Csak célzott és pontosak szankciókat lehet alkalmazni az internet korlátozására, de ha ez kivitelezhető, akkor érdemes elgondolkodni rajta akár az orosz-ukrán háború kapcsán is. Ezzel a felvetéssel fordultak nyílt levélben nemzetközi szakmai szervezetek jelenlegi és volt vezetői, valamint uniós parlamenti képviselők az internetirányítási közösséghez.

A levél aláírói között olyan nevek szerepelnek, mint Mike Roberts, aki az ICANN első elnöke és operatív vezetője volt, Ihab Osman, a szervezet igazgatótanácsának jelenlegi tagja, Bill Woodcock, a kritikus interenets infrastruktúra működéséért és biztonságáért felelős nonprofit szervezet, a Packet Clearing House vezetője, Jeff Moss, a DEF CON elnöke vagy Kurt Opsahl, az Electronic Frontier Foundation ügyvezető igazgatóhelyettese és általános jogtanácsosa. Szintén aláírta a "kiáltványt" egy jelenlegi és egy volt EU-s parlamenti képviselő, valamint több kutató.

Ez egyfajta reakció arra az ukrán kormányzati követelésre, hogy az ICANN tiltsa le az összes orosz domaint, és vonja vissza az azok által használt HTTPS tanúsítványokat.

Bár az ICANN közösségen belül elindult egy vita az ukrán kérésről, végül az ICANN és a területileg illetékes internetes nyilvántartó, a RIPE NCC elutasította azt. Christian Kaufmann, a RIPE elnöke azzal indokolta a döntést, hogy a szervezetnek semlegesnek kell maradnia, és nem foglalhat állást sem belpolitikai vitákban, sem nemzetközi konfliktusokban, még háborúkban sem. Ha ezt az álláspontot feladnák, annak beláthatatlan hatásai lennének.

Az aláírók abból indulnak ki, hogy valamit tenni kell az orosz-ukrán háború további pusztításainak megelőzésére. Az ukrán elképzelés azért nem kivitelezhető, mert épp a polgári lakosságnak okoznak óriási nehézségeket. De számtalan olyan biztonságtechnika megoldás van (például amiket a spamek és a rosszindulatú szoftverek kiszűrésére, az adathalászat megelőzésére stb. használnak), ami alkalmas lenne szervezetek célzott szankcionálására. Jelen esetben például úgy lehetne alkalmazni szankciókat az orosz hadsereg, valamint propagandaszervezetei ellen, hogy azok a polgári lakosságot ne érintsék. A levél hangsúlyozza, csak arányos és a visszafordítható szankciók képzelhetők el (azaz pl. a rombolással járók nem).

Konkrét mechanizmusokat is javasolnak

Az internetirányító közösség elérte azt a fejlettségi szintet, ahol már azt is mérlegelnie kell, hogy hogyan reagál humanitárius válsághelyzetekre. Éppen azért a levelet aláírói egy globális párbeszéd kezdetének is szánják az internetes szankciók hatóköréről és megvalósíthatóságáról.

Konkrét javaslatokat is megfogalmaznak. Létre kellene hozni egy olyan, az érdekelt feleket összefogó nyílt fórumot, mint ami az internetbiztonsági incidensek megosztására szolgáló NSP-SEC vagy az hálózatkimaradási fórum, az Outages. Ezeken a fórumokon lehetne közzétenni konszenzus után a szankcionált IP-címeket és domainneveket. A szervezeteknek önállóan kellene arról dönteniük, hogy csatlakoznak-e a közösség által kimunkált szankciókhoz.

Az első lépés az lehetne, hogy a közösség megtárgyalja és dönt az orosz hadsereghez kötődő IP-címek és domainnevek szankciónálásáról. Ez megteremtené az alapot a jövőbeni hasonló súlyú és sürgős döntések meghozatalához.

Mint a The Washington Post írja, egyes jogi aktivistáknak még a célzott szankciók sem tetszenek, legalábbis ebben a fomrában. Az Access Now jogvédő szervezet egy vezetője szerint egy ilyen ad-hoc lépés felerősíti a gyanakvást az internetirányítással szemben. (Ezzel kapcsolatos konteókból így is van bőven.) Egy olyan rendszer, amely legitim, és megfelel a nemzetközi jogi normáknak, évek alatt, alapos tervezés és tesztelés után hozható létre.