Bár a hallgatóságot az előzetes regisztrációk alapján leginkább a biztonsági kérdések foglalkoztatták az IDC IoT Fórumán, a dolgok internetének ipari felhasználásaival foglalkozó előadások bizonyultak a legizgalmasabbnak. Mindenekelőtt kiderült: közel sem az automatizált gyártásról szól az IoT alkalmazása a gyártóiparban, ahogy az Industrie/Indistry 4.0 sem. Utóbbi inkább egy átfogó hálózati szemlélet leképeződése.

Röpködtek a számok

Mind az IDC régiós távközlési programigazgatója, John Gole bevezetőjében, mind az utána következő előadásokban, óriási számok röpködtek az IoT jövője kapcsán. Strausz György, a MOL Group infrastruktúra-üzemeltetésért felelős vezetője, a VISZ alelnöke, moderátori felvezetőjében összegezte is a nagy mondásokat.

2022-re ezer milliárd hálózatba kötött érzékelő lesz üzemben. Az értékesített ruhák 10 százalékában már lesz olyan chip, ami az internethez kapcsolódik. Működőképes lesz az első 3D-s nyomtatóval készített autó. Három évvel később, 2025-ben megjelennek a bőr alá ültetett miniatűr mobiltelefonok, egy évvel később pedig már valódi, önálló döntésre képes tényezőként jelenik meg a legfejlettebb vállalatok vezetésében a mesterséges intelligencia. Szintén tíz év múlva várható, hogy teljes mértékben mesterséges intelligenciaára lehet bízni az okosvárosok közlekedésirányítását, beleértve a közlekedésszervezést is. 2027-ére pedig már a világ GDP-jének ötödét a blockchain technológiára épülő megoldások termelik.

Nagy üzletet remélnek tőle

Az IoT-t azonban nem ez, hanem belőle remélhető nagy üzlet ígéretével lehet eladni. Közép-Kelet-Európára szűkítve John Gole arról beszélt, hogy a régióban az évtized végére 1,4 milliárd eszköz csatlakozik a netre, és ez 24 milliárd dolláros piacot jelent majd. A magyar piac pedig megduplázódik két év alatt: 2018-ra már 900 millió dollár közelébe nő.

Németh Mihály, a T-Systems vezérigazgató-helyettese a McKinsey egyik előrejelzésének adataival érvel. Eszerint 2025-re az IoT által generált közvetlen és közvetett bevételek elérhetik a 11,1 ezer milliárd dollárt. Az iparágak közül a gyártásra és a szállítmányozásra lesz a legnagyobb hatással. Magyarországon jelenleg 120 milliárd forintos piac ez, ami 2020-ig az IDC szerint 300 milliárdosra nő.

Ugyanakkor a konkrét piaci megoldásokról szóló előadásokból ennél jóval konzervatívabb kép rajzolódott ki. Ez még John Fordra, a GE magyar Digital Hubjának igazgatójára is igaz volt, aki a GE felhője, a Predix lehetőségeit mutatta be, de még inkább érzékelhető volt Ács István előadásában. A Bosch Rexroth Kft. ügyvezető igazgatója ugyanis éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az ipar 4.0 kapcsán sokat beszélnek a mesterséges intelligencia gyártásban történő alkalmazása, valamint az ún. okos gyártás (smart factorry) nagyon fontos irány, az ember nem iktatható ki a folyamatból, sokszor a gyártósorról sem.

A cég Homburgban létrehozott egy félvezetőgyártó mintaüzemet, amelyben az okos gyártást tudják működés közben bemutatni. Ez azonban nem az automatizáltsága miatt érdekes. Ács a gyárat bemutató film kapcsán fel is hívta a figyelmet, hogy a gyártósorról nem tűntek el az emberek. A lényeg ugyanis nem ez, hanem hogy a gyártás minden eleme hálózatba van kötve. A virtuális termékleképezés után ez biztosítja az adatgyűjtést, az adategyeztetést és a valós idejű adatelemzést, valamint azt, hogy a gyártás termékvezérelt legyen. Ez utóbbi azt jelenti, hogy maga a termék hordozza a gyártáshoz szükséges információit. Ez utóbbi nagyon rugalmas gyártási módot tesz lehetővé anélkül, hogy komolyabban át kellene alakítani a gyártósort, ha valamilyen egyedi igényt kell beépíteni egy termékbe.

