Nagy tempóban növekszik 2013 óta a szakemberhiány a magyarországi IT-piacon. Korábban az IVSZ 22 ezer hiányzó szakemberről beszélt, de számuk ma már inkább a 30 ezerhez közelíthet. De nem is az aktuális szám a lényeg, hanem a gyorsuló tendencia – mondja Pulay Gellért, a hazai IT-piac népszerűsítésével foglalkozó IThon.info alapító partnere. A digitalizáció, a Magyarországon egyre nagyobb számban letelepedni szándékozó nemzetközi multik fejlesztő központjai és számos más kisebb iroda, valamint a most bejelentett, uniós forrásokból finanszírozott több tízmilliárd forint keretösszegű hazai IT-projektek is egyre több szakembert igényelnek.

Hogyan lassítható legalább a folyamat?

Többféle módja is van annak, hogy a szakemberhiány legalább részben enyhüljön. Az egyik, hogy legalább lassuljon az IT-szakértők elvándorlása. A tapasztalatok alapján az elmúlt években mintegy kétezer IT-szakember hagyta el évente az országot. Az elmenők száma mostanában némileg csökkenni látszik, ami arra is utalhat, hogy az itthoni lehetőségek ma már valamivel jobb perspektívát ígérnek.

Megoldás lehet az utánpótlás növelése. Ez viszont a gyakorlattal rendelkező, ún. szenior szakemberek hiányát legkorábban 10 év múlva tudja pótolni. A tartós hatású komolyabb változásokhoz szükség lesz a közoktatás szakmai reformjára, ami talán növelheti a fiatalok érdeklődését a műszaki pályák iránt. Az utóbbi másfél évtizedben ugyanis inkább csökkent az informatikai jellegű képzésekre jelentkezők száma, bár nagyjából egy éve ebben is tapasztalható némi fordulat.

Külföldiekkel is pótolhatók a hiányzó szakemberek. Csakhogy a szakemberhiány nemcsak magyar, hanem európai, sőt sokkal inkább globális jelenség. Így nagy a verseny a legjobbakért, és ebben a versenyben nem biztos, hogy jól álljuk a sarat. Az Európai Unión kívülről pedig a mai előírások, jogszabályok miatt nagyon nehézkes a bejutás. "Talán éppen ezért az egyik legjobb megoldás az lenne, ha a nemzetközi tapasztalatokkal is felvértezett szenior magyar szakembereket győznénk meg arról, hogy idehaza egyre jobb feltételekkel ők lehetnek a húzóágazat motorjai" – mondta Pulay Gellért.  

A legfőbb motiváció továbbra is a jobb fizetés

Fontos tisztázni, hogy ki miért megy el. Az első helyen ma is a nagyságrendileg jobb bérezés áll. Sokan hivatkoznak arra, hogy ugyanazért a munkáért Németországban például akár négyszer annyi bért is kapnak. A motivációk között az előkelő második helyen áll a világot látni vágyás, ez utóbbi főként a pályakezdőket motiválja, de az elvágyódásban közrejátszanak egyéb érzelmi döntések, politikai és társadalmi tényezők, például az orvosi ellátás vagy az oktatás színvonala, bár ez utóbbiak esetében sok a tévhit. Azok közül pedig, akik külföldön megtalálják a számításukat, egyre kevesebben tervezik a visszajövetelt, vagy a visszatérés időpontja egyre jobban kitolódik.

Az utánpótlás terén sem jobb a helyzet. Azok, akik mégis a műszaki pályát választják, ráadásul tehetségesnek is bizonyulnak, már az egyetemi éveik alatt, úgymond "lábon elkelnek". Az utóbbi évek tapasztalatai szerint ugyanis a fejlesztő cégek igyekeznek idejekorán biztosítani a szakember-utánpótlást. Már az oktatási időszak alatt megkeresik a legjobbakat, és bevonják őket a többnyire nemzetközi projektjeikbe. Emiatt többen megelégszenek a hároméves alapképzéssel, ráadásul egy részük a diplomaosztó után az első adandó alkalommal külföldön kezdi építeni a karrierjét.

Behozható a külföldi bérelőny?

