A Facebook az elmúlt időben rendszeres kritikát kapott azzal kapcsolatban, hogy a politikai hirdetésekre nem vonatkoznak ugyanazok a szabályok, amelyeket elvileg mindenki másnak be kell tartania. Az ilyen tartalmakat ugyanis, szemben a magánszemélyek vagy piaci márkák által futtatott kampányokkal, nem vetik alá semmilyen tényellenőrző (fact checking) vizsgálatnak, így a politikai üzenetekben praktikusan akadálytalanul lehet félrevezető információkat és hazugságokat terjeszteni.

A közösségi oldal a múlt héten jelentette be, hogy új intézkedéseket léptet életbe a probléma megoldására. Ezek közül az első, hogy minden olyan hirdetést alapértelmezett módon visszautasít majd, ami a választásoktól való távolmaradásra biztatja az embereket, a félrevezető tartalmakkal kapcsolatos előírásokat pedig a politikusok vagy politikai szervezetek esetében is alkalmazni fogja, sőt az állami hátterű forrásokat a jövő év elejétől a nem fizetett megjelenésekben is külön indexeli majd.

A kommentárok itt sok esetben kitérnek rá, hogy a hasonló facebookos ígéreteket érdemes elosztani kettővel: a közösségi hálózat az előző év októberében például egy hetente frissülő adatbázist tett közzé a politikai hirdetések összegéről és megrendelőiről, ezt azonban az érintett kutatók szerint nem frissítette és nem tartotta karban, így nem igazán tudták kinyerni belőle a gyakorlatban is használható információt. A mostani változások kapcsán ugyanúgy felmerül a kérdés, hogy a tényellenőrzés kiterjesztése csak akkor értelmezhető dolog, ha más esetekben a szűrés rendesen működik.

A jelek szerint nem működik rendesen

A Business Insider ennek próbált utánajárni, és a lap hétvégi riportja szerint megint kiderült, hogy a Facebook házirendje ezen a területen is hagy maga után némi kívánnivalót. A BI munkatársai létrehoztak egy Americans Who Support Data Privacy nevű üzleti oldalt (tehát hangsúlyozottan nem politikai fiókot), aztán próbaképpen elkezdtek különféle fizetett tartalmakat pörgetni, amelyek egyrészt nyilvánvaló hazugságokat és csúsztatásokat tartalmaztak, másrészt a Facebook hirdetési rendszerében a megfelelő populációt célozták meg velük.

A szűrő ezek között egyetlen esetben dobta vissza a hirdetést, de annak jelentéktelen átfogalmazásával már átengedte – a többi esetben még erre sem volt szükség. Bár a kísérletbe nyilván nem toltak bele különösebb összegeket, és ezért csak néhány ezer fős elérésig jutottak, a cikk megjegyzi, hogy már ezek alatt a fizetett posztok alatt is megindultak a hozzászólások, az emberek elkezdték kitárgyalni a minimum demagóg, de tárgyszerűen mindenképpen hamis üzeneteket.

Ez természetesen elég ijesztő, ha figyelembe vesszük, hogy a Facebook és az Instagram rendre 2,5 milliárd és 1 milliárd havi szinten aktív felhasználói fiókkal működik. A lap által megszólaltatott szakértők szerint éppen ez az, ami az üzemeltetők dolgát is megnehezíti: ez a nagyságrend egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy minden egyes hirdetést és fizetett üzenetet egyesével átnézzenek. A probléma megoldásban az sem segít, hogy a Facebook és Mark Zuckerberg álláspontja – bár az elmúlt évek botrányai nyomán sokat változott – még mindig arra az elképzelésre épül, hogy az igaz-hamis játékban a szolgáltatónak legfeljebb részleges felelőssége van, és nagyrészt a közösség dolga meghatározni, hogy mit tart hiteles vagy hiteltelen információnak.

A modell így természetesen magában hordozza azt az egyszerű körülményt, hogy a mostaninál jóval hatékonyabb szűrők sem érnek sokat, ha maguk a hétköznapi felhasználók promotálják az alaptalan híreket vagy dezinformációs kampányokat. Bár az oldal önmeghatározása szerint az embereket egymással összekapcsoló, a kommunikációt segítő platformról van szó, ehhez érdemes azt is hozzátenni, hogy a Facebook nem csak arra ad lehetőséget, hogy bárkiből hirdető váljon, hanem a gyakorlatban mindenki azzá is válik, aki aktívan részt vesz a hálózat működésében.

Adjunk hozzá egy kis fogalomzavart is

A Facebook egyébként a fenti, politikai irányú tényellenőrzés kudarcára egy másik példával is szolgált, majdnem pontosan a Business Insider cikkének megjelenésével egy időben. Sokfelé címlapos esemény lett belőle, hogy a közösségi hálózat a minőségi (értsd: megbízható) híroldalak közé sorolta a Breitbart News hálózatát, amely szélsőjobbos irányultságától függetlenül gyakran ad teret az összeesküvés-elméleteknek vagy a finoman szólva sem ellenőrzött információknak.

Az Instagramot irányító Adam Mosseri ezzel kapcsolatban azzal védte meg a Facebookot, hogy egy ilyen nagyságrendben működő platformnak nem feladata egyik vagy másik politikai ideológia felkarolása, másrészt a Breitbart az Apple News szolgáltatásában is megjelenik, az pedig a jelek szerint senkit sem zavart korábban sem. A kritikusok viszont azzal érvelnek, hogy a Breitbart éppen hogy egy ideológiai csatorna, ami híroldalként (vagyis az ellenőrzött hírek forrásaként) értékelhetetlen, mivel jórészt politikai üzeneteket közvetít – ebben a formában a Facebook pontosan azt csinálja, amit állítása szerint el akar kerülni, és hírforrásnak minősítve promotál politikai álláspontokat.

Mosseri szerint – aki megjegyzi, hogy neki amúgy kicsit sem hiányozna a Breitbart a minőségi lapok listájáról – a kérdést inkább abban a formában érdemes feltenni, hogy mennyire fontos más elképzelések fölé helyezni a szólásszabadságot. Bár ő is úgy látja, hogy a tét a közösségi hálózat egészen félelmetes méretéből adódóan igen magas, szükség van a Facebook egyébként világosan lefektetett alapelvei és a sokszínűség összehangolására. Hogy ebbe a tényellenőrzésen definíció szerint elhasaló források mennyiben tartoznak bele, arra részletesebben nem tért ki, de a vita kapcsán megint kiderült, hogy az indexelés vagy filterezés addig elméletben sem működhet, amíg nincs megállapodás arról, hogy pontosan mit is kellene indexelni és filterezni.