Már csak az Európai Parlament jóváhagyására vár az az irányelv-javaslat, amely több ponton is szigorítaná a közösségi oldalak és az online videoszolgáltatást nyújtó cégek működését az Európai Unióban. A javaslat szerint a közösségi oldalalkat arra köteleznék, hogy szűrjék az uszító tartalmakat. Emellett a videostreaming szolgáltatásokat nyújtók (itt a legtöbben a Netflixre gondolhatnak) helyzete is nehezebbé válik.

Korlátozható-e a szólásszabadság?

A szabályozás egyik eleme, hogy a közösségi oldalaknak kötelességük lenne, hogy a felületükön megjelenő hamis híreket és uszító tartalmakat lehetőleg azonnal töröljék. A probléma már régóta napirenden van, és mind a Facebook, mind a Google komoly küzdelmet folytat az ilyen felhasználói tartalmak ellen. Zuckerberg már tavaly ősszel könyörtelen harcot hirdetett a kamuhírek ellen, de a Google is beleerősített, mint az Scott Spencer igazgató tavalyi évet összegző blogbejegyzéséből kiderült.

Az erőfeszítések azonban meglehetősen korlátozott sikert hoztak. Májusban a Facebook pénzügyi jelentéséből derült ki, hogy háromezer alkalmazottal bővíti az amúgy is 4500 fős csapatát, amelynek a tartalom moderálása az egyetlen feladata – csak hát időközben mintegy 2 milliárd felhasználósra bővült a közösségi oldal. Másrészt a moderálás közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk, derült ki abból a Guardian által feldolgozott dokumentumból, amely a Facebook moderálási alapelveit tartalmazza. (Magyarul többek között itt olvasható részletes ismertetés erről.)

Az Európai Bizottság egységes digitális piacért felelős alelnöke, Andrus Ansip szerint olyan szabályokat akarnak bevezetni, amelyek megfelelnek az új videófogyasztási szokásoknak, biztosítják a szolgáltatások fejlesztését, az európai filmek támogatását, valamint a gyerekek védelmét és a gyűlöletbeszéd visszaszorítását.

Ne legyen különbség videó és videó között

Az EU-s javaslat egyik nagyon fontos eleme, hogy médiacégként tekint a közösségi oldalakra is, és az alapján szabályozná az azokon megjelenő videókat. A Financial Times szerint ennek azért van jelentősége, mert így a tagállak sokkal hatásosabban léphetnének fel az olyan a tartalmakkal szemben, amelyek megsértik a gyűlöletbeszédre vagy a terrorizmusra vonatkozó szabályokat.

A szabályozás azonban nem korlátozódik a közösségi oldalakra, illetve az azokon közzétett tartalmakra. Egy füst alatt rendezni kívánja az online streaming következtében átalakult videoszolgáltatási piacot is, melynek egyik legnagyobb szereplője az Európában is komoly pozíciókat szerzett Netflix.

Bevezetnék a kötelező tartalmi kvótát: az európai országokban elérhető tartalmak 30 százalékának európai gyártásúnak kellene lennie. Másrészt minden tagállam külön adót is kivethetne az országból származó előfizetések után. Ez például Franciaországban akár 26 százalék is lehet, sőt a franciák a lokális tartalom kvótáját is

Érvek és ellenérvek

A szabályozás mellett érvelők szerint a törvény véget vetne az internetes videoszolgáltatások szabályozatlanságának, mivel azonos módon kezelné azokat a hagyományos műsorszóró cégegekkel. A javaslat ugyanis előírja, hogy minden platformnak, amelynek alapvető része a videoszolgáltatás, be kell tartania az EU audiovizuális médiszolgáltatásokról szóló irányelvét. Ez pedig némileg kiegyenlítené a versenyt a tévétársaságok és a streaming cégek között.

Van ebben logika, hiszen számtalan jele van annak, hogy a két terület voltaképpen egy – ami igaz a hagyományos média és a közösségi oldalak viszonylatában is. A BBC például tegnap jelentette be, hogy november 1-étől leállítja videoletöltési szolgáltatást, mert nem bírja a versenyt az Amazonnal és a Netflixszel.

Az EU új terve által leginkább érintett négy vállalat, az Amazon – amely tavaly tavasszal indította a tavaly decembertől itthon is elérhető videostreaming szolgáltatását –, a Facebook, a YouTube és a Netflix közül egyedül utóbbi vállalata, hogy elmondja álláspontját. Colin Bortner, a vállalat globális igazgatója azzal érvelt a Financial Timesnak, hogy a NetFlix nem 28 leányvállalattal van jelen az EU-ban, tartalomgyártás szempontjából is egy globális és egy pán-európai stratégiát alakít ki. A 26 százalékos adót pedig nagyon magasnak tartja, amit csak másik piacokról tudna kitermelni. Így végső soron például a spanyol netflixezők fizetik meg a magas francia adók árát, véli Bortner.

A tartalomszűrés más ügy?

Míg a videoszolgáltatásokkal kapcsolatos javaslat főleg az online streamingben érdekelt cégeknek nem tetszik, addig a tartalomszűréssel kapcsolatban még az EU-ban sem egységes az álláspont. A legszigorúbb szabályozás Németországban van, ahol márciusban olyan törvénytervezetet nyújtottak be, amely 50 millió euróban maximálná a büntetést, ha a szolgáltató megadott időn belül nem törölne egy kifogásolható bejegyzést (felhasználói bejelentés után például 7 napja lenne erre).

Ugyanakkor sokan attól félnek, hogy ez az öncenzúrát, végső soron a szólásszabadságot korlátozza. Mások szerint a törvény engedélyezi az internetes cégeknek, hogy egyszerre viselkedjenek bíróként, esküdtszékként, és ítélet-végrehajtóként. Egy uniós diplomata egyenesen úgy fogalmazott, hogy a törvény kiszervezi a bűnüldözést magánszereplőknek.