A BlackBerry készülékek hazai helyzete nagyjából akkor vált mostohává, amikor a gyártó fennállása egyik legkülönlegesebb modelljével jelentkezett. A magyar szolgáltatók egytől egyik kivették kínálatukból a kanadaiak készülékeit, de szerencsére a BerryBlog magasan szálló és kitartó főnixmadárként továbbra is képviseli a márkát hazánkban, így én is nekik köszönhetem, hogy tesztelhettem egy példányt.

A legutóbbi találkozásom a BlackBerryvel még 2013-ban történt a Z10-el, amikor a gyártó teljesen új utat választott az érintőképernyővel és az ezt támogató, teljesen megújult operációs rendszerrel. Azóta már tudjuk, hogy a kísérlet nem járt elsöprő sikerrel, és a vállalat körül csak hosszas üzleti optimalizálás, vezetőcserék után jöttek rendbe a dolgok. A legutóbbi üzleti jelentés még némi nyereséget is mutat, de egyre egyértelműbb, hogy a BlackBerry nem a telefonok miatt áll úgy, ahogy.

Formátum forradalom

Ennek ellenére a BlackBerry rajongók és az újságíró társadalom legnagyobb örömére a John Chen által vezérelt cég nem állt le a mobilok gyártásával, csak éppen már nem ez a legfontosabb ügy a cég életében. A márkához ragaszkodók azért örülhetnek, mert nem maradnak fizikai billentyűzetes mobilok nélkül, mi pedig azért, mert időnként elénk kerül egy olyan okostelefon, amilyen addig nem volt. Ez utóbbi sokkal nagyobb dolog, mint elsőre hangzik, és elgondolkodtató, hogy a tavalyi év legegyedibb készüléke éppen a BlackBerrytől érkezett.

A Passport kinézetéről, felépítéséről mi is többször írtunk már, az első találkozás azonban még így is sokkoló. Ez azért van így, mert a telefon az összes eddig ismert formátumot, klisét felrúgja és egy 1:1 arányú kijelzőt, méretes készülékházat és egy furcsán összenyomott, három soros gombsort gyúrtak össze a tervezők egyetlen mobiltelefonná. A méret hozza magával a 196 grammos tömeget, ami többek között hozzájárul ahhoz, hogy egy kézzel csak nagyon ritka pillanatokban lehet használni a Passportot.

A felhasznált anyagok, az összeszerelés végtelen igényességről tanúskodik, jó érzés kézbe venni a telefont, minden stimmel. A unibody kialakítás miatt az akku nem eltávolítható, a SIM kártyához (nano), illetve a memóriakártyához a hátlap felső részén található burkolatrész eltávolításával férhetünk hozzá. A kezelhetőség időnként még nekem, aránylag nagy kezekkel rendelkező felhasználó számára is problémákba ütközött, de egy idő után hozzá lehet szokni, hogy a „hirtelen kikapom a zsebemből a mobilt és válaszolok a beérkezett e-mailre” forgatókönyv egyszerűen nem működik.

Gépeld be, mint Backhem a profik

A Passport használatához legtöbb esetben két kézre van szükség és nem is feltétlenül azért, mert nehéz, hanem mert akkora távokat kell átérnie az ujjaknak. Ha azonban megvan a két kéz, akkor olyan hatékonysággal lehet zongorázni, életet szervezni rajta, amit egyetlen piacon lévő készülék sem képes felmutatni. Mindennek kulcsa – talán nem meglepetés – a billentyűzet, ami nem csak azért hasznos, mert valós gombokról van szó, hanem azért is, mert speciális, eddig nem látott plusz funkciókkal turbózták fel a gombok által alkotott felületet.

Ez úgy lehetséges, hogy a klaviatúra nem csak a hagyományos szövegbevitelre, hanem touchpadként is használható. Böngészés közben például a felületének le-fel simításával gördíthetjük a megnyitott oldalt, gépeléskor jobbról balra simítással szavanként törölhetjük az addig megalkotott irományt. A gesztus alapú vezérlés lefelé is működik, ilyenkor ugyanis a kijelzőn megjelenő extra karakterek között válogathatunk, amelyeket akár a jelölt fizikai gombokkal is kiválaszthatunk.

