A (nagy)vállalatok előszeretettel élnek a cloud lehetőségeivel, a szakértői tapasztalatok szerint azonban gyakran csalódnak. Az on-premise rendszerekről való átállástól várt kiadáscsökkentés ugyanis sokszor nem, vagy nem akkora mértékben jelentkezik, mint ahogyan azt a szervezet az eredménykimutatásában látni szeretné. Az okokról és a lehetőségekről beszélgettünk Kozsda Imre Károllyal. A 4iG Csoport presales solution architect pozícióban dolgozó szakembere érdekes összefüggésekre világított rá.

Elkezdeni nehéz, abbahagyni nem lehet

Alapvetően két fázisban lehet jelentős kiadásokat eredményező hibát elkövetni. Először a projekt megvalósítása előtt, vagyis a tervezés során. Természetesen minden vállalat kiemeltként kezeli a nyílt felhőre való átállást, ám az előkészítés alatt – jellemzően megfelelő tudáskészlet híján – gyakran nem vesznek figyelembe néhány fontos paramétert, amelyeket a korai fázisban nem vagy csak korlátozottan lehet megbecsülni, ugyanakkor később költségtételt jelentenek (pl. kifelé történő adatforgalmazás). Klasszikus hiba a már meglevő, helyben használt rendszereken szerzett gyakorlatok átültetése a felhőre. Az on-premise környezet méretezése tipikusan több, akár 5-7 évre előre igyekszik megbecsülni a várható erőforrásigényeket, vagyis túlméretezi a beszerzendő erőforrásokat. Ha ezt átültetik a felhőre, az elimimálja annak a rugalmasságából származó előnyeit.

Sokszor az első számla rádöbbenti az érintetteket az elkövetett hibák mértékre, mivel a projekt már a kezdeti hónapokban túllépheti az előre tervezett költési ütemet. Bár előrefizetéses rendszerben kicsit később jelentkezik a "hűha" érzés, az ügyfél előbb-utóbb ott is kénytelen szembenézni a nem megfelelően megtervezett, működtetett rendszert használó szervezet azzal, hogy idő előtt kimerülhet a tervezett felhős költségvetés.

A másik fő hibaforrás a projekt megvalósítása utáni időszakban húzhatja keresztbe a vállalatok üzleti terveit: elmarad a felülméretezett rendszerek (ismétlődő) felülvizsgálata olyan szereplő híján, akinek igazán fájna a túlköltés. Az informatikai részleg a fölé tornyosuló projektek között igyekszik navigálni, folyamatosan küszködve az erőforrás- és tudáshiánnyal, az alaptevékenységre fókuszáló részlegek vezetői pedig túl bonyolultnak találják a témát és/vagy nem érzik maguknak feladatot.

Nem lesz tehát felelőse a projekt utánkövetésének, a kihasználtságok felülvizsgálatának, a felhős legjobb gyakorlatok alkalmazásának. Ki figyeli meg, skálázza vissza, finomhangolja a szükségletek ismeretében a cloudigényeket? – merül fel a kérdés. Válasz azonban gyakran nincs. Amikor pedig mégis lesz dedikált felelőse a területnek, azt gyakran sokadik feladatként, újabb nyűgknek kapja, semmint üzleti lehetőségként kezelné.

Pedig nem segít más, mint leszámolni a "szent tehenekkel". Sokan ilyen érinthetetlen területként kezelik például a tesztkörnyezetből élessé váló rendszereket. Eközben pedig figyelmen kívül hagyják a szolgáltatók költségcsökkentést segítő újításait, például a hűtési vagy betáplálási fejlesztéseit, de az újabb generációs VM-ekre való átállás elmaradása is ide sorolható. Ha pedig a költségoptimalizációs lehetőségek naprakész követése elmarad, azt gyorsan megérzi a vállalat.

