A Tate Britain immár több éve ír ki pályázatot a művészet és a modern technológia lehetséges összefonódási pontjait keresve. Az idei IK Prize témája a mesterséges intelligencia volt.

Képhez a képet

A díjat egy olasz kutatóműhelyből kikerült alkalmazás, a Recognition kapta. Az algoritmus a Reuters friss fotóbázisának elemeit próbálja a múzeum kollekciójához párosítani, kizárólag adatelemzésre épülő módszerekkel. A projekt végső célja, hogy a mindennapok történéseit összehozza a történelmi művészeti alkotásokkal, ezzel egyfajta hidat képezve jelen és múlt között.

A Recognition eszköztára egy sor mesterséges intelligenciához köthető eljárást tartalmaz. A gép megpróbálja felismerni a képeken látható tárgyakat, azonosítani, demográfiai csoprtba sorolni a szereplőket az arcvonások alapján, elemzi a kompozíciót és értelmezi a fotókhoz társított szövegeket.

Az érdeklődők november végéig "munka közben" is megtekinthetik az algoritmust a projekt oldalán, illetve végignézhetik a galériát, amely a megtalált párokat mutatja. Ezek között vannak emberi szemmel is érthető társítások, ám előfordulnak egészen meghökkentő, leginkább rossznak tűnő párosok. Az egyes eredményekre rákattintva részletes információkat kaphatunk arról, milyen területeken mekkora hasonlóságot vélt felfedezni a program.

Egy érdekes párosítás

Az online bemutató mellett a brit múzeum valódi közönségét is igyekeznek bevonni. Ők nem csak szemlélőként, hanem aktív résztvevőként is szerepelhtnek. A látogatók ugyanis "belejavíthatnak" a gép munkájába, ezzel tulajdonképpen a szerintük helyesnek gondolt irány felé terelhetik az algoritmus gondolkodását.

Hibázni gépi dolog

A díjnyertes pályázatot benyújtó Fabrica kommunikációs kutatóközpont a 15 ezer fontos nyeremény mellett 90 ezer fontos fejlesztési pénzt kapott, valamint a díj mögött támogatóként felsorakozó Microsoft szakembereinek segítségét is igénybe vehetik.

A szoftvercég kutatólaborjának igazgatója, Eric Horvitz a projekttel kapcsolatban pont azt hangsúlyozta, hogy az érdekessége a kiszámíthatatlanságban, a mérhetőség hiányában rejlik. Miközben például az egészségügyben vagy a közlekedésben elég pontosan meg lehet határozni, mit várunk el a gépi intelligencia bevetésétől, a művészet egyáltalán nem ennyire egzakt.

A tudósok itt fel nem térképezett területen járnak, ami miatt teljesen természetes, ha a mesterséges intelligencia elsőre meghökkentő megállapításokra jut. Ráadásul a művészeti alkotások befogadása mindig szubjektív dolog. Attól, hogy mi nem látunk összefüggést két fotó között, a gép "szemüvegén" át annak még igen is lehet értelme. Ahogy Horvitz megfogalmazta: "a művészet esetében az algoritmustól próbálkozást, kreativitást és becsúszó hibákat várunk".