Mi az, amivel mégis legalább lassítható a kivándorlás, vagy itthon marasztalhatók a szakemberek? Pulay szerint a nemzetközi felmérések már nem egyértelműen igazolják a külföldi bérelőnyt. A budapesti IT-fizetések vásárlóerő-paritáson – azaz ha az adott ország megélhetési költségeket is figyelembe vesszük – már versenyben vannak bizonyos nyugat-európai és amerikai piaci bérekkel. Ráadásul a hazai lehetőségek is egyre versenyképesebbek. Még annak is egyre jobb lehetőségei vannak, akit a nyelvtanulás motivál a kimenetelben. Ez a tudás ugyanis a legnagyobb munkaerő-felvevőknek számító magyarországi multiknál vagy az exportra dolgozó hazai vállalatoknál is egyre inkább megszerezhető.

Ma már az sem igaz, hogy aki itthon kezdi a szakmát, évekig csak favágó jellegű kódolói munkával számolhat. Egyre több cég helyez hangsúlyt ugyanis arra, hogy a fiatalok ne csak ilyen feladatokon nevelkedjenek. A szakemberek megtartása érdekében egyre több cég dolgoz ki saját belső mentori programokat.

Bár még mindig él az a sztereotípia is, hogy itthon szinte kizárólag csak a kezdőket keresik a vállalatok, akiknek nem kell annyit fizetni, mint a szenioroknak, könnyebben alkalmazkodnak a változó munkahelyi körülményekhez is, ez ma már nem teljesen igaz. A hazai piac ugyanis egyre komolyabb lehetőségeket kínál a szenior szakemberek számára.

A szakértő szerint a piacon betöltetlen állásoknak legalább a negyede gyakorlottabb szakemberre vár. A vállalkozások azért is keresik a több éves gyakorlattal rendelkező szeniorokat, mert azt tartják róluk, hogy akár több kezdő munkáját is képesek ellátni, ráadásul lojálisabbak és kitartóbbak, mint a pályakezdők.

A tapasztalatok szerint viszont a pályán már 4-5 éve dolgozók fizetése és a kezdőké között ma még alig 20-30 százalék a különbség, miközben tudásban hatalmas az eltérés. A HR-szakember szerint azonban vannak olyan szeniorok is, akik kiégtek, vagy a használt technológiákban nem nagyon akarnak megújulni. Ők valóban nehezen találnak saját szakmájukban állást. A visszajelzések alapján a programozói, fejlesztői munka "jótállási ideje" nagyjából 15 év.

Ez az oka annak is, hogy miközben valóban jelentős a munkaerőhiány, még a jó IT-szakemberek egy része is hiába keres munkát. Nem mindegy ugyanis, mihez ért. Ebben a szakmában ugyanis rendkívül gyorsan avul a tudás, és akár egy-másfél év kihagyás is sokat ronthat a munkaerőpiaci esélyeken. A régi szakembereknek érdemes időről időre szakmán belül is átképezniük magukat. Windows-rendszergazdákból például Dunát lehet rekeszteni, de a régi típusú hálózatokhoz értő szakemberek után se nagyon kapkodnak manapság.

Amire van kereslet...

Hiány leginkább programozókból van. Keresettek például a Java, a .NET/C#, a PHP és az összes újabb (angular JS/Node JS stb.) programnyelvhez értők. Legalább ennyire akut a helyzet az IT-biztonsági szakértők piacán. Mint nemrégiben megírtuk, Adam Philpott, a Cisco közép-kelet-európai hálózatbiztonsági igazgatója szerint jelenleg is legalább egymillió IT-biztonsági szakember hiányzik a világon, más források szerint azonban inkább a duplája.

Kellenek az új típusú hálózati szakértők, C++ fejlesztők, de mostanában a piacon legalább akkora hiány van üzleti intelligencia szakértőkből, adatelemzőkből, adatbányászokból is.

