Amióta az Európai Unió leghíresebb és legsikeresebb válságmenedzsere, Mario Draghi (volt miniszterelnök, közgazdász, menedzser bankár és politikus) leadta az Unió gazdasági problémáit összegző jelentését, mindenki azt próbálja elemezni, hogy mi következik mindebből.
Van az a vélemény, hogy Európa reménytelenül lemarad az Egyesült Államok mögött az innováció terén, hacsak nem talál több százmilliárd euró támogatást a hátrányok ledolgozására. Ennyi pénz azonban nyilván nincs.
De nem is biztos, hogy ez az üdvözítő út, írja a Financial Times a European Policy Analysis Group egy nemrégiben készült elemzésére hivatkozva, amely kifejezetten azt vizsgálja, hogy hogyan lehet kilépni a közepes technológia csapdájából.
Kevés vagy sok az állami támogatás?
A kutatás egyik fontos megállapítása ugyanis, hogy az EU és az USA ugyanolyan mértékben támogatja az innovációt: a kutatás-fejlesztésre mindkettőben a GDP 0,7 százalékát fordítják. Ám az USA-ban a magánvállalkozások GDP-arányosan közel a dupláját költik erre: 2,3 százalékot, míg az EU-ban csak 1,2 százalékot.
Az olló egyébként csak a közelmúltban nyílt ekkorára. Korábban a bevétel és K+F-költések ágazatspecifikus aránya azonos volt. Csakhogy volt két tényező, ami ezt megváltoztatta: az USA gazdaságának sokkal nagyobb szeletét fedi le a csúcstechnológiai szektorok (gyógyszer- és biotechnológia, szoftveripar, repülőgépipar, védelmi ipar), mint az EU-éban. És ezeknek az ágazatoknak a K+F intenzitási rátája az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt.
Ez egyébként a vállalati rangsorokban is megmutatkozik. A 2000-es évek elején az USA-ban a Ford, a Pfizer és a GM költött legtöbbet K+F-re. Ma a sorrend: Alphabet, Meta, Microsoftra változott. Ugyanez az EU-ban egészen másként alakult: az ezredforduló után a Mercedes-Benz, a VW és a Siemens volt a három dobogós, jelenleg pedig VW, Mercedes-Benz, Bosch a sorrend. Ráadásul az amerikai cégek K-F pénzeinek jelentős része az ún. frontier területekre, piacokra koncentrál, amelyek egyelőre kicsik, de nagyon fejlettek, és így remélhetőleg egyre nagyobb lesz a súlyuk a gazdaságban.
Miért nem virágzik az EU-ban a szoftverfejlesztés?
A problémára jól rávilágít a szoftverfejlesztés területe (a teljes IKT szektor hozzáadott értéke kétszer magasabb az USA-ban, mint az EU-ban). Ezen a téren is szinte minden az USA-ban történik, pedig az EU is rendelkezik kellő innovációs erővel: Linux, Skype, Spotify vagy akár az észt digitális kormányzati infrastruktúra alapját adó platform (X-Road) és még sorolhatnánk a sikersztorikat.
A gazdasági lap szerint az ok nem a finanszírozásban keresendő. Inkább olyan kérdéseket kellene feltennünk, hogy miért nem veszi át az észt mintát az egész EU és minden tagállam? Miért használ Európa jelentős részben amerikai szoftvereket? Vagy: miért igyekeznek az EU startupjai az USA-ba, és miért tudnak ott könnyebben finanszírozáshoz jutni? A választ valahol a koherens szakpolitikai hiányosságoknál kellene keresni.
Okosabb, összehangolt közbeszerzési politikával például az egész EU-ra kiterjedő, összekapcsolt digitális platformokat lehetne létrehozni az észt típusú e-kormányzástól a fizetési rendszerekig. Utóbbi felpörgethetné például a fintech fejlesztéseket. A szabályozási környezetet pedig ezzel összhangban startup-baráttá kellene alakítani, hogy az induló vállalkozások finanszírozási és értékesítési szempontból is egy egységes páneurópai piacon tudjanak szabadon fejlődni.
Három fájdalompont, amire az IT szolgáltatásmenedzsment gyors válaszokat adhat.
a melléklet támogatója a Clico Hungary
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak