mindenkinek, aki lépést akar tartani a fejleményekkel. Bármennyire is elcsépeltek a közhelyek, gyakran tartalmaznak némi igazságot, amire most a munkaerőpiaci (erő)viszonyok hektikus mozgása is példát szolgáltat.

Szembe jött a valóság

Alig néhány hónappal ezelőtt még minden elemzés, felmérés arról szólt, hogy a vállalatvezetés és a menedzserek kénytelenek behódolni a munkavállalók előtt, és inkább engedni a maximálisan rugalmas munkavégzést, a heti 1-2 nap irodai bejárást jelentő hibrid munkavégzést. A világjárvány ugyanis megkedveltette ezt a fajta életmódot az emberekkel, akik köszönik szépen, de nem kérnek a régi felállásból. És ha ez nem tetszik a cégnek, majd keresnek olyat, ahol ez nem probléma.

Ám az ukrajnai háború, illetve az azzal párhuzamosan, ám attól nem függetlenül kísértő globális gazdasági problémák kezdik teljesen újraírni a játékszabályokat. Az elszabaduló infláció, az energiaválság és a recessziótól való félelem egyaránt fokozott óvatosságra intik a fogyasztókat és a belőlük élő vállalatokat.

A korábban a világgazdaság motorjaként funkcionáló technológiai szektorban szinte nincs már olyan jelentős cég, amelyik ne jelentett volna be költségcsökkentő intézkedésként legalább egy ideiglenes létszámstopot. De számtalan példa van az erőteljes leépítésekre is. Utóbbi különösen igaz az éppen józanságteszt alatt álló startupoknál.

Rugalmasabban állnak a rugalmatlansághoz

Mindez kihatással van a dolgozói preferenciákra is. Egy tavaly év végén publikált brit kutatás még azt hozta ki, hogy a munkavállalók fele simán felmondan, ha nem biztosítanák neki a hibrid minkavégzés lehetőségét. Ehhez képest az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatalának (ONS) adatai szerint jelenleg 10-ből alig több mint három munkavállaló dolgozik legalább részben távmunkában.

Egy friss felmérés szerint pedig az USA-ban dolgozó technológiai vezetők 55 százaléka tervezi, hogy a következő 12 hónapban többet kér irodai munkából a munkatársaktól. Szinte ugyanennyien vélték úgy, hogy a gazdasági visszaesés megkönnyíti a kollégák "visszaterelését" az irodába.

Jelen pillanatban tehát ismét a munkaadók kerültek kicsit erősebb pozícióba, ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy amilyen gyorsan a feje tetejére állt a világ, remélhetőleg annyira gyorsan bekövetkezhet egy újabb felivelő világgazdasági pálya. És mivel az emberek alapvetően megkedvelték a távmunkával járó előnyöket (és a legtöbb kimutatás szerint ez a termelékenységükre se volt rossz hatással), így a menedzsmentnek érdemes nagyon alaposan átgondolni, mennyire erőltetik a visszarendeződést a régi, 9-től 5-ig tartó irodai világba. Mert lehet, hogy most a kényszerhelyzetben lévő dolgozók most ebbe is belemennek, ám a későbbiekben mindez több problémát okozhat, mint amekkora remélt haszonnal jár rövid távon.