Vancouverből a Föld ellenkező oldalára, Sydneybe utazunk, ott él Ádám, aki solution architect beosztásban dolgozik egy banknál. Úgy tűnik, végleg gyökeret vert Ausztráliában, azt is elárulja, miért.
Hirdetés
 

Amikor a hazai IKT ipar munkaerő-problémáiról esik szó, mindig felmerül az elvándorlás kérdése. A legjobb IT-szakembereink elmennek külföldre dolgozni – mondják a munkaerőpiaci felméréseket végző szakemberek. Amikor pedig az okokat keresik felmerül, hogy azért mennek, mert ott többet fizetnek, mert jobbak a karrierlehetőségek, mert jobbak az életkörülmények, mert...

De sokan vissza is jönnek, és erre is vannak mindenféle okok: mert itt van a család és a barátok, mert kiderül, hogy nem is lehet sokkal többet keresni, vagy ha igen, akkor a többletet elviszi az, hogy drágább az élet, a karrierlehetőségeknek külföldön ugyanazok a korlátai, mint itthon és így tovább.

Megkerestünk hét szakembert, akik kipróbálták magukat külföldön – közülük ketten haza is tértek –, hogy történetükön keresztül bepillantást kaphassunk abba, ami a felmérések számai és grafikonjai mögött van. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi hajtotta őket, hogy külföldön keressék a boldogulásukat, mit vártak és mit találtak. A hazatértektől azt is megkérdeztük, hogy mit hoztak magukkal külföldi munkahelyükről.

Ádám vagyok, hét éve dolgozom Ausztráliában

Akár itthon is komoly karriert futhatott volna be. Dolgozott egyetemi spin-off cégben fejlesztőként, kutatóként, de a piacon is számtalan lehetőség közül választhatott. Belekóstolt a szakírói munkába, komoly nevet szerzett magának provokatív megközelítésű publikációival. Kalandvágya azonban messzebb hajtotta: hét éve döntött úgy, kipróbálja magát külföldön. Végül sok összetevő eredőjeként Ausztráliát választotta otthonául.

Érdekes módon ebben azonban nem az elérhető jövedelem játszott szerepet. Mint írja, Magyarországon kifejezetten jól lehet (és már hét éve is lehetett) keresni az informatikai szakmákban. Azóta szerinte annyiban javult is a helyzet, hogy már egyre kevésbé van szükség ún. "szürke" megoldásokra, hiszen egyszerűen működik az adózott és bejelentett bér. "Karrier szempontjából is jó otthon maradni. Aki tehetséges, annak szívesen adnak gyorsan olyan feladatot, amihez a munka közben kell felnőnie, hiszen mindent a lehető legkevesebb erőforrással kell megoldani."

"A mi döntésünkben a jövőkép játszotta a döntő szerepet. Egészen pontosan az, hogy nem akartunk olyan országban lakni, ahol mindenki mogorva, ahol a lezárt tárolóból ellopnak egy 20 ezer forint értékű biciklit, mert a szakadék a középosztály és a szegények között rémisztően nagy. Nem akartunk olyan országban gyereket vállalni, ahol nem lehet tudni, hogy a gyerek milyen körülmények között fog felnőni, lesz-e nyugdíja, lesz-e független egyetem, ahol tanulhat."

A klíma jó, de a munkakeresés nehézkes

Ádám – ahogy egy korábbi interjúalanyunk, Dávid – nem egyedül vágott bele, hogy új országban építsen egzisztenciát. Barátnőjével a kiköltözés előtt sokat utazott. Ausztráliában is többször megfordultak. Ezek azonban terepfelmérésnek semmiképpen sem nevezhetők – még talán annyira sem, mint Károly vancouveri kirándulása –, hiszen kiköltözésük előtt pár hétnél hosszabb időt soha nem töltöttek a kontinensen.

Az, hogy Ausztráliát választják, nem volt triviális. Három másik ország is szóba került, amikor terveztek: Anglia, az Egyesült Államok és Svájc. Ami Ausztráliában megfogta, a hangulat. Az, hogy miközben végtelenül nyugodt az élet tempója, mégsem unalmas.

"Itt alapjában mindenki jó kedvű, nyugodt, és ami nagyon fontos, van jövőkép. Megvallom őszintén, emellett nekem az is sokat számít, hogy itt Sydneyben állandóan jó az idő, kilenc hónap a nyár, de a három hónapig tartó tél is legfeljebb hűvösnek mondható. Az sem elhanyagolható, hogy gyakorlatilag mindenhol kiváló a közbiztonság."

