A felhőszolgáltatók egyre inkább a rendszerintegrátorok nyakára nőnek, a fejlett országokban kannibalizálják utóbbiak piacát. Ahogy az áram vagy a vezetékes víz a múlt században, úgy válnak közművé az informatikai szolgáltatók által nyújtott széles skálájú szolgáltatások. Informatikai fejlettségük függvényében az ügyfelek előbb-utóbb elkezdik ezeket a szolgáltatókat előtérbe helyezni ahelyett, hogy saját IT-rendszert építenének ki.

Noha maga a jelenség ilyen egyszerűen leírható, a folyamat közel sem triviális, számos buktatót rejt. Azt, hogy hogyan is kell a saját rendszerből a felhőbe költözni, a 99999 Informatika Kft. rendszerintegrátor segítségével mutatjuk be, amely az elsők között cállalta fel, hogy az ügyfelek cloudba vezető útját az elejétől a végéig végigkíséri.

Az első lépéseknél sok minden eldől

Az út több lépésből áll, elsőként az adott vállalkozás infrastruktúráját kell felhő-készre alakítani. Ennek során megtörténik a vállalati erőforrások életciklusának felmérése és menedzsmentjének kialakítása. Nagyon fontos ugyanis. hogy az erőforrások automatikusan kioszthatóvá, provizionálhatóvá váljanak. A bővítésnek jól – könnyen, gyorsan, hatékonyan – skálázhatóvá kell válnia, végül megvalósul az erőforrások felhasználhatóságának mérhetősége, ellenőrizhetősége, illetve elszámolhatósága is.

A felhő-kész infrastruktúra kialakítása után a következő lépés a piacon elérhető szolgáltatók közül történő választás. Ebben is segítséget nyújt a 99999 Informatika Kft., az ügyfél számára ideális partnerek ajánlásával. És hogy mi az ideális? Nos, azt az adott vállalkozás paraméterei és igényei határozzák meg.

Természetesen mindig fontos az ár-érték arány figyelembevétele, de emellett olyan tényezőket sem szabad elhanyagolni, mint a számítási, adattárolási kapacitásokkal szemben támasztott követelmények. A legtöbb cégnél van tere az erőforrások felhasználását illető optimalizálásnak, ezáltal a megszokott feladatok ellátásához szinte biztosan kevesebb erőforrásra lesz szükség.

Hosszú távú elköteleződés?

Amint azt korábban már említettük, több buktatója is lehet a felhőre való átállásnak. Ezek egyike a röghöz kötés, angol terminológiában vendor lock-in. A cloudszolgáltatók egy része zárt, átjárást nem, vagy csupán komoly áldozatok árán lehetővé tevő megoldást kínál. Ilyen esetben az ügyfél csak nagy energia- és költségráfordítás esetén migrálhat a szolgáltatók között az adatok és szolgáltatások kötöttsége miatt.

Ezt lehet elkerülni az olyan infrastruktúra-szolgáltatásokkal, mint az OpenStack, melyre például a Rackspace is támaszkodik. Ezáltal olyan felhőalapú alkalmazásfuttatási, -fejlesztési hátteret nyújt, melynek révén a kifejlesztett appokat más szolgáltatóknál (HP, SUSE, Red Hat, Ubuntu) is fel lehet használni. Ezeknek az alkalmazásoknak a futtatása nem igényel előzetes telepítést; a fejlesztést követően a felhőbe feltöltve határozzák meg, mekkora erőforrásokat (processzor, tároló stb.) kell hozzárendelni.

Fontos megemlíteni, hogy számos, jelenleg még fennálló technikai akadály egyszerűen nem vagy korlátozottan teszi lehetővé a tisztán felhőre épülő szolgáltatást (például a Skype for Business Online PSTN kapcsolata vagy harmadik féltől származó videorendszerekkel való interoperabilitása). Ezekben az esetekben az ügyféllel való konzultáció a pénzügyi megtakarítás és egyéb előnyök mellett a megkötendő kompromisszumokról is szól.

Elkerülhetők a buktatók

A vendor lock-inen túl figyelembe kell venni a belső szabályozási környezetet és az adott régióra vonatkozó regulációkat is. Bizonyos esetekben – például a kormányzati szférában – törvényi előírás, hogy az Európai Unió határát nem hagyhatja el ügyféladat, ami máris szűkíti a potenciális felhőszolgáltatók körét.

