Kétségtelenül az okosóra volt a 2014-es év egyik legjobban pörgő témája, és azt még most is nehéz eldönteni, hogy megérdemelték-e ezt a kiemelt figyelmet. Az összes létező trend elemző nagy jövőt jósol ezeknek a kiegészítőknek, a gyártók szolgaian igyekeznek kiszolgálni a gerjesztett (vagy valós?) igényeket, miközben azt vehetjük észre, hogy egy olyan új eszköz jelent meg a csuklónkon, aminek útközben elveszett az értelme – pedig Lepsénynél még megvolt...

Helló, régi ismerős!

A színes kijelzők, az Android Wear, az Apple Watch feltűnése ellenére továbbra is a Pebble képviseli azt, amit szerintem egy ilyen eszköznek kutya kötelessége képviselni. Valódi, értelmes előnyöket adni a felhasználójának úgy, hogy azt ne kelljen naponta töltőre tenni, ne a napi rutin főszereplője, hanem annak kiszolgálója legyen, és ne kerüljön többe, mint egy felső kategóriás mobil.

Matt fémház, valódi bőrből készült szíj

Valamivel több mint egy évvel ezelőtt már foglalkoztam a Pebble első kiadásával, amit a termék és az ötlet iránt érzett leplezetlen rajongásom miatt be is szereztem és teszteltem. A cikk a Bitport felületén ma is elolvasható, azt azonban töredelmesen be kell vallanom, hogy az óra a tesztet követő egy hét után az asztalon landolt, ahol csak porfogóként funkcionált. Be kellett látnom, hogy több dolog miatt sem volt kész a dolog, vagy én nem voltam készen arra, amit a Pebble tudott nyújtani.

Az egyik a dizájn: a képeken szépnek, formatervezettnek tűnt a piros, műanyag óra és a szintén plasztik szíj, de a valóságban kifejezetten gagyi hatást keltett. A nagyobb probléma azonban inkább abból eredt, hogy a platform még nem volt készen, az alkalmazások sem álltak hadrendben, és pár nap „játék” után a Pebble annyira veszített a varázsából, hogy esetemben az egyik apróhirdetési oldalon végezte.

Az egyik kezelőszerv (azaz gomb) és a mágneses töltőcsatlakozó

Az 2014-es év során a Pebble is érezte, hogy el kell mozdulni a prémium(abb), jobb minőségű órák felé és jött is a Steel sorozat bejelentése, ami már sokkal órásabb megjelenést adott a Pebble-nek, amit a fém szíjak és az elegánsabb óratest is csak fokozott. Ahogy az én lelkesedésem is (bár az inkább fokozódott), így nem tudtam ellenállni, a karácsonyi gépezet bedarált, és megrendeltem egy fekete Pebble Steelt, már csak a tudományos kísérlet elvégzése miatt is – nyilván.

Appban nagy

Ami annak kiderítésében áll, hogy miben lett jobb a Pebble egy év alatt? Erre a meglepő válasz az, hogy szinte semmiben, de nem is a hardverrel volt a probléma. Persze az is fontos előrelépés, hogy most már fémből készült az eszköz, a kijelzőt Gorilla Glass felület védi a karcolódásoktól, továbbra is vízálló, és már alapból egy bőr- és fémszíj jár hozzá tartozékként. A szíj levételéhez egy apró csavarhúzót is mellékel a gyártó, így a cserét otthon is el lehet végezni, sőt, ha valaki elég ügyes, akkor a fémszíj a kellő hosszúságúra állítható.

A My Pebble felső részén az aktív appok sorakoznak

Nagyjából tehát ugyanazt kapjuk, mint eddig, de a monokróm, LED háttér világítású, 1,26 colos, 144 × 168 képpont felbontással bíró, úgynevezett e-paper kijelző változatlan, ami jó leolvashatóságot, és akár egy hetes akkumulátor időt is biztosíthat. A töltési metóduson sem változtattak: egy mágneses csatlakozóval ellátott USB kábel szolgál erre a feladatra, amit számítógépbe, vagy akár egy hálózati töltőfejbe is bedughatunk.

A Pebble app főmenüje és az alkalmazások részleg kategóriái

Amiben nagyot ugrott a Pebble ökoszisztéma, az az alkalmazások világa, illetve az azt kezelő app. Tavaly még több forrásból is be lehetett szerezni az applikációkat az órához  (kellő zavart és káoszt keltve), most azonban egy jól áttekinthető app foglal mindent egybe, amit iOS-re és Androidra is le lehet tölteni. A Pebble alap képességein, azaz a hívás kijelzésen, az óralapok cserélgetésén, a mobil értesítéseinek megjelenítésén túl már arra is van lehetőség, hogy előre eltárolt, rövid üzenetet küldjünk kizárólag az óra segítségével.

Minden van

Az app első szekciója My Pebble névre hallgat és itt menedzselhető az óra aktuális tartalma. A memória korlátai miatt egyszerre legfeljebb 8 óralap, vagy alkalmazás kerülhet fel a Pebble-re, de a köztük való váltás, vagy egy tétel eltávolítása másodpercek alatt megtörténik. A Notification menüpont az értesítési rendszer testreszabására szolgál, amit rendszer szinten, vagy akár egy-egy alkalmazás szintjén is elvégezhetünk. A Watchfaces részleg az óralapok böngészését segíti elő kategorizálással, leírásokkal, kijelzőképekkel, a Get Apps pedig az alkalmazások birodalma.

A matt fémszíj társaságában

Itt 6 fő kategóriára (értesítések, távirányítás, eszközök, egészség, napi használatú, játékok) bontva lehet elmerülni a szoftverekben, és a kínálat tényleg elképesztő. Az olyan nagy appok Pebble verziója mellett, mint a RunKeeper, a Pandora, az Evernote, a Swarm, szinte végtelen lépésszámláló, Twiter kliens, időjárás előrejelző, hírszolgáltató, navigációs alkalmazás található meg a tárban, aminek nap alatt még a töredékét sem tudtam végignyálazni.

Elegánsabb és érettebb lett

A komplexebb, vagy speciális engedélyeket megkívánó appok esetében szükség lehet egy úgynevezett Companion, azaz társ app telepítésére, amihez maga a Pebble adja meg az utat a Play Store-ba, vagy AppStore-ba, hogy aztán a vezérlés, és egyes funkciók engedélyezése már onnan menjen.

A meg nem értett zseni?

Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy igen, szükségem van erre a dologra, de az még nekem sem egyértelmű, hogy a kicsit retró hatást keltő, a csillogó-villogó órákkal tudatosan szembehelyezkedő stílus áll hozzám közel, vagy az, hogy a Pebble valóban képes segíteni az információk feldolgozásában. Vezetés közben, zsebre tett mobil mellett többször nagy segítség volt, hogy nem kellett feltétlenül a telefont kézbe venni, és ha elmozdulunk az értesítés funkciótól, akkor az appok világa is sok lehetőséget rejt.

Pebble Steel: kapott egy új esélyt

Nem egyszer kellett magyaráznom ismerősöknek, barátoknak, családtagoknak, hogy mégis mire jó ez az egész, amiből az látszik, hogy még rögös út áll az okosórák előtt, de meggyőződésem, hogy a Pebble útja a helyes. Mert valóban nem érintőképernyős, nem képes felismerni a hangomat és diktálni sem tudok a segítségével, nem színes, nem is kerek, mégis már most egy olyan erős app kultúra áll mögötte, és láthatóan annyira fejlődőképes, hogy sokkal több potenciál rejtőzik benne, mint a versenytársakban.