Nem igazán divatos manapság arról beszélni, hogy a felhő nem hogy megoldaná, hanem súlyosbítja is a vállalatok meglévő problémáit. Ezt nem más, mint az Oracle Ázsiáért és a Csendes-óceán térségéért felelős alelnöke, Francois Lancon állította egy a Forbes oldalán közzétett írásában – ami természetesen fizetett megjelenés volt a lap ún. natív hirdetési rendszerében, a Brand Voice-ban.

De miről is beszél itt az Oracle? Egyfelől természetesen arról, hogy a felhő jó – különösen az Oracle-é –, és érdemes használni. De van az írásnak egy másik nagyon fontos üzenete: mitsem ér a digitális transzformáció címén elindított felhős projekt, ha az nem egy átgondolt stratégia mentén történik.

Mi a probléma? Bekapcsolom, használom, fizetek

A legfőbb probléma az integráció hiánya és az átláthatóság csökkenése. Több ízben is foglalkoztunk az árnyék informatika vagy shadow IT problémájával, amelynek egyik táptalaja, hogy egyre könnyebb elérni a felhőszolgáltatásokat. A vállalatok üzleti döntéshozói pedig hajlanaik is arra, hogy ilyeneket használjanak, hiszen és a felhőszolgáltatók a gyors bevezetés mellett gyors eredményeket is ígérnek. Ha mindehhez az informatikai büdzsé decentralizáltsága társul, azaz a különböző részlegek – pl. a HR, a pénzügy, a marketing – önállóan dönthetnek IT-beruházásokról, máris megvan minden feltétel az árnyék IT elburjánzásához.

Az ezeket a területeket irányító vezetők technológiai ismeretei azonban meglehetősen korlátosak (tisztelet a kivételnek). Őket az egyszerű bevezetés – fizetek és megy –, a kézreálló vagy csak egyszerűen szép, vonzó kezelőfelület csábítja.

Az elmúlt évtizedben miközben az IT-büdzsé a dezintegráció, a vállalati rendszerek épp ellenkezőleg, az integráció irányába mozdultak el. Az új technológiák is abba az irányba tolták a vállalatokat, hogy leépítsék a silószerű rendszereit. A felhő melletti érvek között is nagy hangsúlyt kapott az, hogy magában hordozza az integráció lehetőségét. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Ha azonban az IT-részleg – praktikusan a CIO – megkerülésével kapcsolják be ezeket a szolgáltatásokat, akkor azok nem működhetnek összehangoltan, azaz marad a silószerű működési modell, amely ellen már két évtizede folyik a küzdelem (gondoljunk csak az egykor sokat hangoztatott szolgáltatásorientált architektúra, azaz SOA modellre, amely az ezredforduló után nagy karriert futott be). Arról nem is beszélve, hogy azok a belső rendszerek, melyek helyett valamilyen felhős szolgáltatást vesznek, sokszor rendundáns módon tovább működnek, hiszen az IT megkerülésével váltották ki azokat. Ez utóbbiak üzemeltetése pedig továbbra is viszi a pénzt, így nem csak a káosz nő, hanem a költségek is.

És van itt még egy probléma: az édeskevés, hogy az üzleti vezető rájön, hogy az adott felhőszolgáltatás mennyire modern dolog. Azoknak a skilleknek valószínűleg már nincs birtokában, hogy az adott technológiai lehetőséget hogyan tudja üzletileg optimálisan kihasználni – ahhoz gyakran nincs meg a technológiai tudása.
 

Az így kialakuló helyzetnek számtalan kockázata van a pénzügyin túl is. A Cloud Security Alliance egy tavaly januárban kiadott felmérése katasztrofális viszonyokat mutatott ezen a téren. Az informatikai vezetőknek mindössze 8 százaléka (globális átlag) volt tisztában azzal, hogy milyen árnyékrendszerek működnek a vállalatnál.

Merjünk visszamenni a kályhához!

Az Oracle javaslata erre az, hogy vissza kell adni az irányítás a CIO-nak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ahhoz az állapothoz kell visszatérni, amikor az IT határozta meg az üzletet. A fejlesztéseknek az üzleti igények mentén kell megtörténniük, ám a kivitelezést és az összehangolást vissza kell adni az IT, illetve az azt irányító CIO kezébe.

De ez a CIO már nem ugyanaz a CIO, aki néhány éve volt. Hanem mindenekelőtt üzleti szemléletű vezető, aki pontosan átlátja a különböző üzleti területek törekvéseit. Az IT-költéseket vállalati szinten kontrollálja, és képes meghatározni az üzleti stratégiával összhangban a digitális transzformáció ütemtervét.

Ha felhőről van szó, az egyes üzleti részlegek irányítói jellemzően szoftverszolgáltatásokban (Software as a Service) gondolkodnak: van egy feladat, keresnek hozzá egy megfelelő eszközt. Ez azonban csak sokasítja a problémákat (üzemeltetési költségek, integráció csökkenése, átláthatatlanság, compliance, biztonság). Egy jó CIO vezette IT ezzel szemben a felmerülő igényeket sokszor jobban meg tudná valósítani a platformszolgáltatások révén (PaaS), amihez kapacitáshiány esetén infrastruktúraszolgáltatást (IaaS) is be tud kapcsolni.

Megismétlődnek a 80-as évek?

A CIO szerepkör a 80-as évek folyamán alakult ki. Addig a vállalati informatikai rendszereket jellemzően informatikus képzettségű középvezetők felügyelték, az informatikára költhető büdzsét alapvetően a pénzügyi vezetők kezelték, az kkor még legfeljebb IT-menedzsernek vagy MIS igazgatónak (Management Information Systems). Akkor még az IT feladata az volt, hogy a vállalatoknál a gyors számológépek szerepét betöltő számítógépek zavartalanul működjenek a mindenkitől elzárt géptermekben.

A 80-as évek végére azonban, a PC megjelenésével megjelent egy új embertípus: a végfelhasználó, és vele elindult a káosz. A gépek ugyanis kikerültek a géptermekből az íróasztalokra, alkalmazások tömege jelent meg, a vállalatoknál minden részleg talált magának valami kézreállót – és így beköszöntött a technológiai káosz korszaka. Ez hozta létre a CIO szerepkört, akinek a feladata, hogy rendet vágjon ebben káoszban, összefogja és rendszerbe szervezze az igényeket, és megtalálja hozzájuk az optimális eszközöket.

Hasonló folyamat zajlik az utóbbi néhány évben a felhő körül: a felhőszolgáltatások révén a kevesek által használt vállalati típusú rendszerekhez is egyre többen férnek hozzá, azaz a vállalati rendszerek is perszonalizálódnak. A káoszt persze most is növekszik, és a rendrakáshoz olyan ember kell – a CIO –, aki érti az üzletet, és meg tudja találni hozzá az optimális eszközöket.