Amikor a pandémia miatt minden vállalat távmunkába menekült, egyből beindultak a szervezetfejlesztési ideológusok, és születtek az elméletek, hogy miért jó vagy miért nem jó a távmunka.

Az ellenzőknek volt két nyomós érve: a távmunkás légüres térbe kerül. Megszabadul ugyan a főnökétől, függetlenebbé válik a kollégáitól, ám a folyamatos kommunikáció hiánya miatt főnöke könnyebben félreértelmezi vagy figyelmen kívül hagyja a távolról dolgozó beosztott kezdeményezéseit, munkáját. A teljesítmény ugyanis magából a kimenetből soha nem ítélhető meg objektívan, sokszor az oda vezető folyamatot is látni kell.

Ebből vezethető le a másik ok: megreked a távmunkás szakmai karrierje, mert gyengülnek a karrierépítéshez elengedhetetlen szakmai hálózatai, és lényegesen kevesebb olyan impulzust kap, ami támogatná szakmai fejlődését.

A számok is ezt bizonyítják

Ezek azonban jobbára csak feltételezések voltak. De mivel a pandémia itt hagyta a távmunkát, most már mérni is lehet, hogy jól okoskodtak-e a szervezetfejlesztési szakemberek. Mint a legtöbb elméletről, erről is kiderült: részben igaz, részben nem.

A Resume Builder karrieroldal decemberben megkérdezett közel 1200 olyan főállású alkalmazottat, akik akár távmunkában is el tudnák látni a feladataikat. Közülük 206-an irodában dolgoztak, 567-an hibrid formában, 417-en pedig távmunkában.

A felmérésből kiderült: akik a tisztán távmunkát választották, általánosságban anyagilag rosszul jártak, pl. kevesebb fizetésemelést kaptak, mint akik az irodában töltötték el a munkanapjaikat (lásd az alábbi grafikont), de összességében boldogabbak, mert kevesebbet stresszelnek. Bár csökkent a valószínűsége, hogy előléptetik őket vagy fizetésemelést kapnak, többségük (92 százalék) mégis elégedett a távmunkás felállással és cégével, és csak 36 százalékuknak jutott eszébe, hogy jövőre új állás után néz.

Ezzel szemben a cégükhöz bejárók 35 százaléka, a hibridi formában dolgozók 69 százaléka (!) a több pénz és a jobb karrierlehetőségek ellenére elégedetlen a cégével, és emiatt is tervezi előbbiek fele, utóbbiak 43 százaléka, hogy új állást keres.

A távmunkások is jól dolgoznak

Az elvégzett munka minőségében egyébként kicsi a különbség. A távmunkások ugyanúgy jónak ítélik a vállalaton belüli munkakapcsolataikat, mint a hibrid formában vagy az irodában dolgozó munkatársaik. Termelékenységük pedig jobb vagy legalább olyan jó (a saját megítélésük szerint), mint akik teljes munkaidejüket vagy vagy legalább egy részét az irodában töltik a többi hasonló kolléga fizikai közelségében.

Ez valószínűleg azzal is összefügg, hogy akik távmunkáznak, jól érzik magukat a bőrükben. Csupán 8 százalékuk ítélte rossznak mentális egészségét, míg a másik két csoportban 10 (hibrid) és 11 százalék (iroda) volt az arányuk. Még nagyobbak voltak a különbségek stressz-terhelést firtató kérdésnél (30, 37 és 43 százalék).

És a konklúzió? A technológiai szektorban egyre több vállalat akar leszámolni a távmunkával. Ez azonban kockázatokkal is jár, például nagyobb fluktuációval. Mindez addig még kezelhető, amíg könnyen-gyorsan pótolható munkatársak cserélődnek viszonylag gyakran. De a kulcsembereknél?