Ha valamihez nehéz hozzájutni, akkor akarjuk csak igazán megszerezni. A Pebble kitalálóinak a fejében valószínűleg sosem fordult meg ez a konkrét gondolat, mégsem tudtam másra gondolni, amikor nekiláttam az okosóra beszerzésének. A Kickstarter történelmének egyik legnagyobb sikerét arató termék szerencsére akkor is hasznos marad, amikor az ember végre hozzájut, viszont így egy újabb kötelékkel kapcsolódunk a virtuális ás közösségi térhez.

 

Nem adják könnyen

 

A Pebble azon ritka tesztkészülékek közé tartozik, amit sajátomként használok, így ez az írás némileg személyesebb lesz a többi tesztnél. Mert a Pebble-t nem lehet csak úgy megvenni a boltban, és még a külföldről való rendelés sem igazán működik, hiszen első körben előjegyzési listára kerül fel az igényünk, amennyiben éppen szerencsénk van, és éppen van ilyen. Aki még kickstarteres támogatóként vásárolta meg, az valószínűleg már hozzájutott, azóta pedig akkor lehet belőle vásárolni, ha éppen elkészül egy kontingens.

 

 

Egyszerű menü rengeteg órakép (watchface) lehetőséggel

 

Pár héttel ezelőtt nekem szerencsém volt, legyártottak újabb 5000 darabot belőle, így a 150 dollár elutalása után már csak a várakozás maradt. Aki foglalkozik a rendelés gondolatával, annak plusz információ, hogy az óra vámköteles (10 ezer forint körüli összegre kell számítani), amit semmiképpen sem lehet megúszni, hiszen a Pebble jól beazonosítható dobozban érkezik és a vételárral kapcsolatban sem éri meg trükközni, mert az is szerepel a csomagoláson.

 

Komoly játék

 

A Pebble egy okostelefonhoz Bluteooth segítségével kapcsolódó, e-ink kijelzővel ellátott óra, ami képes a mobilra érkező információkat megjeleníteni, illetve azokat rezgéssel jelezni. A definíció ennyi lenne, ha nem a kocka felhasználóknak készült játékszerről beszélnénk, amivel akkor is el lehet bíbelődni, ha egyébként az égvilágon semmi sem indokolná éppen. A hardveres lehetőségeken gyorsan végig lehet szaladni, hiszen a méret szabta korlátok miatt nem sok minden fér el egy ekkora órán.

 

 

A speciális töltőcsatlakozó: az adatok nem ezen, hanem Bluetooth-on keresztül közlekednek

 

Baloldalon a visszalépésért felelő gomb, illetve a speciális, mágneses csatlakozó található. Utóbbit a kicsomagolás után igénybe is kellett venni (egy USB-ben végződő kábelről van szó), mert teljesen lemerült állapotban érkezett a Pebble. Jobbra már sűrűbb a terep, mivel itt három, élőben meglehetősen nagynak tűnő gomb teljesít szolgálatot. A felsőt és az alsót a menüben való lépdeléshez, a középsőt a kiválasztáshoz álmodták meg. A nyomáspontjuk nem a legjobb, a vártnál nagyobb erő kell a működtetésükhöz, de megszokható. (Egyébként kikapcsolt állapotból bármelyik gomb két másodpercig tartó nyomva tartásával ébreszthető fel az óra.)

 

 

Hangszóró nem, viszont gyorsulás és fényérzékelő került bele

 

A Pebble életre keltéséhez szükség van egy androidos, vagy iOS alapú mobilra, vagyis iPhone-ra, illetve az azokra íródott hivatalos alkalmazásra. A kapcsolat gyorsan felépíthető, és már az appból meg lehet kezdeni az óra testreszabását. Az aprócska, monokróm kijelzőn egy nagyon egyszerű, listás elrendezésű menü jelenik meg (csak angol nyelven), ami külön kommentárt nem kíván, hacsak annyit nem, hogy a panel háttérvilágítás nélkül is kényelmesen leolvasható, de kevés fény esetén a mobilt megkoppintva bekapcsol a háttérvilágítás is.

