A Bitport szeptember 10-én első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal rendezte meg a CIO BUDAPEST konferenciát. A rendezvény a hosszú múltra visszatekintő tavaszi CIO HUNGARY mellett egy csapásra az CIO szakma második legjelentősebb éves találkozójává vált: mint áprilisban, most is kereken száz nagyvállalati informatikai vezető fogadta el meghívásunkat a rendezvényre. A szakmai program ezúttal "Olcsóbban, gyorsabban, messzebbre" mottóval a megfizethető, gyorsan bevezethető, jó megtérülést ígérő megoldásokra fókuszált. A három panelbe szervezett tizenhárom előadás a módszerek, a technológiák és a best practice bemutatását célozta.

A módszerek

A konferencia első előadásában a Corvinus Egyetem Informatikai Intézetének igazgatója, Racskó Péter elemezte a TCO, a ROI és a felhősített vállalat viszonyát. Nyilvánvaló, hogy egyes rendszereket a belső szervezet képtelen jobban működtetni, mint a cloud szolgáltató, azonban a CAPEX, az OPEX vagy az emberi erőforrás szempontok önmagukban nem alapozhatják meg a döntést. Amennyiben a cloud infrastruktúra és szolgáltatás portfólió integrálálása jelentős erőforrásokat igényel, csak akkor térül meg a bevezetés, ha az előnyöket egyértelműen ki lehet használni. A versenyelőnyt nem nyújtó alkalmazásoknál érdemes, az innováció területén pedig erősen ajánlott mérlegelni a felhőt - egyéb kompetenciákat viszont továbbra is jó házon belül tartani. Bár a szolgáltatók korrekt TCO és ROI táblázatokat mutatnak az ügyfeleknek, nem lehet csak a kijövő számok alapján dönteni: a számoló táblák nem vesznek figyelembe rengeteg dolgot, amelyet egy CIO-nak mérlegelnie kell.

A VISZ elnöke és az OTP elnök-vezérigazgatói főtanácsadója, Braun Róbert az innováció megváltozott helyéről beszélt Front end vagy core? című előadásában. A jelenlegi kínálati piac választékából következik az a nagy szabadságfok, amelynek következtében a fejlesztési igények átlapolják a különböző modulokat, és a fejlesztőknek igen komplex feladatot jelentenek. (Az IT fejlesztések nagy része folyamat szemléletű, ami a feldolgozási folyamat minden elemét érinti.) A legnagyobb kihívást az adatok előhívása és azok minőségének ellenőrzése jelenti. A nagy szállítók rengeteg modult kínálnak, a tényleges munka során mégis azok gyakori bővítésre vagy helyettesítésére van szükség - ennek kapcsán Braun Róbert a core és front end folyamatok változó kapcsolatát mutatta be, szót ejtve a közeljövő meghatározó technológiáiról is.

A Zsigmond Király Főiskola oktatója, a jelentős informatikai vezetői múlttal rendelkező Kerékfy Pál a tanácsadók szerepét és alkalmazását vizsgálta. A tanácsadók a nagy virtualizált rendszer bevezetésétől kezdve egészen odáig hasznos közreműk, amikor a felső vezetés nem ismeri ki magát az IT-n, gyanakszik vagy megtakarításokat akar. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a tanácsadók motivációja, érdekei és függetlensége sem: honnan származik a tanácsadó tudása és tapasztalata, elméleti vagy gyakorlati ismeretei vannak, kapcsolatban áll-e valamilyen szállítóval, és végül: mennyire naprakész a tudása? Felmerülhet, hogy az adott kérdésben a külső vagy a belső kompetencia az erősebb, és egyáltalán a külső vagy a belső szakemberek hajtsák az innovációt, és mennyire kell bevonni a HR-t a tanácsadók kiválasztásába? Ezek a kérdések nem válaszolhatók meg valamilyen ökölszabállyal, viszont az is biztos, hogy nem mindig érdemes a belső kompetenciára támaszkodni - például azért, mert azt drága lehet felépíteni, viszont nem minden esetben lehet teljesen kihasználni.