Ugyanakkor a munkakeresés közel sem egyszerű. Az elején szinte sohasem sikerül úgy, olyan állásban elhelyezkedned, ahogy tervezed – írta ezzel kapcsolatban. Ő sem válogathatott, hiszen az itteni tapasztalatai ott nem sokat jelentettek. Elhelyezkedett az első olyan cégnél – függetlenül a munka minőségétől –, amely felvállalta azt a rizikót, hogy friss bevándorlót alkalmaz. Ezen azonban Ausztráliában mindkét fél nyert. "A cégek azt nyerik, hogy a piaci árnál jóval olcsóbban kapnak jó munkaerőt, én meg azt, hogy bele tudok rázódni a helyi szakmába." Ádámnak is így telt az első egy-másfél éve. Utána azonban már a helyi referencia birtokában könnyen talált képzettségének és szakmai szintjének megfelelő munkát.

Van pénz az iparágban

Az ausztrál IT-világ Ádám szerint nagyon más, mint Magyarországon. Szeret sarkosan fogalmazni, ebben is elég markáns álláspontot képvisel: "Magyarországon alapjában kétféle cég létezik – leszámítva az itt dolgozó, fejlesztőközpontokat fenntartó multikat: az egyik csoport az állami szektornak dolgozik, és milliárdokért fejleszt használhatatlan rendszereket; a másikba a kis-közép méretű IT-cégek tartoznak, melyek az utolsó fillérből is kihozzák a maximumot. Ez utóbbi egy virulens startup-kultúrában igazi kincs, de azt azért nem nevezném egészséges IT-piacnak, ha csak ez a két csoport létezik. Az éppen-hogy-működik típusú rendszerek fejlesztéséből ugyanis nem sokat lehet tanulni, nem nagyon lehet továbblépni" – írja ezzel kapcsolatban.
 

Kerülőutak, avagy magyar IT-szakemberek kalandjai külföldön

1. rész. Tamás vagyok, IT-biztonsági szakember Kaliforniában

Tamás a harmincas évei elején döntött úgy, hogy amúgy sikeres szakmai életet hátrahagyva végleg külföldre költözik, hogy ott építsen karriert. Korábban Angliában élt, majd némi írországi kitérő után végül az Egyesült Államok nyugati partján kötött ki. Ma már családja is Amerikához köti. Jelenleg saját vállalkozás felépítésén dolgozik Los Angelesben.

2. rész. Dávid vagyok, beágyazott rendszereket fejlesztek Londonban

Dávidnál a karrierépítés logikus lépéseként került szóba a külföldi munka. Speciális területen dolgozott itthon, voltak némi németországi tapasztalata, mégis Angliát választotta. Azt is elmeséli, milyen nehézségekre kell felkészülnie annak, aki Nagy-Britanniát választja.

3. rész. Károly vagyok, Vancouverben élek fejlesztőként

Károly, aki lelkes fiatalként csöppent bele a nyílt forráskódú fejlesztői közösségbe, a Drupal révén olyan lehetőségekhez és munkájában olyan szabadsághoz jutott, amely csak keveseknek adatik meg. Őt azonban nem a karriere vitte Kanadába.

4. rész. Ádám vagyok, solution architectként dolgoom Sydneyben

Ádámot nem a több pénz hajtott a világ másik felére. Hét év külföldi lét után már elég tisztán látja, jó döntés volt-e kimenni. Sorozatunk legmarkánsabban fogalmazó alanya szerint gyökeres különbség van mind a munkahelyi, mind az általános értelemben vett gondolkodásmódban, viselkedésben.

5. rész. Szonja vagyok, Máltán dolgozom UX-esként

Családdal, szakmabeli férjével, és iskolát kezdő gyermekével közel három éve költözött Máltára. Nem a jobb kereseti lehetőségek vitték a szigetországba. Bár érték csalódások is, úgy érzi, a hazainál sokkal inspirálóbb közegbe került.


Persze az ausztrál helyzetben is vannak furcsaságok. "Itt, hasonlóan sok más fejlett országhoz, jellemzően van pénz IT-beruházásokra, ezért az IT kifejezetten drága is. Érdekes, hogy az alkalmazottaknak csak korlátozott feladatkörük van – nagyon ritka az, hogy valakire több felelősséget bíznak, mint amennyit a feladata elvégzéséhez feltétlenül kell." Azaz senkitől sem várnak világmegváltást, csak azt, hogy végezze el jól a feladatát. (Hasonló hozzáállásról számolt be sorozatunk első részében a Kaliforniában dolgozó Tamás is.) "Mivel az embereknek nem kell megszakadniuk a napi munkában, van arra idejük – és pénzük is –, hogy kövessék az IT legfrissebb trendjeit, például hogy hogyan kell használható felhasználói felületeket tervezni és így tovább."

