A mai informatika felhasználói számára teljesen egyértelmű, hogy számítógépekkel dolgozunk, amelyek ráadásul akár ultrahordozható formában is bárki számára elérhetőek. Magától értetődőek a hely-alapú szolgáltatások, már nem sci-fiben csodálkozunk rá az érintőképernyőre és internetes lemezboltokban vásárolunk zenét. Mint minden más szakterületnek, az informatika világának is megvoltak a maga úttörői, ezeket akár százával sorolhatjuk is, ám néha érdekes lehet egy-egy szakértői összesítés. Az angol PC Advisor szerint az alábbiak mindenképp fontos mérföldköveknek számítottak.

1. Az első tévé-távirányító (1955) | Manapság teljesen elfogadottként használjuk a "médiafogyasztó" kifejezést, ám a televízió hőskorában a tévé csupán egy luxus-szintű információs kiegészítőként indult, és amikor már több csatorna is elérhetővé vált, akkor sem volt igazán jellemző a nézőkre a keresgélés: egyfajta, tematikus csatornát néztek a műsorzárás teszt-szignáljának feltűnéséig.

A Zenith Flash-Matic bevezetését azóta a témával foglalkozó szociológusok is a médiafogyasztás első lépcsőfokának tartják: egyrészt az akkor még a villanó fény elvén működő eszközzel könnyen és gyorsan lehetett csatornát váltani, valóban értelmet nyert a kereskedelmi csatornák indítása, a célzott műsorok (és persze reklámok) megjelenése és pozicionálása. Azóta pedig a távirányítás intézménye általánossá vált, a "fogyasztók" gyorsan megszokták, hogy tévét, háztartási eszközt, számítógépet, ajtót és bármit lehet akár egyetlen helyről, kényelmesen vezérelni.

2. Az első műhold (1957) | Az űrverseny a II. Világháború után éleződött ki az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, egyrészt a hidegháborús erőfitogtatás, másrészt a "technológiai országimázs" elősegítésére. Az 1957 október 4-én fellőtt és pályára állított 83 kilós alumíniumgömb önmagában nem sok mindent tudott: pittyegő rádiójeleket közvetített egy Föld körüli pályáról. Ám a mai információs társadalom két alapvető szolgáltatást is köszönhet a szovjet műholdacskának.

Egyikük a műholdas helymeghatározás, melyre orosz és amerikai kísérletek tömkelege indult el már a hidegháború alatt, mára pedig teljesen elfogadottá vált, hogy egy pár tízezer forintos kis eszközzel műholdakra kapcsolódunk, és ezek segítségével állapítjuk meg, hol járunk, és merre kell navigálnunk, hogy elérjük úticélunkat.

A másik technológia pedig maga az internet: amikor ugyanis az amerikai "űripar" rájött időbeli lemaradására a Szputnyik indításakor, létrehozta a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynökségét (DARPA, később ARPA). Ez a katonai irányítású szervezet volt felelős az új technológiai ötletekért és találmányokért, és az ezeken dolgozó tudósoknak egy olyan számítógépes hálózatra volt szükségük, amely elősegíthette a közös kutatást és fejlesztést. Így dolgozták ki az ARPAnet első változatát, amely aztán kitörve a katonai alkalmazási körből, először az egyetemeken terjedt el, később pedig mindenki számára elérhetővé vált: ma pedig például ezt a cikket is eme médium utódján, az interneten keresztül olvashatjuk, aztán ugyanitt nekiállhatunk másokkal közösen dolgozni, filmet nézni, vagy esetleg aratni egy virtuális farmon...

3. A játékok atyja (1972) | Bár számítógépes játékok gyakorlatilag azóta léteznek, mióta maguk a számítógépek, az első igazi konzumer játék (vagy videojáték) a közmegegyezés szerint az 1972-es Pong. A később "tévéfoci" néven nálunk is ismertté vált, ultra-kezdetleges labdapattogtatás akkoriban csupán érdekes kísérletnek indult, azonban a videojáték-ipar mára évi 22 milliárd dollárosra hízott, és az online lehetőségeknek, a közösségi játékoknak hála még mindig felfelé mutat az iparág bevétel-vektora.