A tanácsadókkal kapcsolatban nyitva maradt kérdések egyrészére Kórász Tamás, a KPMG informatikai tanácsadással foglalkozó részlegének igazgatója válaszolt, aki a szolgáltatásintegrációról, egészen pontosan az összetett szolgáltatói környezetben a maximális előny minimális kockázatokkal való eléréséről tartott előadást. Végighaladva a korábbi modellek (belső IT, monolit outsourcing, több szereplős outsourcing) során Kórász Tamás felvázolta, mikor nem odázható tovább a szolgáltatásintegráció, és ajánlásokat fogalmazott meg a különféle integrációs modellek kapcsán, bemutatva azok előnyeit és hátrányait.

A koppenhágai székhelyű FatDUX hazai képviselője, Pónya Judit a felhasználói élmény és a vállalatok belső hatékonyságának kapcsolatát tekintette át. Kiderült, hogy sokszor már a követelmények és a célok világos meghatározása, illetve a felhasználói igények felmérése is komoly gondot jelent, vagyis hiányzik a megfelelő mentális modell. A felhasználók terhelhetősége sem minden esetben ismert, vagyis túl nagy hangsúlyt helyeznek rá, hogy a felhasználókat közelítsék a rendszerekhez oktatáson, súgókon keresztül - miközben a rendszer is közelíthető lenne a felhasználókhoz a rendelkezésre álló eszközök és korlátok figyelembe vételével. (Ahogy a porosz von Moltke tábornok is megállapította, egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást.) Pónya Judit vázolta a lényeges használhatósági alapelveket, végighaladva többek között a demó verziók, a prototípus tesztelése, a béta tesztelés, a használhatósági tesztelés és az analitika tárgykörein.

A technológia

A második panelt Szarka Attila, az APC rendszermérnökének előadása nyitotta, aki az adatközpontok üzemeltetésénél alkalmazható megtakarítási lehetőségeket szemléltette. A spóroláson túl kiemelte az üzemeltetési hatékonyság növelését és a rendszerszintű, holisztikus megközelítést, kitérve a rendelkezésre állás és üzleti hatékonyság egymásnak ellentmondó követelményeire, illetve az üzemeltetés és az informatika kapcsolatának problémáira. Csakúgy, mint Racskó Péter cloud témájú prezentációjában, ebben az előadásban is felbukkant az a klasszikus hasonlat, amelyben vak emberek vizsgálnak egy elefántot: ugyanarról az állatról van szó, de aki a lábát érinti meg, az oszlopnak hiszi, aki az orrmányát, az kígyónak.

Hogyan felezzük meg az üzleti alkalmazások költségét és fejlesztési idejét? - tette fel a kérdést Kovács Péter, az Oriana alapító ügyvezető igazgatója. Az üzletifolyamat-menedzsment (BPM) piacról szólva elmondta, hogy ezen a területen a kötött funkcionalítású, dobozos szoftverek rugalmatlansága áll szemben a lassú és drága egyedi fejlesztésekkel. Kovács Péter szerint az Oriana éppen erre kíván válaszolni, amikor a saját fejlesztésű, robusztus motorra építve nyílt forrású alapsémákat, illetve azokból összeállított üzleti alkalmazásmintákat kínál az egyedi követelményekhez. Kiemelte az Oriana prototípus alapú fejlesztési módszertanát: mire az igény felmerül egy üzleti alkalmazás iránt, addigra a fejlesztés 60-70 százaléka már meg is történt.

A ShiwaForce vezérigazgatója, Kovach Anton prezentációja abból az alapfelvetésből indult ki, hogy a mai ügyfelek egyre több területen már nem a tökéletes megoldást keresik, hanem azt akarják, hogy az adott pillanatban működjön megfelelően az adott rendszer - gondoljunk egy régi, évtizedekig használt színpadi díszletre és egy mai tévé-show percenként változó digitális háttereire. A ShiwaForce ebben a környezetben versenyezteti Karma platformját, ami a világ legelterjedtebb ügyviteli rendszere, az Excel rugalmasságával képes kiváltani a merev ügyviteli rendszerek képességeit, és ami a Bloomberg Tradebook idén indított GROW programjában lehetőséget kapott arra is, hogy bemutatkozzon a nemzetközi piacon.

