Interjút készített a Nikkei Abhijit Banerjee Nobel-díjas közgazdásszal (a fenti képen), a Massachusetts Institute of Technology professzorával. Banerjee 2019-ben feleségével, Esther Duflóval és Michael Kremerrel, a Harvard Egyetem professzorával megosztva nyerte el az elismerést "a globális szegénység enyhítésére irányuló kísérleti megközelítésért".

A gazdasági portál arról a mindmáig megválaszolatlan (és talán megválaszolhatatlan) kérdésről faggatta, hogy növeli-e a technológia – azon belül is a mesterséges intelligencia – az emberek jólétét és boldogságát.

A globális piac növeli a vagyoni egyenlőtlenséget

A jövedelmi egyenlőtlenségek nem függetlenek a technológiától, mert fontos szerepet játszik az ún. "készségprémiumok" kialakulásában, véli Banerjee. A magasan képzett, például az IT területén dolgozó alkalmazottak relatív bére emelkedett, az alacsonyan képzetteké pedig nem vagy csak elenyésző mértékben. De a professzor összefüggést lát a technológia és a vagyoni különbségek növekedése között is, amit a globális piac és a globális preferenciák magasabb fokú integrációjával magyaráz. "Ha történetesen megfelelő termékekkel rendelkezel, az egész világ fogyasztja azokat. Ez pedig masszívan megváltoztatja a jövedelemeloszlást" – mondta. A globális piac ugyanis megváltoztatja a "siker mértékét", amire példaként a Google esetét hozza fel.

A mesterséges intelligencia (MI) ezt a tendenciát csak felerősíti. Például olyan tevékenységek jelentős részét, amiket most az olcsó munkaerő miatt Indiába szerveznek ki, átveheti az MI – vagy az emberek hajlandók lesznek még alacsonyabb bérért elvégezni ugyanazt a munkát. De a vége mégis csak az lesz, hogy sok ilyen munkahely elveszik. Banerjee szerint éppen ezért fontosabb kérdés, "amit rövid távon sokkal nehezebb megmondani", hogy a munkájukat elvesztők közül hányan lesznek képesek továbbfejleszteni a készségeiket.

Ezért kulcskérdés az oktatás – amiben viszont épp az MI segíthet sokat. "Az oktatási rendszerek nagyon merevek. A tanítás olyasvalami, amiben szerintem egyesek nagyon jók, mások pedig nem." Ellenben az MI segíthetne abban – elvileg –, hogy a világ legjobb tanáraitól tanuljunk interaktívan úgy, hogy az MI hozzáigazítja az anyagot a tudásszintünkhöz. Vagy javíthatna az egészségügyi ellátás színvonalán is azokban az országokban, melyek erre keveset tudnak költeni.

Banerjee úgy látja, az elveszett munkahelyeket nem lehet ellensúlyozni az egyre többször emlegetett feltétel nélküli alapjövedelem biztosításával. Hiába mondják az elképzelés hívei, hogy azok, akik elveszítették a munkájukat, majd elfoglalják magukat valamilyen kreatív feladattal, kísérletek bizonyítják, hogy ez téves feltételezés. Bangladesi rohingya menekülttáborokban és Ugandában kipróbálták: az emberek inkább választják a kevesebb pénzt munkáért, mint az ingyen pénzt és a semmittevést. A professzor szerint azért, mert az emberek alapvetően szeretik, ha az életük strukturált, és ebben segít a munka.

Stressz, frusztráció, düh...

A technológia és a boldogság összefüggése még ellentmondásosabb. Az kétségtelen, hogy kényelmesebbé teszi az életünket, de a mobiltelefonok elterjedtsége miatt kicsit túlértékeljük a hozzáférés javulását. A boldogság szintje pedig a kísérletek szerint épp ellenkezőleg: csökkent. "Számos tanulmány kimutatta, kísérleti úton: ha az emberek nem férnek hozzá a Facebookhoz, boldogabbak lesznek. Folyamatosan a siker képeivel bombázzák az embert – mások sikerével és mások fogyasztásával. Az a tény, hogy nincs valamid, nagyon hangsúlyossá válik ebben a világban."

Az információhoz való hozzáféréssel kapcsolatban sem jobb a helyzet a közgazdász szerint: stresszt, sőt sokszor kifejezetten dühöt generál. "Nem tudom, hogy ezt társadalmi nyereségnek kell-e tekinteni" – mondta Abhijit Banerjee.

A teljes interjú a Nikkei oldalán olvasható.

_{(Fotó: Wikipedia)}