Csapatmunka van, a héroszokra máshol van szükség

"Ugyanakkor számomra az otthoni tapasztalatok után csalódást is okozott, hogy mennyire korlátozottak a döntési lehetőségeim. Otthon kifejezetten nagy volt a felelősségi köröm, és gyakorlatilag szabadon dönthettem projektekről, az ahhoz szükséges munkaerőről és így tovább. Kizártnak tartom, hogy itt ez valaha is előforduljon. Hozzá kellett szoknom, hogy ha mindenki jól él, és mindenkinek van munkája, akkor egyetlen személy nem annyira fontos a gépezetben."

Ez egyébként a szakmai beilleszkedésnél is nehézséget okozott. Szintén nehezen birkózott meg a magyartól nagyon eltérő munkahelyi kultúrával, ahogy ő fogalmaz: a kommunikációban a direktség hiányával. "Egy munkahelyen sokkal fontosabb, hogy valaki csapatjátékos legyen, mint az, hogy jól megmondja az igazat. És ez a követelmény nagyon erős, függetlenül attól, hogy valakinek adott esetben igaza van-e."

Ezzel függ össze a magyar és az ausztrál vállalati kultúra közötti különbség is. A magyar túlságosan is személyközpontú, míg az ausztrál a csapatmunkára épít. Az előbbinek az a tagadhatatlan előnye, hogy egy nagyon jó szakember óriásit tud lendíteni a dolgokon, ám fordítva is igaz: egy elhibázott kinevezésnek katasztrofális következményei lehetnek. Ezzel szemben Ausztráliában az egyénnek nincs ekkora súlya, a legtöbb cég eleve úgy van felépítve, hogy egy-egy személy hatóereje sokkal kisebb a cég egészére. Így a kiemelkedő munkatársak ugyan nem alkotnak óriásit, de a nagyon rosszak sem tudják romba dönteni az építményt – írja Ádám.

Az emberi tényező

Aki Ausztráliában szeretne dolgozni, jó, ha felkészül olyan apróságokra például, hogy az emberek sok esetben kifejezetten kerülik a szemkontaktust, nehogy kapcsolatba kelljen valakivel lépni – bár ez Ádám szerint inkább csak a Sydneyben élőkre jellemző. "Például a liftben mindenki úgy tesz, mintha senki más nem lenne ott, hiába állnak egymás személyes zónájában, nem akarnak tudomást venni egymásról. És hát az is nehéz – bár nem lehetetlen –, hogy olyan társaságot találjon az ember magának, akiket a sörözésen, a rögbin és a kerti sütögetésen kívül más is érdekel."

Arra a kérdésre, hogy tervezi-e, hogy valaha is visszatér Magyarországra, tőle kaptuk a legegyértelműbb elutasítást. "Sokat gondolkoztam, hogy erre hogyan is válaszoljak, de a legjobb válaszom az, hogy: nem, soha."

Közösség & HR

Képzeljen el egy országot, ahol két emberre jut egy megfigyelőkamera

De nem is kell elképzelni: Kína hamarosan ilyen lesz. Már most is közel 170 millió kamera figyeli az embereket a távol-keleti országban.
 
A magánszektorban az egyetlen út a sikeres üzletmenethez az ügyfélen keresztül vezet. Ha értjük, mit akar, igényeit hatékonyan és gyorsan ki tudjuk elégíteni, akkor nincs menekvés a növekvő bevétel elől.

a melléklet támogatója a TOPdesk

Hirdetés

Agilis módszerek a szolgáltatás-menedzsmentben

Számos szervezet hozott olyan stratégiai döntést, hogy mindent agilis módszerek alapján kell csinálni. Az a felismerés indokolta ezt, hogy az elégedett ügyfelek és egy működő végtermék fontosabbak, mint a folyamatok vagy szerződések. A szolgáltatásmenedzsment területén ez különösen lényeges.

A koncentrált erőforrások kockázatai is koncentráltan jelentkeznek. Az informatikai szolgáltatóknak, felhős cégeknek érdemes lenne körülnézniük a közműszolgáltatóknál, hogyan kezelik ezt a problémát.

Sikeremberektől is tanultak a CIO-k

a Bitport
a Vezető Informatikusok Szövetségének
médiapartnere

Hogyan forradalmasítja a számítástechnikát a nanotechnológia? Majzik Zsolt kutató (IBM Research-Zürich) írása. Vigyázat, mély víz! Ha elakadt, kattintson a linkekre magyarázatért.
Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthetően, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport ötödik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2017 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.