A gyártási felület folyamatosan kommunikál a kiszolgáló számítástechnikai háttérrel, de a kommunikáció vertikális módon is megvalósul, azaz a vállalatirányítási rendszerrel is össze van kötve a gyártósor. Az adatgyűjtés és adatelemzés biztosítja azt, hogy a gyártási folyamat folyamatosan optimalizálható.

Ugyanakkor Ács szerint a mesterséges intelligencia vezérelte automatizált gyártás a következő tíz év története lesz. És ebben valóban nagy szerepe lesz az IoT-nek.

Új kihívások – új fejlesztési modellek

Bár az IVSZ alelnöke, Vityi Péter az IoT és a digitalizáció általánosan problémaköréről beszélt, előadása több ponton is összecsengett az ipari példákat bemutató előadókéval. Vityi az IoT-s innováció vállalatokon belüli kezelése kapcsán négytényezős modellt vázolt. Meg kell érteni a digitalizáció folyamatát, át kell látni a változás tempóját, meg kell határozni, hogy kinek a feladata a digitalizáció, valamint kezeléséhez kell módszertan.

A digitalizáció voltaképpen a való világ leképezése digitális formára. A létrejövő modellt, amelyen könnyű dolgozni, hiszen megszabadult a fizikai korlátaitól, össze lehet vetni a meglévő vállalati, illetve más forrásokból származó tudással. Majd ez alapján lehet beavatkozásokat eszközölni a való világban. A leképezéshez szenzorra is szükség van, ami sok esetben az ember.

Ennek van technológiai oldala is. Ha azonban technológiáról beszélünk, az sok cégvezető számára átláthatatlan, ezért érdemesebb inkább képességekről beszélni. Az IoT az eszközök összekapcsolásának a képessége, a mobil az a képesség, amivel ügyfelet közvetlen közelünkbe lehet hozni és így tovább.

A változás sebessége a digitális világban exponenciális. Az analógról digitálisra váltás pedig akkor következik be, amikor a digitális olcsóbbá válik. A sebesség miatt azonban nem lehet megvárni ezt a pontot, Éppen ezért nem szabad megvárni azt a pontot, amikor ez bekövetkezik, mert akkor a versenytársak beelőznek. A változáshoz mindig szükség van a felső vezetés támogatására, hiszen a digitalizáció folyamata érinti az ügyfeleket, a folyamatokat, sőt az üzleti modelleket is.

Végül felmerül az innovációs modell. Egy közkedvelt felosztás szerint van fenntartó, költségcsökkentő (hatékonyságnövelő, valamint a diszruptív innováció. Előbbire példa az autófejlesztés: ott az innováció elsősorban azt jelenti, hogy a gyártók egyre több szolgáltatást tesznek az autóikba. A Költségcsökkentésnél a folyamatok javítása a fő eszköz. Ennél a lean módszertant érdemes követni, ahol a folyamatosan kell vizsgálni, hogyan lehet a folyamatot vagy a terméket javítani. Ez akkor hatékony ha lapos a szervezet, és az információk rövid úton jutnak el a döntéshozókhoz.

A diszruptív innováció nagyon eltér a két előzőtől, mert ilyenkor a cég teljesen új területeken próbálkozik. Ezt azért nem lehet hagyományos módon menedzselni, mert túl sok az ismeretlen tényező. Nem lehet tudni, hogy a technológiából hogyan lesz termék, és eleve az új piac is ismeretlen, ahogy az sem magától értetődő, hogy milyen üzleti modellt kell majd használni. Ez lényegében a startupok módszertanát követeli meg. Az ún. lean startup módszertan pont arra épít, hogy mivel teljesen új terméket fejlesztenek, minden előrejelzés csak hipotézis lehet. Ezért a fejlesztést mindig egy minimális funkcionalitású, de működő termékkel indul, és folyamatos tesztek során kell mérni, hogy mire van szüksége a reménybeli felhasználóknak.