Ha az európai piac elveszni is látszik a Huawei számára, Délkelet-Ázsiában bőven van tere a kibontakozásra. A Nikkei annak kapcsán nézte meg az térségben az 5G-helyzetet, hogy meglepetésre két állam is európai szállítót választott.

Szingapúrban a közelmúltban derült ki, hogy a városállam két legjelentősebb hálózatfejlesztése, a Singapore Telecommunicationsé (Singtel) és a StarHub–M1-konzorciumé is az Ericsson és a Nokia eszközeivel valósul meg. Mindkét szolgáltató jövő januárban tervezi indítani a kereskedelmi 5G-t.

A másik ország Vietnám. Az ország három legfontosabb és állami kézben lévő operátora, a Viettel, a MobiFone és a Vinaphone áprilisra fejezte be az 5G-s pilotjait a nagyobb városokban, és most az országos hálózatukat szintén a két európai gyártóval építik. Az ország egyébként olyannyira külön utat követ, hogy például a Viettel a Nokia támogatásával önálló hálózatieszköz-fejlesztésekbe is fogott.

Szingapúrban nincs radikális szakítás

Szingapúr nem teszi ki a kínai gyártó szűrét, ahogy például Európában a britek. A szingapúri kormány a két szolgáltató bejelentése után közleményt is kiadott, miszerint a mostani döntés nem jelenti azt, hogy a továbbiakban sem akarnak együtt dolgozni a kínai gyártóval. A Huawei tovább is részese lesz a városállam távközlési ökoszisztémájának.

Szingapúr döntése szakértők szerint nem is fogja lényegesen befolyásolni a Huawei helyzetét a globális versenyben. Annak persze lehet hatása később, hogy a gyártó pont a térség leggazdagabb és technológiailag legfejlettebb országában maradt ki azokból a fejlesztésekből, melyek hosszú távon meghatározhatják más iparágakban is a technológiai irányvonalat (lásd IoT, ipari hálózatok stb.). Az sem elhanyagolható szempont, hogy a Singtel a térség egyik legmeghatározóbb szolgáltatója, jelentős részesedése van a legnagyobb thaiföldi szolgáltatóban, az Advanced Info Service-ben (AIS), de vannak érdekeltségei Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Indiában is. Ezeknek a szolgáltatóknak a beszerzéseire szintén hathat a mostani döntés.

Mint a Nikkei írja, a fejlettebb hálózatok iránti igényt a globális járványhelyzet is erősítette a távmunka, a távoktatás, az e-kereskedelem vagy a videostreaming felpörgése miatt. Több ország is tavasszal jelentette be, hogy gyorsítani szeretné az 5G-s fejlesztéseit. Thaiföldön például az AIS 1,2 milliárd dollár költ arra, hogy az év végéig a teljes thaiföldi lakosság 13 százalékát lefedje 5G-vel.

A verseny létfontosságú, hogy ne szálljanak el az árak

A Nikkei szerint a Huawei egyik legnagyobb fegyvere azokon a piacokon, melyeken a szabályzó hatóságok nem teszik lehetetlenné az indulását az 5G-tendereken, az ár. Szakértői vélemények alapján nagyjából 30 százalékkal olcsóbb, mint az Ericsson vagy a Nokia. Ez a gyors fejlesztéseket szorgalmazó operátoroknál nagyon fontos szempont lehet. A Huawei benne van az AIS nagy hálózatépítési projektjében, jelen van Malajziában, a Fülöp-szigeteken futó 5G-s pilotokban és Kambodzsában is.

Ezzel szemben Európában egyértelműen csökken a verseny, ha az a forgatókönyv valósulna meg, mint az USA-ban vagy a briteknél. Azzal ugyanis a két házi szállító – a svéd Ericsson és a finn Nokia – ölébe hullna az európai piac. Bár hosszabb távon számolhatnak azzal, hogy cserébe teljesen kiszorulnak a kínai hálózatfejlesztésekből, a hazai pálya és a kisebb verseny rövid távon jó haszonnal kecsegtethet.

A britek most épp ezt a helyzetet szeretnék elkerülni, hogy kisebb hálózatieszköz-szállítókat is szeretnének bevonzani a verseny élénkítésére. Szintén a Nikkei értesült arról, hogy az Egyesült Királyság japán segítséggel élénkítené a versenyt az 5G kiépítésénél. A Fujitsut és a NEC-et szeretnék bevonni, hogy ellensúlyozzák az Ericssont és a Nokiát.