Az amerikai-magyar üzletember csütörtökön szólalt fel a davosi Világgazdasági Fórumon, beszédének politikai (és különösen magyar belpolitikai) vonatkozású elemeiről azóta a legtöbb hazai lap beszámolt. Mint ahogy azonban maga a gazdasági csúcstalálkozó, úgy Soros György felszólalása is a globális kihívásokról szólt, a mindenkit érintő problémák között pedig kiemelt helyen foglalkozott a hatalmas informatikai platformcégek felemelkedésével és monopolisztikus viselkedésével, illetve azokkal a veszélyekkel, amelyek az IT-monopóliumok jelentenek akár a demokráciák működésére, akár a választások integritására.

A milliárdos alaposan nekiesett a technológiai óriásoknak, amelyeket a társadalomra leselkedő veszélynek nevezett, és amelyek szerinte pont ugyanúgy segítik a szenvedélybetegségek kialakulását, mint a szerencsejáték-ipari vállalatok. Soros megfogalmazása alapján a közösségimédia-szolgáltatók úgy befolyásolják az emberek gondolkodását, hogy azok nincsenek tisztában a dolog működésével, ráadásul a cégek szabadon fejlesztgethetik az addiktív szolgáltatásokat. Mint ahogy a kaszinók is tudatosan veszik rá az ügyfeleket, hogy eljátsszák minden pénzüket – sőt még azt a pénzt is, amivel nem rendelkeznek.

Az EU lesz a felelőtlenség nemezise

A Facebook vagy a Google mérete Soros szerint már önmagában is a verseny és az innováció akadálya, az általuk okozott problémákra pedig csak mostanában kezdünk ráeszmélni. A soha nem látott, transzformatív hálózati hatáshoz nem tartozik fenntartható modell: a globális hirdetési piacot megszálló cégeknek újabb csatornákra van szükségük, hogy megőrizzék dominanciájukat, és még nagyobb mértékben leköthessék a felhasználók figyelmét. A platformcégek kimagasló profitábilitása ezzel szemben arra épül, hogy nem vállalnak semmilyen felelősséget az általuk terjesztett tartalomért, és nem is fizetnek érte.

Soros úgy látja, hogy többé már nem áll meg a társaságok szokásos védekezése, miszerint csak az információ elosztásában működnek közre. Közel monopolisztikus információ-elosztóként már sokkal inkább hasonlítanak a közművekre, és ilyen minőségükben egyre szigorúbb szabályozásnak kellene alávetni őket a verseny, az innováció vagy az igazságos univerzális hozzáférés megőrzésére. Soros szerint a nagy platformcégek tulajdonosai a világegyetem urainak képzelik magukat, valójában azonban saját helyzetük megőrzésének a rabszolgái.

Az üzletember azt jósolta, hogy csak idő kérdése, mikor törik meg az amerikai IT-monopóliumok dominanciája, de a napjaik mindenképpen meg vannak számlálva. A szabályozás és az adóztatás hazavágja majd őket, és Soros szerint az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős biztosa, Margrethe Vestager lesz majd a nemezisük. Felhívta rá a figyelmet, hogy az EU-nak hét évébe került, amíg rendesen felépített egy eljárást a Google ellen, de a siker fényében a későbbi folyamatok sokkal gyorsabbak lesznek.

A kínaiak már nincsenek lemaradva

Az Egyesült Államokban a szabályozók egyelőre nem elég erősek ahhoz, hogy megálljanak az internetes monopóliumok politikai befolyásával szemben, de az európai megközelítés már az USA-ban is változásokat indított el. Érdekes módon az EU pont azért van kedvezőbb helyzetben, mert nincsenek meg a saját óriásplatformjai, és Európában eleve más a monopóliumok meghatározása, mint ahogy a személyes adatok védelmét is sokkal komolyabban veszik.

Soros a leselkedő veszélyek között említette az autoriter rendszerek és a félelmetes adatmennyiséget kezelő IT-monopóliumok szövetségét, az emberek vállalati és állami hátterű megfigyelésének együttesét. Ezekre a "szentségtelen frigyekre" már valós példát szolgáltat Oroszország vagy Kína – különösen Kína, ahol a nagy informatikai cégek már teljesen partiban vannak az amerikaiakkal, ráadásul Hszi Csin-ping rendszerének feltétlen támogatását is élvezik. Az amerikai IT-monopóliumokon már most nagy a nyomás, hogy kompromittálják magukat a hatalmas és gyorsan növekvő piacokra való belépés érdekében.

A Soros-beszédre (melynek idevágó részét itt is el lehet olvasni) a nevesített internetes vállalatok közül sem a Facebook, sem a Google nem reagált. Ahogy az év elején mi is beszámoltunk róla, a 2018-as előrejelzések már rendre egy olyan trend kezdetéről szólnak, amelynek értelmében a behemóttá hízott "big tech" vállalatokkal szemben az állami passzivitás átlendül egy populizmussal is fűtött szabályozási kampányba. Erre már az USA-ban is jó példa az online politikai hirdetések transzparenciájáról szóló tervezet, de már felmerült a szándékosan addiktívra tervezett technológiai termékek és szolgáltatások szankcionálása, a személyes adatok védelmének vagy általában az iparág versenykorlátozó gyakorlatainak megpiszkálása is.