A felnőttképzésről szóló sorozatunk következő részében ügyfél oldalról tekintjük át a terület helyzetét, de elmondja a véleményét egy a piaci szereplőktől független szakértő is.  

Változó a jelenlegi szolgáltatói kínálat

A Balabit professzionális szolgáltatások üzletágának vezetője Szabó László szerint rendkívüli dinamizmust vár el a piac a képzőcégektől. A külpiaci orientáltságú Balabit esetében egyenesen nemzetközi szintű kihívásoknak kell megfelelni. A cég tapasztalatai azt mutatják, hogy nem rossz a helyzet Magyarországon, mert eddig még minden alkalommal megtalálták a megfelelő partnert, amely az igényeiknek megfelelő program kidolgozásával sikerrel vette az akadályokat. Voltak ugyanakkor rossz tapasztalataik is, amikor már az első nap után le kellett állítani a megrendelt programot, mert a leadott anyag annyira eltért az elvárásaiktól.

Nemcsak klasszikus, néhány napos tantermi tréningekre van igény, hanem – mint a Balabit esetében – szükség lehet egy nemzetközi konferenciára való felkészítésről vagy e-learning rendszer bevezetésére is, ráadásul angol nyelven.

Hullámzónak látja a jelenlegi piaci kínálatot az IBM DSS igazgatója, Zerényi Zoltán. Vannak szolgáltatók, amelyek rugalmasan képesek válaszolni a felmerülő igényekre, mások jól betöltik a piaci réseket. Vannak azonban olyanok is, amelyek egyáltalán nem tudják felvenni a versenyt a piaci környezet diktálta sebességgel vagy az árszinttel.

A két szakember egyetértett abban, hogy az egyetemi képzés általában nem elégséges a cégek által igényelt tudásszinthez. Az IBM DSS éppen ezért nagy energiával kapcsolódott be a duális képzésbe. A piaci képzések általánosságban betöltik a felsőoktatás által hagyott űrt, viszont erre jelentős erőforrásokat kell áldoznia a vállalatoknak. A hazai cégek egy része akár évi több tízmillió forintot is fordíthat ilyen célokra. A Balabitnál olyan szempontokat is figyelembe kell venni, hogy a jelenleg 220 fős cég alkalmazottainak egy része külföldi munkavállaló, így sem a tréningek kiválasztása, sem a rendelkezésre álló költségvetés elosztása nem egyszerű feladat.

A Balabitnak, miután több hazai egyetemmel szoros együttműködése van évek óta, a fiatal tehetségeket a gyakornoki program keretében már az egyetemi éveik alatt foglalkoztatni kezdi. Szabó úgy látja, a felnőttképzésnek két fő szerepe van, egyrészt a szakirányú specializációt segíti, másrészt hiánypótló azokon a területeken, amikre az adott kollégának menet közben kell felkészülnie. Például egy új programnyelvet kell megtanulnia, vagy az agilis módszertan mélyebb, napi szintű alkalmazását kell elsajátítania. De ugyanígy a felnőttképzés kerül elő, amikor egy tapasztalt mérnök menedzserré lép elő, és ennek során új típusú kihívásoknak (vezetőképzések, kommunikáció, kiválasztás stb.) kell megfelelnie.

A külső képzések a soft-skill fejlesztéséhez

A vállalatok felnőttképzésre fordított költései általában belső és külső képzések között oszlanak meg, és többnyire az utóbbiakra jut több idő és pénz. A Balabitnél például a belső formánál inkább munkaidő-kedvezménnyel operálnak, saját LLL (Life Long Learning) programot vezettek be. "Ennek lényege, hogy bárki meghirdethet bármilyen belső képzést a különböző nyelveken történő programozástól a projekt-menedzsmentig, a hatékony prezentációs technikáktól a life-coachingig. Az erre jelentkezők munkaidőben vehetnek részt a képzéseken, az oktatók pedig szintén munkaidőben készülhetnek az előadásokra, amelyek hossza a pár órától a néhány alkalomig terjedhet” – sorolja Szabó László.

A külső képzések esetén már nemcsak szakmai témák jönnek szóba. A cégek körében egyre gyakoribbak az úgynevezett soft-skill fejlesztést célzó tanfolyamok. (A soft skillek mindazok a képességek, amelyek a szakmai tudáson felül alapvetően meghatározzák a munkavállaló beilleszkedési, motiválhatósági, kezelhetőségi, kreativitási jellemzőit, például a csapatmunkára való alkalmasságot, a szervezőkészséget, a rugalmasságot, a kommunikációs készséget stb.)

