Egyik mobil sem teljesen új a maga nemében, mindkettőnek volt már előszele az adott gyártóknál és ez az első eset, hogy a hajlított kijelző széles körben, mainstream készülékekben felhasználva jelenik meg a piacon. A Samsung a Note Edge személyében még csak kóstolgatta a témakört, az első Flex az LG-től sokkal inkább még egy technológiai kísérlet volt, de ez most talán megváltozik.

A két modell közül egyértelműen a Flex 2-nek van nehezebb feladata, mert hivatalosan nem ez az LG csúcskészüléke – ez a státusz a G széria soron következő tagjának, a 4-esnek van fenntartva. A Samsungnál azonban az Edge a király, ezért itt derülhet ki a későbbiekben a legjobban, hogy a különleges kijelzőnek lehet-e bármilyen szerepe az értékesítések során.

Szépség és helyesség

A mobilok dizájn és anyaghasználat szempontjából két külön világot képeznek: a Samsung az a modell, ahol nem spóroltak semmin, de az LG-vel kapcsolatban sem mondhatnám, hogy nincsenek rendben a dolgok, csak legfeljebb kevesebb a fém és az üveg. Pontosabban mindkét említett komponens hiányzik az LG-nél, így viszont sokkal könnyebben kézben tartható, ellentétben a másikkal, ahol csak hűvös, fémes, kemény anyagokba ütközik az ember keze. Röviden: az Edge a szemnek, a Flex 2 a kéznek kedvez.

Az összes többi differencia elsősorban a két mobil közti, körülbelül 80 ezer forintos eltéréssel magyarázható. Az Edge prémium szintre lőtt, Gorilla Glass 4-gyel bíró üveglapjai, a széleken látványosan görbülő kijelző, a fém keret, az érthetetlen módon, de a hátlapból kidudorodó kamera összességében egy csúcskészülék sajátjai. A nagyobbik koreai gyártó tervezői alaposan megrázták magukat és valóban egy lenyűgöző formavilágú készüléket alkottak meg.

A G Flex 2 készülékháza hosszanti irányban görbül, és ahogy az előbb már volt szó róla, sokkal jobb, barátságosabb fogás esik rajta. Azt nehéz eldönteni, hogy ezt a finom ív, vagy a karcokat, sérüléseket magától eltüntető, puha felületű műanyagborítás idézi-e elő. A Samsunggal ellentétben itt nincs alul fizikai gomb, az LG már jó ideje a kijelzőre tett, érintős vezérlőgombokban hisz. A hátlapon továbbra is megtalálhatók a főbb kezelőszervek (hangerő, ki/bekapcsoló), amivel elsőként a G2-nél találkozhattunk. Azóta sikerült tökéletesre formálni ezt a részt, minden rész egy kicsit más felületi kiképzést kapott, így vakon is elsőre lehet tudni, hogy éppen mit érint az ujjbegyünk.

Görbületek, hajlatok

Bármennyire is furcsa lehet ezt olvasni, de sem az S6 Edge, sem a G Flex 2 nem mutat olyat a hajlított kijelzőkkel, amitől hosszan tartó izgalmai állapotba lehetne kerülni. Az LG mobilja annyiban különlegesebb, hogy a készülékház nem csupán hajlított, hanem flexibilis is, és ahogy az első kiadásnál (a belső elrendezés miatt), úgy itt is kiegyenesíthető, ha éppen erre lenne ingerenciánk. A hajlítás optikailag érdekes, de különösebben nem segíti a használatot, bármennyire is ezt szeretné az LG sulykolni.

A zsebben valóban jobban simul oda, ahova kell, de ekkora felületen dőreség lenne azt hinni, hogy megnőne a lejátszott film, vagy megnézett képek élvezeti értéke. A Galaxy S6 Edge-nél már más a helyzet: a legömbölyített kijelző széleken megjelenhet az óra, és a dátum, ha kijelzővel lefelé tesszük az asztalra, akkor a széleken színkód jelzi, hogy ki hívott bennünket és szintén itt, a bennünket érdeklő hírek is megjelenhetnek. A lecsapott szélek látványosak, de használat során időnkét bezavartak, mert az ember keze akkor is hozzáért az aktív felülethez (és indított el appokat, vagy  helyezett át mappákat), amikor azt nem akarta.

