Amiről két éve még csak vitáztak a befektetők, az ma már trend: a kockázati tőke egyre visszafogottabban helyezi ki pénzét az iduló vállalkozásokba. Nemrégiben jelent meg egy a tengerentúlon ismert kockázati befektető (venture capitalist – VC), Bill Gurley írása arról, mit gondolnak manapság a startupokról a befektetők. Véleményüket Gurley így összegzi: túl sokan kaptak kevésbé jó ötletekre is pénzt. És ez még akkor is probléma, ha a befektetési szerződések jelentős része ma már komoly kikötéseket is tartalmaz a befektetők védelmére. A startupoknak a továbblépéshez szükséges pénz megszerzésére mostanában korlátozottak a lehetőségeik. A privát források apadnak, tőzsdére pedig nem mehetnek, mert ahhoz még nem elég jók a számaik.

Lecsengőben az aranyláz

A lufi kipukkanása idején derül ki az is, melyek azok a valóban dollármilliárdos jövő ígéretét hordozó vállalkozások, amelyek teljesítményfokozók nélkül is képesek megállni a lábukon. De mire számíthatnak a jövőben induló cégek?

A Business Insider több vezető amerikai kockatőkést is megkérdezett arról, hogyan látják manapság a technológiai ágazatot és benne a startupok helyzetét. És egyáltalán: merre érdemes továbbindulniuk az induló vállalkozásoknak? A válaszok meglehetősen fájdalmas, cégalapítóknak, alkalmazottaiknak és befektetőiknek egyaránt.

A vállalkozók egy része azzal szembesülhet, hogy VC partnere a jövőben már közel sem lesz olyan bőkezű, mint eddig volt.  Az utóbbi években könnyen juthattak pénzhez az induló vállalkozások a Szilícium-völgyben. Ma már azonban úgy tűnik, a startupok a reméltnél hosszabb ideig maradnak zártkörű társaságok. Ez a befektetőknek is feladja a leckét: arra adjanak pénzt, hogy életben tartsanak egy vállalkozást, vagy inkább egy új társaságba tegyék? A többség vélhetően az utóbbit választja.

"Nem mondom, hogy vége a könnyen jött pénz korszakának, de az életben tartó oxigén ára emelkedett – mondja Keith Rabois, a Khosla Ventures munkatársa. A Sequoia befektető társaság partnere, Alfred Lin pedig úgy látja, hogy a befektetői közösségnek rá kellett jönnie, hogy egy sor vállalkozást magasabbra értékelt, mint amit tényleges teljesítménye indokolna, és az ilyen befektetések egy része közel sem olyan nagy üzlet. Egyre ritkábbak lesznek az olyan történetek, mint a Jet.com-é: az online piactér már akkor félelmetes tőkét tudott bevonni, amikor az alapítók legfeljebb szép prezentációkat tudtak mutatni a befektetőknek.

Az okokat Mamoon Hamid (Social Capital) abban látja, hogy a Facebook és az Uber sikere a gyors növekedés kényszerképzetét szülte a Szilícium-völgyben. Hamid szerint ez a befektetők a hibája. A túlfinanszírozott startup ugyanis hajlamos lesz arra, hogy olyan döntéseket hozzon, melyek nincsenek megalapozva, hiszen a sok pénz nem kényszeríti arra, hogy rangsorolja a teendőket.

Vissza kell vágni a költségeket

A startupoknak a jövőben kordában kell tartaniuk a kiadásaikat. Ezt a cégek egy része várhatóan elbocsátásokkal old meg, mivel a a startupok legnagyobb költségtétele az alkalmazottak béréből és a különféle juttatásaikből tevődik össze. Ezt megvágni mindig érzékeny kérdés, de sokba kerül az irodák fenntartása is.  

"Az év eleje óta már jó néhány startupos ügyvezetőtől hallottam, hogy akár 60-70 százalékkal is csökkentette a kiadásait, amit jó hozzáállásnak tartok" – mondja Semil Shah, a Haystack partnere.

A Shasha Ventures szakértője, Nikhil Basu Trivedi ezt még azzal egészíti ki, hogy a visszavágást tervezetten kell csinálni. Meg kell vizsgálni, hol túlsúlyos a szervezet, és legelőször attól a súlyfeleslegtől kell megszabadulni. Persze ha ez nem lenne elég, jöhetnek az izmok, egészen a csontokig.

Néhányan biztosan a földbe állnak majd

Az inga a mindenáron növekedés és a fenntartható növekedés között mozog. Óhatatlan, hogy néhányan bebuknak, ha nem tudják bizonyítani, hogy vállalkozásuk képes pénzt csinálni. Egyelőre még nem lavinaszerű a folyamat, de a tendencia jól látható. Egyes befektetők szerint a szilícium-völgyi startupoknak akár a fele is földbe állhat.

Az például nem túl biztató egy kezdő vállalkozás számára, ha az ügyfélbázisának zömét is VC-pénzekből élő startupok teszik ki, mivel kétségessé válhat az üzlet fenntarthatósága. Éppen ezért manapság igen fontos tudnia egy vállalkozásnak, hogy ténylegesen kik is a vevői.

