Nemcsak megtakarítást hozhat az e-számlázás terjedése, de az e-kereskedelemre is pozitív hatással lehetne, ha többen használnák.
A Számlázz.hu cég, amely mintegy nyolc éve kínál webalapú elektronikus számlázási szolgáltatást, a közelmúltban kiadott egy közleményt, amelyből kiderül, hogyan alakult a cég ügyfeleinél az elmúlt két évben a papíralapú és az elektronikus számlák aránya. A közlemény szerint az elmúlt két évben kiállított kétmillió számla 34 százaléka volt elektronikus, de a papíralapúak közül is további 206 ezer számla másodpéldányát már digitális formában archiválták. Ezzel a cég ügyfelei összességében mintegy 900 ezer oldalnyi (kb. 5 tonnányi papír) papírt takarítottak meg – állítja a közlemény.
Maximum 1 százalék ■ Ez azonban a magyar viszonyok között üdítő kivétel.
Kis Ervin Egon, a SzEK.org elnöke pontos statisztikák hiányában úgy becsüli, hogy Magyarországon legfeljebb ezrelékekben mérhető az e-számlák aránya. A SzEK.org azonban előnybe részesíti ezt a formát.
"Mintegy két éve alapból mindenkinek e-számlát állítunk ki. Ilyet küldünk tagjainknak a tagsági díjról, de a konferenciáink résztvevői is e-számlát kapnak. Papírszámlát csak akkor állítunk ki, ha az ügyfél ezt kifejezetten kéri. Van azonban egy szolgáltatásunk, amelynél lényegében előszűrőként működik az e-számla. Ha valaki például jelentkezik a
Vedd a neten! minősítésre, ott nincs lehetőség papírszámlát kérni, azaz ha egy cég nem képes az e-számlát befogadni, azt nem minősítjük. Tavaly egyébként 561 e-számlát és 31 papírszámlát bocsátott ki a szervezet" – mondta lapunknak Kis Ervin Egon, aki egyébként azt tapasztalta, hogy jellemzően a nagyvállalati ügyfelek nem tudják az e-számlát befogadni, mert nem képesek a folyamataikba illeszteni.
Az országos helyzetet csak árnyalatokban látja pozitívabbnak
Stygár László, a Számlázz.hu-t üzemeltető Kboss Kft. fejlesztési vezetője, aki a teljes magyar gazdaság által kibocsátott e-számlák arányát 1 százalék körülire becsülte, de egyből hozzátette: ez is elsősorban a közműszolgáltatóknak köszönhető. Innen nézve a Számlázz.hu által elért egyharmados arány kiemelkedő, nem is beszélbe a SzEK.org eredményeiről. A magyarázat Stygár szerint kézenfekvő: a Számlázz.hu felhőalapú szolgáltatását kifejezetten a 21. századi eszközökön szocializálódott, innovatív(abb) cégek veszik igénybe. A fejlesztési igazgató is megerősíteni Kis Ervin Egon véleményét: nem a cégméret számít abban, hogy ki választja az e-számlát, vannak köztük egyéni vállalkozók éppúgy, mint kkv-k.
Egyszerűsít, gyorsít – és hosszú távon olcsóbb ■ Azzal már sokan és sok helyen foglalkoztak, hogy e-számlát használni hosszú távon olcsóbb. És nem csak a nyomtatáson lehet spórolni. Könnyebb tárolni, gyorsabb és egyszerűbb visszakeresni és így tovább, ami mind megtakarításként jelentkezhet.
De mégsem ezek a szempontok azok, melyek alapján egy vállalat a papír vagy az e-számla mellett dönt. Stygár szerint sokkal többet nyom a latban a döntéshozó személy digitális képzettsége. "Vannak ugyanakkor olyan területek, ahol a papíralapú számlázás a jogszabályi megkötések miatt gazdaságosabb. Ilyenek például a csomagküldéssel dolgozó e-kereskedők, hiszen nekik a postázott csomagba mindenképpen muszáj kísérőlevelet elhelyezni, és erre a papíralapú számla a legkézenfekvőbb" – mondta a szakember, aki szerint összességében a fogyasztók körében jelentősen csökkent az ellenállás az elektronikus számlák befogadásával szemben.
