Az Apple-t a csúcs felé elindító iPod Classic 13 évet élt meg a cég terméktörténetében; a 2001-2014 közötti időszak egy szórakoztatóelektronikai terméknél tisztességes kornak számít. A hagyományos, kör alakú vezérlőszervvel ellátott hordozható médialejátszó aztán nyugalomba vonult, és csak a bizonyos szempontokból speciális változatok maradtak a piacon.

Irány az IT-történelemkönyv

Ezek közül szűnik meg most az iPod Nano és a Shuffle további forgalmazása. A hordozhatóságot maximalizáló készülékeket edzéshez – futáshoz, biciklizéshez – használták, parányi méretük és tömegük szinte semmilyen zavaró körülménnyel nem hátráltatta a zenét ösztönzőerőként alkalmazókat. Az okostelefonok széleskörű elterjedése, funkcionalitásának kibővülése azonban elhozta a véget: az emberek zöme már nem akar külön céleszközöket különböző feladatokra, egyre inkább csak a telefonokkal érjük el digitális életünket.

Egyetlen modell maradt csupán hátra: az iPod Touch. Ez azonban tulajdonképpen egy iPod külsőre fazonírozott, SIM-kártya nélküli, csak Wi-Fi képes okostelefonnak is felfogható. Jól jelzi az irányt tehát, amerre a mobil médialejátszók jövője tart az Apple-nél.

Azoknak, akik pedig túlságosan nagyméretűnek tartják például futáshoz az új iPhone-okat (nem is alaptalanul), a vállalat okosórája áll rendelkezésre. Hamarosan érkezik az Apple Watch 3, a készülék harmadik generációjában pedig még több tér jut a zenének. A csuklón viselt médialejátszó egyébként az egyik olyan hasznos alkalmazása az okosórának, ami a számos egyéb, beleerőltetett funkció – például levelezés, webböngészés – értelmetlensége mellett valódi hozzáadott értéket jelent a felhasználók számára.

Túlzsúfolt zenekezelő

A nagy kérdés azonban az, hogy mi lesz az iTunes-zal. A felhasználók jelentős része nem szereti a komoly kötöttségeket jelentő appot, pedig 2001-es indulásakor még nem volt annyira negatív a megítélése. A zenei gyűjteményeket kezelő szoftver ugyan a Winamp és társai miatt a kezdeti időszakban közel sem volt olyan siker, mint amit az Apple várt tőle, de a CD-írási képességeivel különösebb gond nélkül kiszolgálta az akkori felhasználói igényeket. Kicsit később az iPod kezelését is átvette az app, lejátszási listákat, dalok újraszervezését illetve a hordozható lejátszó és az Mac-ek közötti adatátvitelt bonyolította le USB vezetéken keresztül.

Az App Store 2008-as megjelenésével azonban az iPhone megnyílt az olyan külső fejlesztések előtt, mint a Pandora, a Rhapsody vagy a Spotify. Közel egy évtizeddel később, 2015-ben pedig a Steve Jobs alapította vállalat is elindította az Apple Music szolgáltatását. A Google Play Music, az Amazon Music és hasonló felhőszolgáltatások révén az internetezők átszoktak gyűjteményeik cloudban való tartására.

Még backupra is képes

Eközben viszont az iTunes-t telepakolták számos, a felhasználók többségének felesleges lehetőséggel (így lett belőle angolul bloatware). A zenék és a filmek kezelése mellett tévés műsorok, podcastek, könyvek és hangoskönyvek, csengőhangok, oktatási anyagok (iTunes U), alkalmazások, online rádiók stb. kezelésére is képessé tették. Ez azonban szépen kiölte belőle az Apple-termékek közismerten egyszerű kezelhetőségét: az iTunes zsúfolttá vált.

Változó idők

A lehetőségek különválasztása mellett a márkanév megszüntetését is érdemes lenne megfontolnia az Apple-nek. A digitális zeneipart forradalmasító iTunes mára megkopott nimbuszáért úgy különösen nem kár, hogy a már említett Apple Music gyakorlatilag teljesen lefedi a megváltozott zenefogyasztói igényeket.

Döntsön bárhogy is a cég, az iPod napjai meg vannak számlálva. A legtöbb modell kivezetésével a különálló médialejátszó kora leáldozóban van, ez pedig jó apropót jelentene a teljes zenei stratégia átgondolására.