Ráadásul nem csupán a játékok fejlődtek, hanem megannyi kapcsolódó terület köszönheti a játékoknak a mai állapotát. Nem lennének például saját processzorral rendelkező, nagy teljesítményű grafikus kártyák, és olyan újító fejlesztések sem, mint a mozgásérzékelős kontrollerrel bankot robbantó Wii, vagy épp a Microsoft mostanában debütáló kamerás, környezetérzékelős megoldása, a Kinect.

4. Az "ájbíempécé" (1981) | Természetesen nem az első számítógép, és nem is az első személyi számítógép volt az IBM PC 5150, ám mégis ezt a modellt tartják a mai PC igazi elődjének. Korábban ugyanis több gyártó többféle módon próbált általánosan használható PC-t gyártani, ám nem létezett közös szabvány, mindegyik masina saját programozási, szerelési, kezelési sajátosságokkal rendelkezett, és ezek között szinte semmilyen kompatibilitás nem létezett.

Az 1981 augusztusában bejelentett 5150-es IBM sorozatot követően azonban hamarosan átalakult a piac: a Spectrumok, C64-ek kora a feledésbe merült, és csupán három géptípus maradt: maga az IBM PC, az egyre szaporodó klónok, valamint a külön utakat kereső Apple.

A sokáig "IBM kompatibilis" gépeknek nevezett szabvány a nyílt, moduláris felépítés és a szinte teljes átjárhatóság miatt meghódította az üzleti, majd nem sokkal később a konzumer piacot is, és megváltoztatta a számítástechnikát, valódi iparágat teremtve az addig tudományos mostohagyerekből.

5. Vezeték nélküli féltégla (1983) | Hosszabb, mint 25 centi, majdnem 80 dekás, és mai áron csaknem 900 ezer forint - mielőtt pajzán találgatásokba bocsátkoznánk, az első személyi mobiltelefonról van szó. Persze a mobiltechnológia már a negyvenes évek végétől létezett kísérleti formákban, ám mai iPhone-lóbáló, telefonon játszó és internetező felhasználók számára elképzelhetetlen, mekkora technológiai siker és üdvrivalgás fogadta a Motorola DynaTAC 8000X modelljét.

Annak ellenére volt hangos a fogadtatás, hogy az 1983-as szabványosítást követően a hatalmas árcédula és a lassan kiépülő mobilhálózatok miatt csak 1987-ben kezdett igazán ismertté válni a készülék. A "Tőzsdecápák" című filmet megnézve aztán minden menő üzletember elirigyelte a készüléket Michael Douglas kezéből, pedig a mai technológiák ismeretében már-már nevetséges jellemzőkkel rendelkezett. 10 órás töltés után egy teljesen új akkuval is maximum egy órás beszélgetési időt bírt ki, és pár percnyi telefonálás után annyira felmelegedett, hogy váltogatni kellett a telefont tartó kezet.

Mindezek ellenére a Moto-féltégla népszerűvé tette a mobiltelefonálás fogalmát, és a piac - megerősödve az adatátvitel, a GPS-funkciók és megannyi más egyéb technológia előnyeivel - mára az informatika és tömegkommunikáció egyik legfontosabb területe.

6. A laptop vajon mi? (1992) | A kilencvenes évek elején egy ismerős teljesen komolyan rákérdezett nálam, hogy mi az a "laptok"? Valószínűleg azt hitte, hogy valamilyen irattartóról van szó (és ezzel teljesen véletlenül közel járt a hordozható számítógép másik elnevezéséhez, a notebookhoz azaz noteszgéphez). Bár a hagyományos asztali gépek mobilizálására voltak már kísérletek a nyolcvanas évek legelejétől kezdve, a notebook, mint üzleti státuszszimbólum, és valóban használható mobil eszköz, ismét az IBM nevéhez köthető.

