Szinte a teljes IBM Cloud Platform bevonul Kínába egy ottani partnervállalat hátán. Az IBM a hétvégén jelentette be, hogy megállapodott a Wanda Internet Technology Grouppal, hogy a kínai vállalat szolgáltatja az IBM felhős szolgáltatásainak közel teljes kínálatát a távol-keleti országban.

Az IBM-nek ez már a második jelentősebb partneri megállapodása. A Bluemix technológia már 2015 őszén bekerült a kínai piacra a 21Vianet Group, az ottani egyik legnagyobb gyártófüggetlen adatközpont-szolgáltató révén, amely az infrastruktúrát adja a szolgáltatáshoz, és felel az end-to-end működéséért. (A 21Vianet egyébként a Microsoft Azure-ját is szolgáltatja.)

Most is technológiát visz a házasságba

A mostani megállapodás annyiban hasonlít a másfél évvel ezelőtt kötöttre, hogy ebben az esetben is a technológiát adja az IBM. A Wanda létrehot egy új vállalatot, a Wanda Cloud Companyt, amely licenceli az IBM technológiáit, amit az IBM fog implementálni a kínai szolgáltató adatközpontjaiban. Ugyanakkor magát a szolgáltatást a Wanda értékesíti, és az ő felelőssége lesz az is, hogy a Cloud Platform szolgáltatások megfeleljenek a kínai szabályoknak. A szolgáltatásokból származó bevételeken a két cég megosztozik.

A megállapodás értelmében a Wanda révén a kínai ügyfelek hozzájuthatnak olyan technológiákhoz, mint a Watson, vagy az IBM felhős IoT megoldásai. Az érdekes az, hogy az IBM közleménye utal arra, hogy a megállapodás része a tavaly nyáron elindított felhős blockchain szolgáltatás is.

A részletek azonban egyelőre még nem ismertek, de az IBM szóvivője szerint a Wanda Cloud Company IBM-es szolgáltatásai 2018-tól lesznek elérhetők.

Nagyon kell a kínai piac

Bár az új amerikai kormányzat és Kína viszonya egyelőre nem felhőtlen, az amerikai technológiai vállaltok számára nagyon fontos a hatalmas távol-keleti piac. Nem véletlen, hogy a legtöbb cég komoly engedményekre is hajlandó annak érdekében, hogy részesedjen az ottani lehetőségekből. Az IBM például vállalta, hogy hozzáférést ad bizonyos szoftverei forráskódjához a kínai kormányzatnak, hogy az ellenőrizhesse, nincsenek bennük olyan hátsó kapuk, melyeken keresztül például az amerikai kormányzat belenézhetne kínai rendszerekbe. (A másik oldalon persze az IBM arra is garanciát vállalt, hogy a kínaiak valóban csak a kódokba kapnak betekintést, az ügyféladatokba nem.) Egyébként a Microsoft is – amelynek nagy veszteségeket okozott, hogy a Windows 8-at 2014-ben kitiltották az állami szférából – engedményekre kényszerült azért, hogy a Windows 10 végre ott lehessen kormányzati gépeken és kritikus infrastruktúrákban.

A kínai piac különösen azóta értékelődött fel, hogy a kormány 2015 tavaszán meghirdette az új gazdasági irányvonalat, amely a bérgyártás helyett a magasabb hozzáadott értéket termelő technológiai ipar felfuttatását tűzte ki célul. Ennek része az ún. Internet+ stratégia, amely a német Industrie 4.0 és az amerikai Industrial Internet Consortium kínai megfelelője. Az ipar digitalizációját meghatározó technológiai a verseny  már jó ideje folyik Európa és Amerika között, de egyre fontosabb tényező lesz Kínai is az Internet+-szal.

A kínaiak az Internet+ felturbózására hajtanak

A kínai koncepció, hogy a hagyományos iparágakat kell átalakítania a legújabb infokommunikációs technológiáknak (ezért is az Internet+ elnevezés) úgy, hogy a gazdaság új lendületet kapjon. Az elnevezés egy csonka kifejezés, azaz az internet+gyártóipar, internet+pénzügyi szektor, internet+mezőgazdaság, internet+egészségégügy stb. összefoglaló elnevezése: egyik oldalon az innovatív technológiák (internet, big data, mesterséges intelligencia, IoT stb.), másik oldalon pedig a hagyományos, átalakítandó ágazatok.

Ehhez Kínának nagyon nagy szüksége van technológiára, amelynek megszerzésére a kínai állam irdatlan összegeket költ különböző állami tulajdonú vállalatokon keresztül. Másfelől azonban szeretné a lehető leghatékonyabban megszűrni a piacára lépőket, hogy megőrizhesse az ellenőrzését a gazdaság fölött.

Ez a kettős stratégia határozza meg Kína felvásárlási politikáját is. Míg az ezredfordulón utáni első évtizedben elsősorban piacokat akartak szerezni a gyártóiparuknak, és ezért globális márkákra költöttek, az utóbbi időszakban – eltekintve néhány próbálkozástól (pl. a Micron megszerzésére tett kísérlet) – azokra a technológiákra koncentrálnak, melyek révén átalakíthatják a gyártásra épülő gazdaságot.