Bár a Mars felfedezésére irányuló, lassan fél évszázados erőfeszítések minimum lenyűgözőek, a dolog egyik kevésbé lelkesítő oldala, hogy az emberiségre jellemző módon ennek során is egyre több szemetet hagyunk magunk után. A Nyugat-Virginia Egyetem egyik kutatója szerint idáig több mint 7,1 tonnányi hulladékot termelhettünk a bolygó felszínén, ami egyelőre semmilyen összehasonlításban nem nevezhető jelentősnek, de a földi gyakorlatok alapján így is kellemetlen belegondolni a szomszéd égitestre gyakorolt ​​növekvő hatásunkba.

A The Conversation oldalán megjelent cikkből kiderül, hogy a törmelék három fő forrásból származik: elhagyott hardverekből, inaktív űrhajókból, illetve lezuhant űrhajókból. Az egyik fő oka a szemét halmozódásának a leszállás jelenlegi módja: a légkörbe való biztonságos bejutás és áthaladás érdekében az eszközök hőpajzsokat és ejtőernyőket alkalmaznak, amelyektől aztán értelemszerűen megszabadulnak (lásd a NASA fenti felvételén). De még az aktív marsjárók is hagynak maguk után különféle hardverdarabokat, mint amilyenek mondjuk a Curiosity Rover kerekei.

Mindezeken kívül már kilenc inaktív űrhajó hever valahol a Marson, néhány lezuhant egység pedig arra emlékeztet, hogy a leszállás nem egyszerű feladat, és aprólékosan megtervezett végrehajtást igényel. A környezetszennyezés önmagában még nem nagy léptékű, és nyilván nem veszélyezteti a bolygó gazdag élővilágát sem, de a NASA tudósai már most azon aggódnak, hogy mindez hogyan veszélyeztetheti a jelenlegi és a jövőbeli küldetéseket: a szemét akadályt jelenthet még a korszerű rovereknek is, ezen felül szennyezhetik az általuk gyűjtött mintákat.

Szépen gyűlik az űrpiszok

Az ilyen kockázatokat egyelőre alacsonynak tekintik, de ez értelemszerűen csak romlani fog a későbbiekben, ahogy további törmelék érkezik a Marsra, ami a becsapódáskor apró darabokra törik, aztán széthordják a felszínen dolgozó szelek. (A Perseverance marsjáró az idén már többször is belefutott a saját landolásából származó hulladákdarabokba, amelyekről remek fotókat készített.) A cikk szerint a most ott heverő roncsok inkább tekinthetők történelmi relikviáknak, mint tényleges szennyezésnek, de a dokumentálásuk a kutatások szempontjából is egyre fontosabb.

Szemetelni emellett az űrben is szoktunk: tavaly mi is beszámoltunk arról az előrejelzésről, amelynek értelmében abba az irányba haladunk, hogy a Szaturnusz mintájára a Földnek is saját gyűrűi legyenek, de ezek speciel emberi űrhulladdékból képződhetnek. Már az Európai Űrügynökség akkori becslése szerint is 170 millió darab, egy milliméternél nagyobb hulladékdarab lehetett a Föld körüli pályákon, azt pedig könnyű elképzelni, hogy miértlehetnek veszélyesek az akár 35 ezer km/h sebességgel száguldozó törmelékek.

A Világgazdasági Fórum korábbi alapján 2020 végén nagyából 6 ezer műhold keringett a Föld körül, közülük pedig tízből hat egyáltalán nem is működött már, így űrszemétnek minősült. Ide tartozik, hogy az Euroconsult űripari tanácsadó becslése szerint ebben az évtizedben átlagosan ezer műholdat állítanak majd pályára évente, így 2028-ra 15 ezerre növekszik a számuk, nem beszélve a feljuttatásukhoz használt rakétakomponensekről. A takarításra ezek szerint időben megoldást kell találni, mert egy idő után az újabb műholdak pályára állítása is komoly problémát jelenthet.