A ThinkPad sorozat természetesen először szintén a kiváltságos cégvezetők sajátja volt, az asztali PC-khez képest horribilis árcédula miatt egyszerű halandó nem is álmodhatott ilyesmiről. Ám ahogy a mobil számítógépekhez kapcsolódó gyártástechnológiák egyre olcsóbb megoldásokat tettek lehetővé, valamint az asztali testvérekhez képest szerény teljesítmény is lassan kiegyenlítődött, a notebookok lassacskán elengedhetetlen munkaeszközzé váltak, valamint berobbantak a konzumer szektorba is. Manapság pedig már evolúciós szakadásról is beszélhetünk a notebookok és a legújabb generációs táblagépek között.

7. Információs, szuper (1995) | Google, YouTube, Amazon és társaik - mindannyian úttörő jelentősségűek az internet világában, ám nem lennének sehol, ha a technológiai háttér lehetővé nem tette volna, hogy a távoli adatok megfelelő gyorsasággal "csusszanjanak át a kábelen" a gépünkbe. Bizonyára jó páran emlékszünk még a 14,4 kbps sebességű modellekre, a tárcsázás zajaira, a vonalszakadásokra és a csigalassúsággal töltődő animált gifekre...

Bár manapság már kinevetjük az "információs szupersztráda" kifejezést, 1995 környékén valóban így láthatta az internetet az, aki Észak-Amerikában az elsők között tesztelhette az 56 kbps fölötti lehetőségeket. A kanadai Rogers Communications által bevezetett kísérleti szolgáltatás után lassan az egész világon terjedni kezdtek az újabb generációs hozzáférések, 1999-ben a DSL bevezetése gyorsította fel a folyamatot, manapság már a 3G bűvöltében élünk, és már a 4G-re várunk - ilyen sebesség mellett már online hallgatunk rádiót, nézünk filmeket, vagy épp dolgozunk közösen, és néha észre sem vesszük, hogy mindezt az interneten tesszük.

8. Kukac a gépben (2003) | A vírusok szinte egyidősek a számítógépekkel. Az egykor lemezeken terjedő kártevőket a hőskorban még sokszor csak bosszantásként vagy erőfitogtatás céljából írogatták, ám a Slammer/Sapphire féreg megváltoztatta mindenki véleményét az addig csupán a bosszantó kategóriába sorolt programocskákról.

A Slammer 2003 januárjában gyakorlatilag 10 perc alatt tette tönkre a világ hálózatra kapcsolt informatikai rendszereinek jó részét, pénzkiadó automatáktól telefonközpontokon át szerverekig és munkaállomásokig.

A kiberbűnözés történelme azóta is fordulópontként kezeli a Slammer megjelenését, ezután lett durva divat a malware, és természetesen ez lendítette fel a biztonsági megoldások, tűzfalak, vírusirtók és egyéb védelmi megoldások piacát is. 2005-ben a német AV-Test biztonsági labor naponta 360 malware mintát kapott, ma pedig egyetlen nap alatt 50 ezer különálló kártákony program érkezik ugyanide: az évente felbukkanó friss vírusok és férgek száma eléri a húszmilliót.

9. Lemezbolt a weben (2003) | A médialejátszó manapság szinte nem is számít informatikai eszköznek, kis túlzással a sarki boltban is vehetünk valamilyen pár gigabájtos csodát. Az Apple iPod által felturbózott médialejátszó-piac azonban tizedennyire sem nőhette volna ki magát, ha nincs egy olyan online médiatár, ahonnan egy pillanat alatt megvehettük a hallgatnivalót.

Természetesen nem a hazai warez-orientált netes letöltésekről, hanem az amerikai és nyugat-európai gyakorlatról beszélünk, amely szerint a felhasználók még az ingyenes letöltések korában is hajlandóak pénzt kiadni zenéért. Ők ugyanis gyorsan áttértek az online mp3-ak vásárlására, amely így kényelmessé és gyorssá vált, nem kellett CD-kről digitalizálni, konvertálgatni a lejátszandó zenéket.