Kővári Attila BI-szakértő előadása az IT-vezetők szerepét tárgyalta az önkiszolgáló BI meghonosításában. Az ilyen az eszközök rohamosan terjednek, mert a belépésük - akár az IT megkerülésével is - ingyenes vagy olcsó, könnyen tanulhatók, az üzleti felhasználóknak egyre több pénzük van rá (miközben a BI továbbra is túl drága), a gyártók pedig trójai falóként nyomják be őket a cégekhez. A témával az IT vezetőknek is foglalkozniuk kell, mert az ilyen szoftvertechnológiák előbb-utóbb hozzájuk fognak tartozni: a felhasználók ki fogják járni, hogy legyen nekik - intő jel, ha a felhasználók arra panaszkodnak, hogy kinőtték az Excelt -, ez pedig előbb-utóbb IT probléma lesz. Jelenleg van, ahol valós vagy álproblémák miatt tiltják az önkiszolgáló BI-t, van, ahol passzívan vagy proaktívan eltűrik a dolgot, máshol pedig előre menekülésként, esetleg a stratégia részeként támogatják azt.

A bevált gyakorlatok

A harmadik, esettanulmányokra kihegyezett panelban az IT biztonsági újságíróként is jól ismert Csizmazia-Darab István, a Sicontact tanácsadója a biztonsági megoldások helyéről számolt be a vállalati rendszerben Hol és mit kell mindenképpen védeni? címmel. A tipikus támadási vektorok bemutatása mellett az előadás egyik legfontosabb témája a biztonsági befektetések költségének, illetve a káresemények költségének egyensúlya volt: az utóbbi években egyre több nagyszabású incidens igazolta, hogy a dollármilliós károk mögött sokszor a későbbi veszteség töredékébe kerülő intézkedések elmaradása és a rossz kommunikáció áll. A hatékony védekezéssel kapcsolatban kiderült, hogy le kell számolni a támadhatatlan platformok mítoszával.

Az előadás végén felmerült a Viber példája, ami elvileg tényleg csökkenti a mobil számlát, viszont már a telepítésekor letölti magának a telefonkönyvet, ami vörös lámpa a biztonságtudatos felhasználók és cégek szemében. Bedő Erik, a SciamuS vezetője olyan megoldásokat mutatott be, amelyek valóban csökkentik a kommunikációs költségeket, és nincs hozzájuk szükség véleményes hátterű appokra. A mobil kommunikációt tekintve ilyen például az érvényes szerződések áttekintése, a számlainformációkból és a híváslistákból készített költség- és forgalomelemzés, a készülékhűség-elemzés, a dinamikus adatforgalom-elemzés vagy az eszközstratégia, illetve a mindezekkel kapcsolatos számítások elvégzése.

Marsó Gyula, az Olajterv CIO-ja egy videokonferencia-rendszer bevezetésének tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal a három nagy hazai telephellyel és számos külföldi fiókkal rendelkező, 2500 fős Olajterv Csoport sikeres projektje alapján. Bemutatta az ütemezés és a megvalósítás lépéseit, a sikerkritériumokról szólva pedig kiemelte, hogy nem minden megbeszélésnél hatékony a videokonferencia. A megfelelő hálózat mellett létfontosságúnak találták a HD felbontás és a jó hangminőség, amit a laptopok kameráira épülő megoldások képtelenek biztosítani. Ugyanennyit számít az egyszerű használat, így a könnyű be- és kikapcsolás vagy a számítógépek könnyű illesztése, mivel - utalva Pónya Judit prezentációjára - megállapítható, hogy a megtérülés nagyban függ a megfelelő felhasználói élménytől is.

A metaadat-vezérelt adattárház. Egy bevezetés tanulságai címmel Rekenei Zoltán, a CIB Bank informatikai vezetője tartotta a konferencia záró előadását. A szakember a programozás során felhalmozódott metaadatok kezeléséről és felhasználásáról hozott gyakorlati példákat. A metaadat alapú, grafikus fejlesztésre való átállás nem volt problémamentes, de többéves folyamattal sikerült a cégnél átalakítani a fejlesztési folyamatokat. Egyik előnye az ilyen megközelítésnek, hogy a programok, objektumok, jogosultságok a metaadatszerveren vannak tárolva, így nagyon sok információ egyszerűen lekérdezhető, illetve tömegesen módosítható. Az informatikai vezető ugyanakkor felhívta a figyelmet a rendszer hátrányaira is. Például ez a megoldás összetettebb, több architektúraelemet tartalmaz, így a hibák előfordulására fokozottan kell figyelni.