Egyedül nem (nagyon) megy

Összevetve a nemzetközi helyzettel Magyarország ezen a téren is hozza a szokásosat: néhány év a lemaradása a fejlettebb gazdaságú piacokkal, főleg az Egyesült Államokkal és Nyugat-Európával szemben. Hazánkban még csak bontogatja szárnyait a FinOps. A klasszikus nagyvállalati környezetben berögzült szerepek miatt többnyire nem létezik az a feladatkör, amely kezelni tudná a problémát. A helyzet jellemzően azoknál a multinacionális nagyvállalatoknál jobb, ahol a külföldi anyaszervezetnél már meglevő tudás és igény miatt a magyar részlegnél is felmerül a nyilvánosfelhő-költés optimalizálásának szükségessége.

Mi hiányzik a hazai cégek eszközkészletéből? Tulajdonképpen az a rálátás, mellyel pénzügyi, informatikai és biztonsági szempontokból is azonosítani lehetne az optimalizációs lehetőségek zömét. A magyar vállalatok óriási tapasztalatokkal rendelkeznek a helyben üzemeltetett rendszerek terén, de felhős környezetben nincsenek meg azok az egy-két évtizedre visszanyúló ismeretek, amik átsegítenék őket ezeken a buktatókon.

Szerencsére a helyzet folyamatosan javul, hiszen gyarapszik a probléma kezelését segítő Magyarországi szolgáltatók száma is. Külső beszállítókkal jellemzően gyorsabban és hatékonyabban kezelhető a kihívás, bár a gyógymód nem fájdalommentes. Elkerülhetetlen ugyanis a rossz gyakorlatok megváltoztatása. Valóban 7/24-ben kell futnia minden virtuális gépnek? Tényleg szükség van az összes létesített erőforrásra?  Valóban annyi memória/processzor/storage kell, amennyit korábban dedikáltunk a feladathoz? Nem lenne jobb infrastruktúra-szolgáltatásról (IaaS) platformszolgáltatásra (PaaS) vagy valamilyen serverless megoldásra áttérni? És így tovább...

A kisebb-nagyobb hiányosságok felismerése – például a költséges pay-as-you-go modell leváltása – egyszeri átvilágítással is elérhető, a folyamatos, akár 20-30 százalékos megtakarítás azonban rendszeres átvilágítást igényel. Magas hozzáadott értékkel rendelkező élőmunkáról van szó, melynek belső erőforrásból, költséghatékonyan való biztosítása szinte lehetetlen feladat a szakemberhiány világában. Ez a nyomás várhatóan nem is fog csökkenni, mivel a képzésből kikerülő új informatikusok jó része a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és a többi, "trendi" szakterületen próbál elhelyezkedni, nem pedig a szigorúan vett rendszerüzemeltetés világában.

Az alkalmazásgazdákkal folytatott interjúk eredményeként akár architekturális változtatások is felmerülhetnek a javaslatok között. A FinOps feladatok kiszervezésének további hozadéka, hogy a korlátos erőforrásokkal és nem feltétlenül erre optimalizált képességekkel bíró belső IT-csapat az üzleti tevékenységet jobban kiszolgáló feladatokra koncentrálhat. Javulhat a licenckezelés, a szerveroldali operációs rendszerek, szoftverek redundáns használatának kiiktatása mérsékelheti vagy akár teljesen meg is szüntetheti az ebből származó többletkiadást.

Konklúzió

A nyilvános felhő mára majdnem annyira közművé vált, mint a villany-, gáz- vagy vízszolgáltatás. Ahogy figyelünk a felesleges fogyasztás minimalizálására – lekapcsoljuk a világítást, visszavesszük a fűtést, elzárjuk a vizet, amikor nincs rájuk szükség –, ugyanezzel a hozzáállással kell(ene) kezelni a cloudot is. Ahelyett, hogy a felhőből való visszamozgást terveznék a vállalatok az elmaradó (költség)előnyök miatt, érdemes a FinOps eszközeihez nyúlni.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely a 4iG támogatásával készült.
Részletek »