Egy kínai állami cég vetett szemet az amerikai Micron Technology chipgyártó cégre. A Tsinghua Unigroup, amely az alapvetően a technológiai szektorra koncentráló Tsinghua Holding tagvállalata, 23 milliárd dollárt ígért az amerikai vállalatért. Ha létrejön az üzlet, amire azért van esély, akkor ez lesz minden idők legnagyobb kínai felvásárlása, melynek során amerikai céget vettek meg.

Összehasonlításképpen: a Lenovo, amely már több IBM-részleget is megvett, 2005-ben nem egészen 1,3 milliárd dollárt fizetett az amerikai vállalat PC-gyártó részlegéért. 2014-ben az IBM x86-os szerverüzletének megszerzése 2,3 milliárd dollárjába került, de még a Google-től megvásárolt Motorola Mobilityért is csak 2,9 milliárdot fizettek ki.

A Dow Jones információi szerint a kínaiak több mint 19 százalékos felárat kínáltak az amerikai cég részvényeiért. Hétfőn 17,61 dollárral zárt az árfolyam a Nasdaq-on.

Mindkét félnek jól jönne

A Micron elsősorban memóriamodulokat gyárt, azon belül is DRAM-okat, de a flash memória területén is úttörő szerepet játszott: például 2010-ben az első 6 Gbit/s sebességű SATA csatolófelületű SSD-t a cég leányvállalata dobta piacra. A felvásárlás a lehető legjobbkor jön a vállalatnak, amely az utóbbi időszakban igencsak gyengélkedett: részvényeinek az árfolyama mintegy felére esett az elmúlt évben a piaci változások hatására.

Az 1978-ban alapított vállalat eddig jól átvészelt minden nagyobb megrázkódtatást, és legtöbb amerikai konkurensével ellentétben az ázsiai gyártókkal is jól állta a versenyt (üzemeinek többsége még mindig az Egyesült Államokban működik). A memóriamodulok tavalyi áremelkedése komoly lendületet adott a cégnek, részvényeinek árfolyama 35 dollár körül forgott. A PC-piac gyengélkedése azonban rá is erősen hatott. A júniusban kiadott negyedéves pénzügyi jelentése szerint éves összevetésben 39 százalékkal esett a profitja.

De jól jön a kínai technológiai iparnak is. Szakértők úgy látják, a chipgyártásban még gyenge Kína, ami akár a félvezetőkre épülő berendezések gyártásának növekedését is korlátozhatja. A Micron megszerzésével viszont az egész kínai technológiai ipar nagy lendületet kaphat, hiszen a piac második legnagyobb szereplője kerül a Nagy Falon belülre. A Micron jelenleg a második memóriaszállító a Samsung mögött, és kulcsszereplő mobil eszközökbe, többek között az okostelefonokba épített modulok piacának.

A Tsinghua Holding sem az ismeretlenlenségből pattant elő. Idén már volt egy komolyabb bevásárlása, a HP ugyanis neki adta el a kínai hálózati eszközgyártó cégének, a H3C-nak a többségi tulajdonjogát 2,3 milliárd dollárért. De más szálon is igyekszik bekapcsolódni a technológiai fejlesztések főáramába. Az Intel tavaly vásárolt 20 százalékos részesedést 1,5 milliár dollárért a Tsinghua Unigroup két leányában, hogy betörhessen a kínai mobileszköz-piacra. A Tsinghua meg természetesen a közös technológiai fejlesztésekért volt ez jó üzlet.

Ez még csak terv

Szakértők szerint Kína már jó ideje küzd azzal, hogy a chipgyártáshoz nem tudta a szükséges szellemi tőkét begyűjteni, így viszont egy csapásra kezébe kerülne minden, amire szüksége van: szabadalmak, szürkeállomány és nem utolsósorban gyártási kapacitás is.

A felvásárlás azonban még csak terv. Ha a Micron el is fogadja az ajánlatot, még áldását kell adnia az ügyletre egy sor amerikai hatóságnak is, ami igencsak elnyújthatja a folyamatot. Ahogy az IBM x86-os üzletágának eladásakor is több hónapig vizsgálta a lehetséges kockázatokat a CFIUS (Committee on Foreign Investment in the U.S), amelynek minden olyan ügyletnél vétójoga lehet, amely nemzetbiztonsági kockázatot jelent az Egyesült Államokra.

Sokat változott a kínai cégek felvásárlási politikája

Kínában az ezredfordulón tették lehetővé azt, hogy helyi vállalatok külföldi cégeket szerezzenek meg. A kínai vezetés ugyan is felismerte, hogy csak ezen az úton tudnak gyorsan belépni a fejlettebb technológiai piacok globális versenyébe. A Harvard Business Review egy pár évvel ezelőtti elemzése szerint 2003-ban még mindössze a kínai felvásárlások értéke mindössze 1,6 milliárd dollárt tett ki. Három évvel később viszont már meghaladta a 18 milliárdot, amivel nem kis nyugtalanságot keltett a világpiacon.

A felvásárlások, melyek kezdetben globális márkák megszerzésére irányultak, nem voltak zökkenőmentesek. A kínai gazdasági vezetés azonban tanult ebből, és újragondolta a felvásárlási stratégiát. Nagyon gyorsan váltottak: a globális márkák helyett konkrét eszközöket (nyersanyag, technológia, k+f létesítmények stb.) vettek. Ezzel a változással sikerült elérniük, hogy olyan erőforrásokhoz jutottak, amelyek révén kitörhettek az összeszerelő üzem kategóriából, és az azzal járó másodhegedűs szerepből.