Emellett gondolkodási módot kell váltani ahhoz, hogy a felhőre való átállás sikeres legyen. Mit jelent ez? Csupán funkciókban szabad gondolkodni, azon, hogy mit szeretne elérni az ügyfél; ennek technikai megvalósulása – bizonyos szempontból – nem számít. Ezen túlmenően változik az üzemeltetés is, a felhőbe való költözéssel a hagyományos értelemben vett rendszergazdai tevékenység át/leértékelődik. Ehelyett a számlázhatóság, és az erőforrások megoszlásának átláthatóvá válása kerül előtérbe.

Mindez kéz a kézben kell, hogy járjon a munkavállalói hozzáállás megváltozásával, a felhő elfogadásával.

Tapasztalatok

Számos előnye ellenére az ügyfelek több tekintetben is ódzkodnak a cloudba való költözéstől, éppen ezért maga a folyamat csak akkor mehet végbe, ha ezeket a kételyeket sikerül eloszlatni. Ebben segít például a költséghatékonyságot drámai mértékben javító a pay-per-use, vagyis a használat után történő fizetési módszer alkalmazása. Szemben a privát felhővel, melynek akkor is van fenntartási, üzemeltetési költsége – elavulás, közműdíjak stb. –, amikor nem használják (ki), a nyilvános felhő esetében ilyen tételekkel nem kell számolni, mindamellett tervezhetőek a kiadások.

Az átállás során alkalmazástérkép készül, melynek során kiderül, mely alkalmazásokat milyen erőforrásigény mellett lehet a felhőbe költöztetni. A migrációs eszközök zöme egyébként kifejezetten nagyvállalati igényekre készült, ennek megfelelően hazai viszonyok között szinte minden esetben megfizethetetlen költségeket jelent. A helyi szakmai tudás szerencsére jelentős mértékben képes ellensúlyozni ezt a hiányosságot.

A váltás során nem egyetlen út áll az ügyfél előtt, több – a minimális szolgáltatást, az optimális szintet vagy a maximumot tartalmazó – ajánlat közül dönthet az adott vállalkozás. Ezek között ráadásul később viszonylag könnyen lehet váltani, ha változnak az igények.

A folyamat szinte minden esetben az üzletileg kevésbé kritikus alkalmazásokkal indul. Befejezését követően pedig lehetőség van rollbackre, vagyis az átállást követően nem égetik fel a hidakat azonnal, hogy az igények változása vagy a negatív ügyfélélmény esetén helyreállhasson az eredeti állapot.

Mivel szolgáltatáskiesés a migrációk többsége során nem elfogadható, ezért gyakran hibrid rendszer kialakításával történik az átállás. Ennek során továbbra is (a végsőkig) az on-premise rendszer szolgálja ki a munkafolyamatokat, miközben a felhőben felépül a munkakörnyezet. A teljes váltás az adatbázis-szinkronizációt és a tesztelést követően történik – ideális esetben anélkül, hogy az adott vállalat felhasználói bármit is észrevennének a történtekből.

Ki a felelős?

A felhőbe költözéssel a felelősségi körök is változnak. Bár a felhőben tárolt adatok biztonságáért a szolgáltató felel, a kérdés mégsem dönthető el könnyen. Ha ugyanis az infrastruktúra bizonyos része on-premise marad, akkor közel sem biztos, hogy csökken a vállalat személyes felelőssége. A biztonsági kockázatok redukálása tehát jóval összetettebb feladat, mint a (helyben felhasznált) erőforrások felhasználásának mérséklése. (Érdemes elolvasni Horváth Csaba négyrészes cikksorozatát a felhőszolgáltatásokkal kapcsolatos kockázatkezelési módszerekről, amely a felelősségek kérdéskörét is részletesen taglalja.)

Különösen igaz ez a megállapítás a mobilitás terjedésével összefüggésben. Azzal, hogy az adatok, szolgáltatások és alkalmazások a felhőbe költöznek, annak a valószínűsége is megnő, hogy azokat mobil eszközökön keresztül érik el a felhasználók. Ez jótékony hatással lehet a munkafolyamatok hatékonyságára, de csak megfelelően átgondolt szabályozás és eszközhasználati, biztonsági házirend alkalmazása esetén.