Kis Ervin Egon SzEK.org-elnök egyébként annyiban pontosítja Stygár Lászlót, hogy az e-kereskedelemnek vannak olyan szegmensei, ahol nagyon is van helye az e-számlának (elsősorban azoknál a cégeknél, amelyeknél nincs fizikai áruküldés), sőt alkalmazása akár serkentőleg is hathat a szegmens szereplőinek sikerességére. Kis Ervin Egon a fapados légitársaságokat említi jó példaként , melyeknél évek óta természetes, hogy e-számlát adnak.
Persze Kis rossz példákat is ismer szép számmal: "ha a színházjegyről vagy a parkolásról szeretnék számlát kapni, akkor egészen elképesztő módon ezt külön kell kérnem, és majd küldik postán!"
Fékek és ellensúlyok ■ Abban a két szakember egyetért, hogy az e-számla terjedésének fő gátja az, hogy a potenciális befogadói kör nem igazán nyitott az újra. Stygár úgy látja, hogy a könyvelők például érezhetően nehezen váltanak. De még érthetetlenebb azoknak a cégeknek a magatartása, amelyek lakossági szolgáltatás nyújtanak. Itt ugyanis nem kell megküzdeni a vállalati bürokráciával, és egy magánszemélynek nem kell új ISO-tanúsítás sem ahhoz, hogy elfogadjon e-számlát.
Pedig minden, ami elektronikus, automatizálható is, tehát időt és pénzt takaríthatnánk meg, csökkenthetnénk a hibalehetőségeket stb. "De van egy nagy baj vele – teszi hozzá Kis Ervin Egon –: ami elektronikus, az nyomon követhető és transzparens. A fő gondolkodásbeli akadály tehát a transzparenciától való félelem, és ez sajnos nem fog megváltozni egyhamar."
Egy lépés előre, egy hátra ■ Egy a Stratis által néhány éve készített tanulmány négy uniós ország példáján mutatta be, hogyan tudná az állam elősegíteni az e-számla terjedését.
Dánia volt az első tagállam, amely az állami szektor számára kizárólagossá tette az elektronikus számla használatát. Ez már 2005-ben megtörtént, majd nem sokkal később engedélyezték azt is, hogy a szervezetek a papírlapú számlákról elektronikus másolatot készítsenek. Svédországban 2008 júliusától kötelező az állami szektornak elektronikus számlákat befogadnia, de a papíralapú számlákat még nem vonták ki a forgalomból. A finnek 2009 végén váltottak: kizárólag e-számlát fogadnak be az állami szervek, és ugyanezt az utat követte Spanyolország is.
Hasonló lépések már történtek Magyarországon is. 2008-ban az elektronikus számlázást beemelték az áfa-törvénybe. Az így létrejövő jogszabályi környezetet kifejezetten ledvezett az e-számlának. (Az e-számlázás hazai történetével
többek között itt foglalkoztunk.) Ráadásul az e-számla kezelése nem is igényel semmiféle különleges infrastruktúrát vagy ismeretet. Ám tavaly január 1-étől úgy módosították a jogszabályt, hogy az visszalépést jelent a korábbi állapothoz képest – hívta fel a figyelmet mindkét általunk megkérdezett szakember. Az áfa-törvény 175. paragrafusának (3) bekezdése szerint
"Az elektronikus számla alkalmazásának feltétele: [...] a számlabefogadó beleegyezése."
Kis Ervin Egon azonban említ más szabályozási problémákat is. Például azt, hogy három különböző jogszabály, amely az e-számlával foglalkozik, másként rendelkezik az időbélyegről. Kettő szerint kell az e-számlára, egy szerint pedig nem.
Stygár úgy véli, az államnak sokféle lehetősége lenne arra, hogy segítse ennek a takarékos számlázási formának az elterjedését: "talán unortodox lépés lenne, de valószínűleg az is segítené az e-számlázás terjedését, ha valamilyen adókedvezményt biztosítana az állam az elektronikusan kibocsátott számlák esetén."