A tároló, a számítási vagy a hálózati erőforrásokat is egyetlen keretrendszerbe foglaló hiperkonvergens infrastruktúrák (HCI) viszonylag új technológiai trendet képviselnek, fejlődésük azonban már évekkel ezelőtt nagy lendületett vett. A HCI-k közös felhasználói felületről teszik lehetővé a vállalati környezetekben a telepítési és menedzsmentfeladatokat, a beleértve az integrált technológiák közös rendszerként való kezelését is egy közös eszközkészlet segítségével. Igaz, hogy az ügyfelek nem ritkán a határaikon túlmenő lehetőségeket remélnek tőlük, de a piac villámgyorsan fejlődik: a Research and Markets egyik év végi elemzése szerint a HCI-szegmens globális forgalma 5 év múlva már 31 milliárd dollár fölé növekszik, 2109-től kezdve 26 százalék fölötti átlagos éves növekedési ütemet produkálva.

A 2021-re és a belátható jövőre vonatkozó legfontosabb virtualizációs trendek között mindenhol kiemelt helyen szerepel a konténerizáció, illetve a Kubernetes-támogatás a hiperkonvergens infrastruktúrákon vagy a közvetlenül a hardveren futó (bare metal) telepítésekben. A natív cloud technológiák (mint a konténerizáció mellett a mikroszolgáltatások vagy a szerver nélküli számítástechnika) meghatározóvá válnak a modern szervezetek működésében, a HCI pedig a korábbinál sokkal több lehetőséget biztosít az informatikai csapatoknak a virtualizált alkalmazások kezelésére, a műveletek leegyszerűsítésére és a virtualizált munkafolyamatok hatékony támogatására.

Az elvárások is változnak

Az informatikai szállítók folyamatosan fejlesztik termékeiket az adatközponti elemeket egyetlen architektúrába foglaló, szoftveresen definiált HCI infrastruktúrákhoz. Ezek egyre jobban alkalmazkodjanak a DevOps és a natív felhős alkalmazások követelményeihez is, ami a leginkább talán a hiperkonvergens infrastruktúrák Kubernetes-integrációjának megvalósításában nyilvánul meg. Ez természetesen megkönnyíti az ilyen implementációkat, különösen, hogy a legtöbb helyen továbbra is futnak (sőt még jó darabig futni is fognak) a hagyományos alkalmazások, a Kubernetes alkalmazáskezelő telepítése és működtetése viszont ebben a felállásban nagy körültekintést igényel.

A konténerizált folyamatok virtualizációs lehetőségeire jellemző, hogy a virtuális gépekkel (VM-ekkel) egymástól független, biztonságos környezeteket alakíthatók ki, ami a szigorú megfelelőségi feltételek között is lehetővé teszi a folyamatok megfelelő védelmét. A bare metal környezetben futtatott konténerek értelemszerűen nem nyújtanak ehhez mérhető izolációs szintet, így biztosítani is nehezebb azokat; a másik esetben viszont a DevOps számos, egymástól elkülönülő, különböző követelményeknek megfelelő VM-et telepíthet, amelyek egymással is sokkal nehezebben kerülhetnek konfliktusba.

Fontos megjegyezni, hogy a hiperkonvergens infrastruktúrákat működtető virtualizációs szoftverek jó esetben támogatják ezeket a VM-sablonokat, ennek következtében pedig sokkal könnyebb létrehozni a virtuális gépeket a felhőben, mint egy fizikai szerveren. Az ilyen HCI megoldások minőségbiztosítási vagy tooling lehetőségeket teremtenek a VM-ek konfigurációjában és menedzselésében, és általában többféleképpen is segítik a DevOps vagy a natív cloud technológiák használatát, például virtualizáció bevezetésével a szolgáltatásnyújtásban és -telepítésében.

Átalakulóban a HCI piac

Ez utóbbiról szólva akkor is nyilvánvalóvá válik a virtuális szerverek jelentősége, ha figyelembe vesszük, hogy újabb és újabb DevOps eszközök támogatják a virtuális telepítéseket, és egyre nagyobb lendülettel fejlődnek azok a szoftverek is, amelyek célja a VM-ekkel és a konténerizált alkalmazásokkal való munka megkönnyítése. A virtualizációs eszközök sem korlátozódhatnak a tradicionális alkalmazásokra, hanem meg kell felelniük a modern applikációk követelményeinek is, és az adaptáció feltételeként elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy kezeljék a mindkét típusba tartozó folyamatokat.

Az új trendekre és a fejlődés ütemére jellemző, hogy két évvel ezelőtti mellékletünkben még hiperkonvergens platformok kihívásairól írtunk a hálózati virtualizáció megfelelő, a fizikai hálózati eszközök funkcionalitását biztosító megvalósításában. Időközben a szerver- , a tároló-, majd utóbb a hálózatvirtualizációt követően a legnagyobb gyártók termékeiben már a konténervirtualizáció és a Kubernetes-integráció is megvalósult, legyen szó a VMware Cloud Foundation HCI szoftverstack részeként elérhető vSphere vezérlőfelületről, vagy mondjuk a Nutanix Karbonról, a Nutanix Acropolis Hypervisorba ágyazott, vállalati szintű Kubernetes menedzsmenteszközről, nem beszélve más meghatározó szállítók (HPE, Dell EMC, Microsoft, Hitachi Vantara, Lenovo, Huawei, Cisco, NetApp stb.) megoldásairól.

A hiperkonvergens infrastruktúra-megoldások közös jellemzője a virtualizáció, az ilyen platformok beüzemelése és működtetése azonban továbbra sem feltétlenül egyszerű. Ebben az említett új eszközök és a folyamatos innováció mellett hatalmas előrelépést jelent a sztenderdizálás, ami mások mellett hatékonyabbá és gyorsabbá teszi a bevezetések vagy a frissítések hagyomanyosan nehéz es kockazatos feladatait. A Bitport áprilisi A Hónap Témája mellékletében ezeket az újításokat járjuk körül, kitérve az adatvédelem, a katasztrófák utáni helyreállítás vagy az adaptációs ráta kérdéseire is, amelyek egyrészt folyamatosan mérséklik a bekerülési és üzemeltetéi költségeket, másrészt az összecsomagolt megoldásokkal a piacot is átrendezik.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely a Tech Data támogatásával készült. Részletek »