Ha ezt nem tesszük meg, akkor a kizárólag betűket jelölő gombok mellett a kijelző alsó részén megjelenő írásjeles sort vethetjük még be, amely a leggyakrabban előforduló karaktereket vonultatja fel. A gépelés tehát egy furcsa, hibrid folyamat a Passport esetében, ami egyrészt a fizikai gombsoron, másrészt a kijelzőn zajlik. Valószínűleg alaposan kitesztelt megoldásról van szó, mert ez első bizonytalan érintések után elég gyorsan megszoktam ezt a fajta gépelést és a kizárólag képernyőn történő szövegbevitelhez képest gyorsabban, de ami talán fontosabb, sokkal kevesebb hibával írtam meg a szükséges szövegeket.

A korában már megismert prediktív, magyar szótárt tartalmazó szövegbevitel is hatékonyan működik. A gépelés közben megjelenő szójavaslatok elfogadását a gombok felfelé simításával okézhatjuk le, ha pedig olyan kifejezést írnánk be, amit nem ismer, akkor annak megírása sem különösebben hosszadalmas - még akkor sem, ha az ékezetes karakterek előcsalogatásához hosszan kel megnyomni az adott magánhangzót. Sajnos a billentyűzet touchpad funkciója korlátosan, szövegírás, böngészés közben és az olyan menükben érhető el, ahol lista található. Pedig el tudnám képzelni, hogy a fotók lapozásához, vagy éppen a menüben való mozgáshoz, zoomoláshz is lehessen használni.

A billentyűzet mellett a Passport másik fénypontja az 1440 × 1440 képpont felbontású, 4,5 colos, IPS panel. A Gorilla Glass 3 felülettel ellátott megjelenítő egy egészen új és szokatlan minőségben mutatja a net és egyéb forrású információkat, aminek nyilván a furcsa képarány az oka, de a ragyogó színek és a kijelző minősége is sokat nyom a latban. A Z10-hez képest sokkal jobb a felület minősége, könnyen jár az ujj rajta, és nem szedi fel úgy a koszt és a zsírt, ahogy az említett előd.

A teljesítménnyel kapcsolatban csak jó tapasztalatokat gyűjtöttem, a négymagos processzor és a 32 gigabájtos tárhely tökéletesen kiszolgálja a használóját. A 13 megapixeles kamera meglepően jó minőségű fotókat készít, ami különösen igaz a rossz fényviszonyok között készült felvételekre. A 4G, az NFC is megtalálható a funkciók között, és kiemelkedőnek éreztem a Passport által produkált hangminőséget, ami az utóbbi időben használt tesztkészülékeknél nem volt jellemző.

Innovációból jeles

A sok jó után törvényszerűen jönnie kell a DE szócskának és jön is. Amíg a Passport nagyszerű megoldásai lelkesítettek, annyira derékba törte mindezt a használt operációs rendszer. A BB 10 jellemzői a Z10 tesztben elolvashatók, az akkor tapasztalt problémákat most is éreztem (még úgy is, hogy azóta sokat csiszoltak rajta), és küzdöttem velük. A gesztus alapú vezérlés megszokható, de azt most is tartom, hogy ez a rendszer új vásárlók szerzésére nem alkalmas (és a célja sem ez nyilvánvalóan), egyedül a meglévő BlackBerry használóknak szól, illetve a rendszer biztonsági képességei, üzleti rendszerekbe való használhatósága, integrálhatósága miatt jöhet szóba.

A másik téma az alkalmazások ügye, ami esetemben azonnal problémákat okozott. Az alapdolgok megtalálhatók a készüléken, a produktivitással összefüggő applikációk letölthetők, de még mindig sok hiányzó egy olyan felhasználónak, aki Viberen üzenget, a Farm Heroes Saga segítségével üti el az időt, és a Twitch csatornáin követi nyomon kedvenc stream műsorait. Lehetőség van persze .akp fájlok telepítésére és androidos alkalmazások futtatására, de ez már olyan terület, amivel nem biztos, hogy szívesen pepecsel valaki és az eredmény sem lesz a legjobb.

A BlackBerry Passport ennek ellenére tökéletes példája annak, hogy lehet még ebben az iparágban újat, izgalmasat alkotni és androidos felhasználóként őszinte irigységgel vettem tudomásul, hogy mi az, amit nem kapok meg abból, amit a Passport tud. Csak remélni tudom, hogy eljön egyszer a dual boot rendszerű készülékek kora és csak a cél, vagy a kedv határozza meg, hogy éppen milyen oprendszerben indítja el a felhasználó a mobilját.