Azóta filmek, szoftverek is bekerültek az online boltok kínálatába, amelyek száma egyre nő. Az új, hordozható eszközök, okostelefonok és tabletek szoftverellátottságát is különféle AppStore-ok szolgálják ki, és minden jel arra mutat, hogy könyveket is egyre többen vásárolnak ilyen módon.

10 Kedves naplóm! (2003) | Az ezredforduló hajnalán a webes naplóírás még szinte teljesen az internet professzionális felhasználóinak sajátja volt: HTML tudás, tárhely és sok idő kellett ahhoz, hogy valaki a weben írja le a vele történteket.

Az 1997-ben megalkotott "weblog" kifejezés akkor kapott igazán nagy nyilvánosságot, amikor megjelentek a blogoláshoz szükséges automatizált lehetőségek, ahol a keretrendszert valamilyen szolgáltató biztosította, így a felhasználóknak már csak írniuk kellett, és megnyomni a publikálás gombot.

Az első dedikált blogfarmok megjelenése után az igazi áttörést az hozta, amikor a Google felvásárolta a Blogger/Blogspot szolgáltatást, így egyre többen ismerhették meg a fogalmat. A Wordpress 2004-es beindítása szintén sokakat győzött meg a Bloggernél jóval szélesebb körben alakítható felületnek és plusz funkcióknak köszönhetően. Azóta pedig már boldog-boldogtalan blogol, még vállalatok, márkák, politikusok is, a Twitter megjelenése pedig napokról percekre csökkentette az internetes énkultusz frissítési idejét.

11. Dobd el a mini-tollat! (2006) | Érintőkijelzők már jó ideje léteznek, ám hordozható eszközökön ezek felettébb nehezen használhatóak voltak, legtöbbször apró tollakat (stylusokat) mellékeltek a pontatlan megjelenítőkhöz, ezért a mobil eszközök felhasználói csak kis számban váltottak ilyen készülékekre.

Az 1999-ben levédetett kapacitív érintőképernyő 2006-ban vált igazán népszerűvé: először az LG Prada telefonokban jelent meg, ám az igazi áttörést a hatalmas marketing-kampánnyal az egekig hípe-olt iPhone jelentette, ahol a felhasználók valóban megtapasztalhatták, hogy mindenféle kiegészítő nélkül az ujjukkal is könnyen vezérelhetnek bármit egy apró kijelzőn keresztül.

A multitouch csak tovább fokozta az őrületet, manapság okostelefon vagy ultramobil számítógép elképzelhetetlen egy jó minőségű érintőképernyő nélkül. Bár a billentyűzet és egér még sokáig velünk marad, a pötyögés evolúciójában végérvényesen helyet kapott az érintés.

12. Felhőátvonulás (2010) | A felhő alapú alkalmazások terén az idei év egyértelműen fontos. Ugyan már jó ideje léteznek olyan alkalmazások és szolgáltatások, amelyek nem a saját gépünkön futnak, hanem interneten keresztül egy távoli adattároló és végrehajtó mechanizmust dolgoztatunk, ám csak a közelmúltban kapott saját nevet ez a mód.

A cloud alkalmazások fejlesztése terén a tavalyi év jelentett igazi fellendülést, ám az idei évben a legnagyobbak már egyértelműen letették voksukat a felhő mellett. A Google-t és a Microsoftot, a terület vezéreit egyre többen követik, üzleti és konzumer oldalon egyaránt. A vállalati informatikában a válság utáni költségcsökkentés és racionalizálás eszközeként hódít egyre nagyobb teret a cloud, a felhasználói oldalon pedig a mobil eszközök elterjedését segíti. Sokak szerint túlzott a felhajtás, amely talán igaz, ám az is biztos, hogy megannyi területen valódi előrelépést és piaci előnyt jelent az idén felfutó "divattechnológia". Egy tíz évvel későbbi, hasonló témájú cikkben majd megírjuk, mennyire tartós és gyökeres lesz a cloud által okozott változás...