Túlszabályozott és rendkívül bürokratikus a mai rendszer

Hogyan látja a felnőttképzés jelenlegi helyzetét és jövőbeni stratégiai szerepét egy külső szakértő?  A témáról Horváth Ádámot, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) oktatási igazgatóját kérdeztük. A felnőttképzés túlszabályozott, nehezen követhető, bürokratikus és nem reagál megfelelő módon a piaci rezgésekre – összegezte a mostani állapotokat. Pedig a terület stratégiai fontosságú, hiszen a munkaerőpiacra belépett, korábban már valamilyen képzettséget szerzett emberek ezen keresztül bővíthetnék a tudásukat, vagy a munkaerőpiaci kereslethez igazodva tudást, szakmát válthatnának.

Az elmúlt másfél évtizedben a legtöbb ágazatban például jelentős mértékű digitalizálódás ment végbe. Ennek megértéséhez eleinte elegendő volt tisztában lenni a digitális írástudás alapjaival. Ez ma már magasabb szintű szakmai ismereteket is elvár. Megjelenik az algoritmizálás, a programozás, ami nem azt jelenti, hogy mindenkinek programozónak kell lennie, de értenie kell a digitális folyamatokat. Ennek alapján most már nem néhány ezer ember képzését kell megoldani, hanem százezrekét, milliókét, emiatt jelentősen növelni kell a felnőttképzés mozgásterét.

"A jelenlegi rendszert viszont nem erre találták ki, ebben ma még egy csomó kirekesztő elem van, előírás például a személyes jelenlét, ami megnöveli a képzés költségeit, és kirekesztő, mert a távolsági közlekedés menetrendjéhez köti, kik lehetnek azok, akik egyáltalán részt tudnak venni ezeken a képzéseken. A kistelepüléseken élők esélyei minimálisak erre.

Eddig tömeges képzéseket a közmunkaprogramokban hajtottak végre, az állami forrás is erre fókuszál, tízezrével képeznek például motorosfűrész-kezelőket, konyhai kisegítőket, de ezek nem nyújtanak integrálódási lehetőséget a valódi munkaerőpiacba – mondja Horváth.

Milyen szakmákkal nem érdemes már foglalkozni?

Nincs kidolgozott stratégia a felnőttképzésre, hiányzik az alapkompetenciákkal kapcsolatos koncepció. Emiatt a rendszer nem veszi figyelembe, hogy milyen szakmákkal ne foglalkozzunk már közép-hosszú távon, amelyek helyett hamarosan jönnek a robotok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csökken a munkaerőigény, hanem átalakul a digitalizáció irányába. A robotokat ugyanis karban kell tartani, programozni, ellenőrizni, irányítani kell. "Így aztán jöhetnek majd a robotetikusok, robotpszichológusok" – sorolja a szakértő.

Át kell alakítani a felnőttképzés finanszírozási és érdekeltségi rendszerét is, hogy közvetlen legyen a visszacsatolás közte és a munkaerő piac között. Ez az elmúlt időszakban megszűnt azáltal, hogy elvették a szakképzési hozzájárulást, az szja-kedvezmény lehetőségét.

A szakértő szerint az alapkompetenciák továbbadása állami feladat. A szakmai képzést viszont simán rá lehet terhelni a vállalkozásokra és a munkavállalókra, mivel az által nő a hozzáadott érték termelő képességük, ami megjelenik a jövedelmükben is, amiből finanszírozhatják a továbbképzéseket.

Másfél millióba kerül, hogy valaki junior szoftverfejlesztő legyen, de ha munkába áll, ezt az összeget fél-egy év alatt simán megkeresi, és még meg is tud élni mellette. De szükség lenne államilag támogatott előfinanszírozási mechanizmusra, anélkül ugyanis kevesek számára adatik meg a tudás bővítés lehetősége. "Az igazán releváns piaci képzéseket az állam ma el sem ismeri, pedig a képzéssel szerzett nagyobb tudás az államnak is megtérül a magasabb fizetés után befizetett magasabb adó formájában, de abban is, hogy aki többet keres, többet is költ" – mondja Horváth Ádám.  

Szűk az elismert képzések köre

Hiányzik a mai rendszerből az oktatásban részt vevő személyekhez kötött adatbázis, pedig e nélkül nehezen mondható meg, hogy egy adott képzés jó vagy sem. Jelenleg túl szűkre is szabott a felnőttképzésen belül az elismert képzések köre, amelyek után állami támogatás jár. A jelenlegi rendszer a felnőttképzőket nem arra ösztönzi, hogy a jelentkező utána el tudjon helyezkedni, hanem csak arra, hogy teljesíteni tudja a képzés elvárásait. A cél, hogy újra be lehessen vonni az illetőt egy másik képzésbe. Még komolyabb szerepet kellene szánni az online képzésnek, főleg az e-learninggel támogatott vegyes képzéseknek, mivel ezek jelentősen csökkentik a költségeket, növelik a rendszer rugalmasságát.