Hasonló a helyzet Európa más országaiban, de a világ más tájain is. Joseph Reger, a Fusitsu magyar származású technológiai igazgatója is beszélt erről lapunknak adott intrejújában. Mint mondta, a digitális transzformáció most tapasztalható áttörésének egyik analóg következménye, hogy óriási skill-éhség tapasztalható a vállalatoknál, rendkívüli módon hiányoznak a digitális átalakuláshoz fontos képességekkel rendelkező szakemberek. Ilyen a big data analitika vagy a dolog instrumentális oldala, a szenzortechnológiák, a jelátvitel, a dolgok internete, a milliárd szenzort működtető szétosztott rendszerek.

Ezek a szakemberek nem az egyes vállalatoktól, hanem általában a piacról hiányoznak – mondta Reger –, a társadalom oktatási része ugyanis analóg módon lemaradt, nem digitalizálódott. Még egy ilyen területen sem lépünk, ahol szinte azonnaliak lennének a pozitív gazdasági következmények, ahol 12-18 hónap alatt már megtérülnek a befeketések.

Az IKT-szakemberek száma (ezer fő) az EU-ban és aránya a foglalkoztatottak körében
2005 és 2015 között

Forrás: Eurostat

Az infokommunikációs ipar az Európai Unióban közel nyolcmillió embernek, az összes foglalkoztatott 3,7 százalékának ad minkát. Ráadásul miközben a munkahelyek száma gyarapszik, a szakembereké nem – mutatta ki az Eurostat.

Az uniós statisztikai hivatal legfrissebb jelentése 3 év adatait dolgozta fel. A jelentés szerint az EU-ban a legtöbb IKT szakembert, egyenként közel másfél milliót az Egyesült Királyság és Németország foglalkoztatja, de közel egymillióan dolgoznak ilyen területen Franciaországban is. (A Brexit várhatóan kedvezőtlenül befolyásolja majd a brit munkaerőpiacot. Eddig az volt az egyik legfőbb célpontja az EU-ban  munkát kereső IT-szakembereknek, de ha az ország kiválik az EU-ból, valószínűleg kevésbé lesz vonzó ennek a körnek.)

A felsorolt három ország ad munkát az uniós IKT szakemberek közel felének. A foglalkoztatottság egészét véve azonban a legnagyobb az IKT állások aránya az észak-európai tagországokban: a lista élén álló Finnországban a munkavállalók 6,7 százaléka, Svédországban 6 százaléka dolgozik ebben az iparágban. A kelet-európai tagországok közül Észtországban a legmagasabb az arányuk: 5 százalék. Ez nem véletlen, hiszen a volt szocialista országok közül a balti állam digitalizálja a leggyorsabban a gazdaságát és a társadalmát.

Ezen a téren a legrosszabbul Görögország (1,3 százalék), Bulgária (1,9 százalék, Litvánia (1,9 százalék) és Lettország( 2 százalék) áll. A 2011-es felmérés óta Portugália, Németország, Belgium, Finnország Franciaország és Luxemburg növelte a legnagyobb arányban a technológiához köthető állások számát.

Az EU-n kívülről is érkezhet az utánpótlás

Magyarországon az EU-átlagnál magasabb arányban dolgoznak az IKT iparban. Az uniós összesítés szerint másfél éve a foglalkoztatottak 4,9 százaléka a technológiai iparhoz köthető állásokban dolgozott, ami 34 ezer munkavállalót jelent, ez a három évvel korábbihoz képest 0,5 százalékpontos javulás.

A hiány pótlására a nagyobb cégek igyekeznek az EU-n kívülről hozni szakértőket. Ez viszont komoly kihívás a hosszadalmas és nehézkes bürokrácia miatt. Jó példával szolgálhat a finn kormány, amely a piaci szereplők nyomására már készül ezen változtatni. Bár a változtatást szorgalmazó lobbi egyik fő szószólója Finnországban például egy olyan kockázati tőkebefektető társaság, amely elsősorban a technológiai iparban tevékenykedik, a probléma közel sem csak ezt az iparágat sújtja. Világszerte ugyanezzel a nehézséggel küzdenek azok az ágazatok, melyekben nagy szerepe van az információtechnológiának.

A megoldást tehát minden országban az informatikai vállalatoknak, valamint a hagyományosan magas fokon digitalizált szektorok és a digitalizációba épp csak belekezdő gyártó szektor szereplőinek együttesen kell megtalálniuk a kormányzattal összefogva.