Német egyetemi kutatásokra hivatkozva ír a Facebook depressziót és szorongást kiváltó hatásáról a Reuters cikke. Eszerint minden harmadik felhasználó rosszabbul érzi magát, miután felnézett a közösségi oldalra, a leginkább negatív élményeket közülük is azok szerzik, akik nem tesznek közzé semmit, csupán mások bejegyzéseit nézegetik az üzenőfalon. A tapasztalatok egyrészt a közösségi média emberi érzésekre gyakorolt hatását is jól mutatja, de a Facebook közeljövőjével kapcsolatban is erősíthet bizonyos elképzeléseket.

"Megfigyeléseink szerint az érintettek egy része [egy ilyen élményt követően] le is iratkozik a Facebookról, de legalábbis jóval ritkábban látogat vissza az oldalra" – állítja a berlini Humboldt egyetem informatikai részlegének kutatója, Hanna Krasnova. Ez újabb faktort adhat az olyan elméletekhez, melyek szerint a Facebook lassan eléri a penetrációs csúcspontot több országban, és hamarosan akár óvatos arányú csökkenés is mutatkozhat a felhasználók számában.


Boldogok a lelki szegények ■ A Facebook által kiváltott "lelki lejtő" okai között gyakran szerepelnek olyan megosztott fényképek vagy videók, amik mások örömét vagy sikerét mutatják be. Tengerparti nyaralások fotóit látva például sokkal könnyebben letörhetnek, kedvetlenné vagy akár féltékennyé, agresszívvé válhatnak olyanok, akiknek épp valamiért nem sikerült eljutni nyaralni. Annak sem mindenki örül, ha valaki az előléptetésének örül egy bejegyzésben: "miért pont ő, miért nem én?" – kérdezik maguktól többen.

Ráadásul nem csak közvetlen megosztások és üzenetek válthatnak ki hasonló reakciót. Többen azt is féltékenyen vagy épp szomorkodva nézik, hányan küldtek születésnapi üdvözletet ismerőseiknek, hányan lájkolják bejegyzéseiket, majd ezeket saját hasonló "eredményeikkel" összevetve téves következtetésekre jutnak. Innen egyenes út vezet az "engem senki sem szeret", "a kutyát se érdekli, mi van velem", vagy szimplán a "nekem rossz" típusú gondolatokig.

A kutatás arra is rávilágít, hogy ezek a reakciók természetesen nem a Facebook hozadékai: a közösségi média mindössze sokkal töményebb dózisban juttatja el mindenkinek az információkat, ráadásul megannyi különböző formában. A való életben egy csomó minden nem fáj, hiszen nem érzékeljük egyáltalán, vagy legalábbis nem testközelből, és nem gyors egymásutánban, több irányból. Facebookon kívül is létezik irigység, féltékenység és mások sikerei nyomán kialakuló szorongás, csak épp ennek mértékéhez már hozzászoktunk, és az emberek nagy többsége kezelni is képes mindezt.

A kutatócsoport összegzése szerint a szolgáltató szempontjából azt jelzik az eredmények, hogy a felhasználók közül egyre többen tekintenek "stresszes környezetként" a közösségi oldalakra, amely hosszabb távon veszélyeztetheti a platform fenntarthatóságát. Magyarországon is volt már hasonló példa korai közösségi szolgáltatásokban, amelyek (igaz, főként a Facebook-átvándorlás miatt) egyes tudatlanabb, érzéketlenebb rétegek játékszereivé váltak, ahol a saját izmot, nemiséget, gazdagságot propagáló fotók megosztása került a középpontba. az ilyen oldalakat az átlagfelhasználók egyre gyorsuló ütemben hagyják el, majd a szolgáltatás megfelelő (és fizetőképes) látogatottság híján gyakran végleg be is zárt.