Azzal is jó tisztában lenni, hogy a nagy befektetők csak stratégiai szempontból fontos ötletekbe szállnak be, és lehetőleg diszkont áron. A Facebook például 2012-ben még 1 milliárd dollárért vette meg az Instagramot, 13 alkalmazottal, mivel az már akkor is jól illeszkedett Zuckerberg víziójába. Hasonló sorsra jutott az Oculus és a WhatsApp is.

A dollármilliárdos befektető, Mark Cuban azonban ezt nem tartja feltétlenül jónak. Ha egy vállalkozás valami miatt nem megy tőzsdére, attól még a befektetője keresi a megfelelő exitet, amit többnyire egy a startupnál nagyobb, már a nyílt részvénypiacon tevékenykedő versenytársban vél megtalálni. Ez azonban létszámcsökkentő hatású, lényegében megöli versenyt, és rosszat tesz az egész startupos ökoszisztémának – véli.

Becsapott első körös befektetők és alkalmazottak

A kevésbé sikeres startupok egy része előre menekül. Elkerülendő a csődöt a korábbi értékelésén alul igyekszik újabb tőkét bevonni, vagy az alatt kiszállni az üzletből. Ez persze a legtöbb cégalapítónak megtépázza az egóját, és demoralizáló hatású az alkalmazottakra is – vélik szakértők. Az alkalmazottak hangulatát már csak azért is illik komolyan venni, mert elképzelhető, hogy többségük nem a pillanatnyi fizetésért van a cégnél, hanem úgymond küldetésük van, és hosszabb távon építenék a cégre a jövőjüket. De ha a jövő bizonytalan, könnyen távozhatnak.

A lefelé tartó értékspirálba került induló vállakozások között lesznek olyanok is, amelyek teljesen újratőkésítik magukat. Ilyenkor kisöpörik a korai befektetőket és a részvényekkel is rendelkező alkalmazottakat, akik ha még nem szabadultak meg idejekorán a papírjaiktól, könnyen lenullázva találhatják magukat. A kitartó alkalmazottak viszont ilyenkor akár jól is járhatnak, ugyanis extra ösztönzőket kaphatnak kitartásukért cserébe.

Sokan vélik úgy, hogy a startup-piac túlfűtöttsége a 2000-es év dotkom buborékjához hasonlít. Már vagy két éve folyik a vita arról, hogy fenyegeti-e hasonló veszéy a technológiai ipart (erről többe között itt, később itt, majd itt is írtunk).. Az ezredfordulón a vállalkozások többsége végül a tőzsdén kötött ki, ahol a bukás előtt még volt lehetősége arra, hogy részvényeit jó áron értékesítése. Manapság azonban más a helyzet, mivel a cégek többsége a privát piacon marad, így ezeknek a társaságoknak a tulajdonosai, befektetői, alkalmazottai számára a részvény csak ígéret marad. "A tőzsdétől óvakodás így tízezreket foszthat meg az álmaiktól" – mondja Mark Cuban.

A bukás lehetősége persze mindig is az üzlet velejárója. Ettől azonban még a befektetők a jövőben sem akarnak a babérjaikon ülni, és folyamatosan keresik az újabb lehetőségeket, amelyek várhatóan már sokkal racionálisabb, így közgazdasági szempontból is elfogadhatóbb alapokon nyugszanak majd. Vagyis a Szilícium-völgy kockázati tőkései szerint valamelyest minden visszatérhet a normális kerékvágásba

Itthon még az építkezés korszakát éljük

Hogyan vélekednek a helyzetről a hazai befektetők? Ezzel kapcsolatban a napokban két érdekes felszólalást is hallhattunk az IVSZ vállalati innovációs konferenciáján.(Tudósításunk itt olvasható.) A startup-világban megtanult módszerekről beszélt a volt NNG-társalapító Balogh Péter, aki a közelmúltban a kezdő vállalkozásokat segítő céget alapított Baconsult néven. Balogh szerint a hazai startup világból nem a tőke, hanem a munka- és vállalkozói tapasztalat hiányzik. Ennek oka többek között az, hogy nálunk a legtöbb startupot egyetemisták vagy frissen végzettek alapítják, akik még nem szereztek tapasztalatot a "termékgyártásban".

A hazai startupok többnyire a B2B piacon tudnak jól mozogni, mert itt elég, ha jó és, de olcsó a szaktudás. Ezeknek a vállalkozásoknak a többsége a fejlesztői kapacitását dobja piacra. A B2C területen indulóknak viszont több pénz kell, és nagyon jónak kell ahhoz lenni, hogy a termék piacképes legyen.

Ennek a tudásnak a hiányára utal egy másik, a két éve eladott IND egykori alapítóiból és vezetőiből verbuválódott befektetői csapat stratégiája is. A Vinnai Balázs, Nyíri József és Bálint Viktor alapította társaság a valamilyen szintig már eljutott fiatal vállalkozásokat akarja felkarolni régiós szinten. Az egymillió eurós árbevételt elért cágeket akarják eljuttatni a 10 milliós árbevételig. Ehhez azonban nemcsak pénzt fektetnek a kiszemelt cégekbe, hanem tudást is átadnak.