Amikor a hazai IKT ipar munkaerő-problémáiról esik szó, mindig felmerül az elvándorlás kérdése. A legjobb IT-szakembereink elmennek külföldre dolgozni – mondják a munkaerőpiaci felméréseket végző szakemberek. Amikor pedig az okokat keresik felmerül, hogy azért mennek, mert ott többet fizetnek, mert jobbak a karrierlehetőségek, mert jobbak az életkörülmények, mert...

De sokan vissza is jönnek, és erre is vannak mindenféle okok: mert itt van a család és a barátok, mert kiderül, hogy nem is lehet sokkal többet keresni, vagy ha igen, akkor a többletet elviszi az, hogy drágább az élet, a karrierlehetőségeknek külföldön ugyanazok a korlátai, mint itthon és így tovább.

Megkerestünk hét szakembert, akik kipróbálták magukat külföldön – közülük ketten haza is tértek –, hogy történetükön keresztül bepillantást kaphassunk abba, ami a felmérések számai és grafikonjai mögött van. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi hajtotta őket, hogy külföldön keressék a boldogulásukat, mit vártak és mit találtak. A hazatértektől azt is megkérdeztük, hogy mit hoztak magukkal külföldi munkahelyükről.

Károly vagyok, Vancouverben élek fejlesztőként

Károly lelkes fiatalként csöppent bele a nyílt forráskódú fejlesztői közösségbe. A Linux hőskorában járt egyetemre. Bár nem programozómatematikus, hanem matematikatanár szakra járt (ott is szerzett diplomát), hamarosan a nyílt forráskód lelkes hívévé vált, és szakíróként is propagálta Linus Torvalds eszméit. Magyarországon az elsők között látta meg a 90-es években az internetben rejlő óriási lehetőségeket. Az üzlet nem vonzotta, inkább a fejlesztés irányába mozdult el. Az internet azonban számára is kinyitotta világot, és így gyorsan bekövetkezett az is, hogy Magyarországot már szűknek érezte, és úgy döntött, körülnéz külföldön.

Sokáig azonban ez csak virtuális körülnézés volt. Az internet már akkor tökéletesen alkalmas volt arra, hogy éljen az ember fizikailag bárhol, otthon lehet az egész világban. 2005-ben sikerült először apróbb fejlesztői munkákat kapnia külföldi cégektől. Kezdetben főleg a pénzkereset motiválta abban, hogy elvállalja ezeket a munkákat. Itthon ugyanis több olyan projekt is kifutott alóla, melyekre korábban építhetett.

Emiatt kezdetben a munka milyensége is másodlagos volt. Az azonban fontos volt számára, hogy a feladatait távmunkában is el tudja végezni. "Mindig is távmunkában dolgoztam, és el sem tudnám képzelni, hogy egy irodában dolgozzam le a napi munkaidőmet" – írta erről. Bármilyen munkát is kellett azonban végeznie, ekkor már szabadidejének zömét későbbi aranytartalékára, a Drupal tanulmányozására fordította.

Dolgozni bárhol lehet, de élni nem

A döntés, hogy átköltözik az Újvilágba, hirtelen született meg. "2006 elején volt egy konferenciánk Vancouverben. Mire a repülőtérről a hotelbe értem, már tudtam, hogy itt akarom leélni az életemet." A hirtelen jött elhatározás mögött azonban sok, hosszú idő alatt felgyülemlett, és tudata alatt raktározott negatív élmény állt.

"Azt hiszem, igazából a költözésem előkészítése során váltak tudatossá azok a korábbi negatív élményeim, amik miatt végül kirobbant belőlem, hogy személyes, politikai, társadalmi stb. okokból Magyarország számomra élhetetlen. Valószínűleg mindig is az volt, csak kellett hozzá Vancouver, egy élhető, de modern nagyváros inspiráló közege, hogy ezt felszínre rántsa, tudatosítsa bennem, hogy mi a problémám a környezetemmel. Ezzel együtt hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű döntés volt, hiszen mindig is megvolt bennem a vonzás és taszítás kettőssége, azaz önmagában az kevés, hogy Vancouvert vonzónak találtam, a végső döntéshaz akkori helyzetem taszító ereje is kellett. Végül a taszítás kellően erős volt ahhoz, hogy költözzek.”

Előrre azonban még 2006 nyarán visszament egy hónapra a városba, hogy kicsit jobban megismerje. Az ott töltött hetek csak még jobban megerősítették: akkor dönt helyesen, ha költözik.

A sikerhez szerencse is kell

Igazából csak az volt a kérdés, hogyan lesz képes megélni Vancouverben. A költözés büroktratikus részének elintézésében szerencséje volt. Sokat segített ugyanis, hogy akkor épp egy kanadai cégnek dolgozott. Károly állítja azonban, hogy ez teljesen lényegtelen volt abból a szempontból, hogy Vancouvert választotta új otthonának.

Az, hogy milyen területre specializálódott, alapvetően az érdeklődésével függ össze. 2004 óta elsősorban Drupal-alapú webhelyek fejlesztésével foglalkozik. "Ez innen nézve is meglepően szerencsés választásnak bizonyult – írta –, mert a Drupal igen széles körűen elterjedt, és a még ma is nagy az igény a tapasztalt Drupal-programozókra.” Továbbra is a távmunkát preferálja, és bár ma is Vancouverben él, 2009 óta elsősorban amerikai cégeknek dolgozik. Mint írja, Kanadában is erős a Drupal piaca, de az USA-ban lényegesen jobban megfizetik a szakértőket.
 

Károly azonban ma már nem csupán egy tapasztalt Drupal-szakértő. Rengeteg energiát fordított a nyílt forráskódú tartalomkezelő rendszer és fejlesztői keretrendszer tanulmányozására, másfél évtizeden keresztül szabadidejének jelentős részét ez foglalta le. Hamarosan a fejlesztői közösség alapembere, ún. core contributor lett, de evangelistaként is hirdette a Drupal előnyeit.

"Ez rengeteg munka ugyan, de nagyon szépen kamatozó befektetésnek bizonyult. Soha nem volt problémám azzal, hogy jól fizető állást találjak magamnak. Ráadásul olyan kivételezett helyzetbe kerültem, hogy soha nem kellett részt vennem tradicionális interjúkon, nem kellett önéletrajzot küldözgetnem ismert vagy ismeretlen cégeknek. Kicsit sarkítva, úgy működött a dolog, hogy ha láttam egy nekem tetsző ajánlatot, akkor bejelentkeztem a céghez, hogy tetszik a meghirdetett pozíció, és a munkaadó boldogan felvett."

Menni-jönni

Károlynak is feltettük az utolsó kérdést: tervezi-e, hogy később visszatér Magyarországra? Ha igen, mit hozna magával a szakmájából és magánéletedből? A válasz kategorikus nem volt. Ez részben érthető is, hiszen kiköltözésének motivációi között a munka csak a sokadik tényező volt. Mint írta, úgy látja, ami miatt egy évtizede elment Magyarországról, nem változott, sőt inkább romlást lát. Munkája amúgy lehetővé tenné a költözés: továbbra is távmunkában dolgozik, amire ma már még inkább adottak a feltételek, mint másfél évtizede.