Szinte mindent tudnak

A két készülék hardveres képességeivel kapcsolatban nem sok panaszom lehet, hiszen elképesztő teljesítményű chipsetek, 8 magos processzorok, grafikus meghajtók dolgoznak bennük. Sajnos ennek ellenére úgy tűnik, hogy még mindig nem tudunk megszabadulni attól a bizonyos akadozós, döcögős működéstől, ami mindkét modellnél érezhető volt. Egyik mobilnál sem kell küzdeni a méretekkel: az Edge 5,1 colos (QHD), a G Flex 2 5,5 colos (full HD) kijelzőt kapott. Az előbbi egy Super AMOLED panel, a másik az LG specialitása, az úgynevezett P-OLED, amiben a P betű a műanyagot jelöli és ezért lehetséges az egész telefon hajlítgatása.

A Samsungba egy 16 megapixeles, optikai képstabilizátorral felszerelt hátlapi kamera került, amihez egy szinte végtelen beállítási lehetőségekkel bíró szoftver társult. Az LG-nél a 13 megapixeles kamera megkapta a lézeres fókuszt, itt is van stabilizáció, a szoftver viszont kicsit egyszerűbb. Az Edge 32/64/128 GB-os verziókban jelenik meg, microSD bővítés nincs, az LG hátlapja viszont levehető (az akku azonban fix), és memóriakártya nyílása is van, ha kevés lenne a 16 vagy 32 gigabájtos tárhely.

Mindkét telefonon az Android Lollipop kiadása található meg a gyártók saját szoftvereivel, extráival. A Samsung végre visszavett a TouchWiz harsányságából és egy finom, egyszerű felületet kapunk. Az LG saját kezelőfelületét, illetve az ahhoz kapcsolódó funkciókat a G3-ban már megismertük: megmaradtak a testreszabási lehetőségek, illetve az olyan egyedi tudás, mint a koppintással való felélesztés (KnockOn), vagy a jelszót kiváltó Knock Code. A Samsungnál az alsó gombba egy megbízhatóan működő ujjlenyomat-olvasó került (ami csak a nedves bőrt nem szereti), a hátlapon pedig a kamera melletti szenzorral még a szívritmus is ellenőrizhető.

A hajlítható jövő

Az ívek és a hajlítások tehát talán a Samsungnál formálódnak át inkább hasznos funkciókba, de a G Flex 2 testének kialakítás már önmagában egy lehetőség. Nem is szeretném mindezt méricskélni, ehelyett inkább azt hangsúlyoznám, hogy a Samsung készüléke valóban lenyűgözően szépre sikerült, a 230 ezer forint körüli független árához méltó anyagok találhatók meg benne.

Az LG egy más vonalat képvisel, a mostanra egy 150 ezer forintos árszintre esett G Flex 2 inkább egy jövőbeli vonalnak az előfutára (ahogy az előző Flex is az volt), a gyártó sokkal szerényebben (és felár nélkül) adja elő, hogy miként tudja az okostelefonhoz szükséges alkatrészeket, akkumulátort egy olyan házba bepréselni, ami ívelt formákkal bír. Ha innen nézzük, akkor a Samsung telefonja egy kijelző kialakítási megoldás (de nevezhetjük bravúrnak is), az LG-nél viszont mindez azt vetíti előre, hogy valamikor jöhetnek ennél sokkal inkább hajlítható eszközök.

A lényeg, hogy mindkettő kiváló irány, mert éppen ideje volt a valóban egyedi, megkülönböztethető telefonok piacra kerülésének. A Samsung korábbi Galaxy modelljeire nagyon ráfért a frissítés, az LG viszont két úton halad egyszerre és csak az a kérdés, hogy mikor találkoznak ezek, ha egyáltalán.

Az LG G Flex 2-őt az LG Magyarországtól, a Samsung Galaxy S6 Edge készüléket pedig a Telenor Magyarországtól kaptuk tesztelésre.