Huszonöt éve indította útjára egy svéd, de Helsinkiben élő fiatalember minden idők legsikeresebb nyílt forráskódú projektjét. Linus Torvalds, aki azóta a háttérbe vonult, bár a kernelfejlesztést még mindig felügyeli, ritkán ad interjút. Az évforduló alkalmából azonban nyilatkozott az IEEE Spectrumnak.

Ha 1991-ben ugyanazt tudta volna, mint ma, nem lett volna bátorsága, hogy saját operációs rendszer írásába fogjon – vallotta be az IEEE Spectrum vezető szerkesztőjének, Stephen Cassnek. Mint mondta, kellett egy jó adag naivitás ahhoz, hogy elhiggye, meg tudja csinálni.

Torvalds nem is tagadja, tapasztalatlansága sok problémát is eredményezett. Ugyanakkor úgy véli, bár fájdalmasak, de mindig nagyon tanulságosak voltak a rossz döntések. Ha akkor úgy is érezte, hogy rendeget időt és energiát vesztegetett el, utólag kiderült, nem ment minden kárba, amit a később rossznak bizonyult megoldással töltött.

A közösségi fejlesztés nehézségei

A Linux történetében Torvalds két fontos fordulópontot lát, már ami rendszerhez való  személyes viszonyát illeti. Az első 1992-ben következett be, amikor úgy kezdte el felhasználni külső fejlesztők foltjait, hogy maga átírta volna azokat. A másik pedig az, amikor ezen is túllépve meg kellett tanulnia bízni a mások által telepített patchekben.

Az átmenet azonban nem volt zökkenőmentes. Mint mondta, kellett hozzá, hogy a Linux kereskedelmi tényezővé váljon, és persze kellett hozzá olyan eszközök (kezdetben a BitKeeper, majd a Git nevű elosztott verziókezelő – ez utóbbit szintén Torvalds fejlesztette ki egy japán fejlesztővel, Junio Hamanóval), melyek a forráskód-ellenőrzéshez adtak jó keretet.

Ezek a projektek, mint az elosztott verziókezelő is, lényegében abból jött, hogy senki sem csinált olyan eszközöket, amire épp szüksége volt.

Mi az, hogy nincs asztali Linux?!

Stephen Cass felteszi azt az obligát kérdést is, hogy miért nem lett sikeres a Linux desktopon. Torvalds szerint ez egyáltalán nem így van. A klasszikus desktop környezetben valóban nem tudott meghonosodni, amit ő főleg a felhasználói tehetetlenségnek tud be: a felhasználó nehezen mozdul el a megszokottól, amit az is erősít, hogy a desktop környezethez nagyon személyes a viszony.

Másrészt azonban ott vannak azok a rendszerek, melyek lényegében a Linuxra épülnek, és valamiféle desktop-variációnak tekinthetők. A Chromebookot, melynek operációs rendszere a Gentoo Linuxból nőtt ki, például sikeres kísérletnek tartja, habár nem tekinti teljes asztali környezetnek.

És persze ott vannak a mobiltelefonok. Az Adroid – ami ugye szintén Linuxra épül – egész jól teljesít Torvalds szerint. És az Android példája is azt mutatja, hogy a desktop piacra nehéz belépni. Sokkal kevesebben vannak azok, akik maguk telepítenének valamilyen más operációs rendszert, mint akik elfogadják az előre telepített rendszereket.

Az a meglepő, ha nem fut Linuxon...

Torvalds szerint ma már inkább az a meglepő, ha valami nem működik együtt Linuxszal, mivel úgy látja, hogy az operációs rendszerre kvázi alapértelmezett környezetként tekintenek, akik új hardverek vagy szolgáltatások prototípusát fejlesztik. A különböző eszközökben megjelenő Linux persze régebben meglepte, de akkor ő is alapvetően szerver és desktop operációs rendszerként tekintett a rendszerére.

A Linux egyik legnagyobb problémájának jelenleg azt tartja, hogy az emberek túl bonyolultnak találják a rendszert, ahhoz, hogy megértsék a működését, és hogy hibákat javítsanak benne. Ugyanakkor ez kényszerítő erő is arra, hogy legyenek a folyamatok átláthatóbbak.

Hasonlóan fontos kihívás, hogy rengeteg hardver jelenik meg, melynek a támogatását meg kell oldani.

És hogy mit hoz a jövő? Torvalds szerint a neurális hálózatok és a hozzá hasonló új technológiák nagyon meg fogják változtatni a világot. Ettől azonban a hagyományos számítástechnika – amihez a Linux is tartozik – nem fog eltűnni, csak kiterjeszkedik az új technológiák segítségével. Ugyanis az emberek bár szeretnének egyre okosabb gépeket, azt is szeretnék, ha a gépek azt csinálnák, amire utasítást kapnak.

A teljes interjú egy kattintásnyira olvasható.

_{(Fotó: Business Insider)}