 

Amit csak akarsz

 

Az alkalmazásboltokban Pebble-re íródott appok tömege található meg: telepíthetünk rá egyszerű játékokat is, az órát úgy alakítjuk, ahogy akarjuk. Sosem gondoltam volna, hogy egy 1,26 colos kijelzőn ennyi információ (lásd fotók) jeleníthető meg úgy, hogy annak még értelme is legyen. Az óra önmagában is kínál pár óratípust, sőt, egy saját szoftverboltot is használhatunk az app segítségével, de ha a hivatalos oldalra ellátogatunk, ott látszik csak igazán mennyi minden közül lehet válogatni.

 

 

Ez az órakép még az időjárási adatok megjelenésére is képes

 

Szerencsére a gombok bódult nyomogatásán kívül értelme is van azért ennek az egésznek, ez pedig az értesítések rendszere. Amint üzenet, vagy hívás érkezik, az megjelenik az órán, így a mobil elővétele nélkül dönthetjük el, hogy mit tegyünk. A Pebble egyéb interakcióra nem képes, de jól is van így: kizárólag egy értesítési felületként működik. Elolvashatjuk az emailt, ellenőrizhetjük a naptárbejegyzést, eldönthetjük, hogy válaszolunk-e egy Facebook üzenetre, vagy sem. 

 

Az értesítések egy rövid idő után eltűnnek a kijelzőről, utólag nem kereshető vissza, hogy mi történt. Bejövő hívásokat fogadni nem lehet, de elutasítani igen, az pedig nagy segítség, hogy a hívó fél neve, beszélgetés alatt pedig a hívás időtartama telefonálás előtt és közben végig ellenőrizhető. Szabadon beállítható, hogy milyen értesítéseket vegyen át a Pebble, így aki sok levelet forgalmaz, és aktív közösségi életet él, annak így alig lesz pár szabad perce a bejövő értesítések között.

 

Milyen az élet vele?

 

Ambivalens érzésekkel viseltetek a Pebble iránt, hiszen egyrészt az IT történelem egyik fontos szereplőjét viselhetem a csuklómon, ami nagyon úgy néz ki, hogy komoly hatással volt/van az egész iparágra. Az értesítések a legtöbb esetben hasznosak voltak, mivel a nap során a mobil nincs mindig az ember keze ügyében: autóban ülve, munka közben elég csak rápillantani a Pebble-re és máris képben vagyunk. Másrészt az is vitathatatlan, hogy ezzel még inkább rabjává válunk a mobilunknak, és az azon zajló történéseknek, egy újabb kapoccsal kötődünk a neten zajló eseményekhez és ez nem biztos, hogy mindig jó.

 

 

Szabvány, 22 mm-es gumiszíjjal érkezik, ami kényelmes, viszont nem kifejezetten esztétikus

 

Ha most a kedves Olvasóban az a kérdés ötlik fel, miszerint: „De hát erre találták ki az egészet, nem igaz?” akkor teljesen igaza van, erre, és ezt a feladatot tökéletesen ki is szolgálja. Az pedig külön szimpatikus, hogy nem naponta, hanem szerencsés esetben csak hetente kell tölteni, ami persze megint nonszensz az eddigi óráink kapacitásához képest, de az biztosan nem is képes a Hangouts beszélgetéseket megjeleníteni. Aki vágyik arra, hogy egy pici e-ink kijelzőről olvassa le az időt, és boldoggá teszi, hogy időnként Snake-et játsszon ugyanazon a panelen, annak csak javasolni tudom a beszerzését, aki viszont hazaérve azonnal a fiókba dobja az okostelefont, az nyugodtan maradhat a hagyományos megoldásoknál.