Ennek ellenére egyre több cég lát lehetőséget abban, hogy alkalmazottai is ott vannak a Facebookon, az Instagramon, az X-en vagy a LinkedInen.

Amikor a rendszerváltás első éveiben Magyarországra benézett az MLM (multi level marketing), sokan elképedve figyelték, hogyan válik ismerőseikből botcsinálta, esetlen ügynök, aki egy eleve kockázatos lépéssel, baráti-családi kapcsolatai üzletivé alakításával próbálna elindulni a milliomossá válás amúgy is rögös útján. A miliomossá vedlés vágya érthető, ahogy a szkeptikus ismerősök megrökönyödése is, hiszen a Kádár-korszak utolsó két évtizedében sokaknak épp a meglehetősen intenzív és érdekmentes személyes kapcsolatok nyújtottak vigaszt (jellemző a kor bonmot-ja, mely szerint az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik pedig járhatatlan; az alkoholizmus természetesen nagy közös ivászatokat jelentett). Ám azóta nagyot változott a világ – és nem csak Magyarországon.

Ma már egyre inkább elfogadott, hogy valaki személyes kapcsolatrendszerét (is) értékesíti – sokszor nem is feltétlenül közvetlen anyagi előnyökért. Az sem számít kirívónak, hogy az üzleti és a baráti kapcsolatok egymásba csúsznak, emígyen egyik addig tart, amíg a másik – és talán az sem meglepő, hogy nem a barátság determinál.

A viszonyokat még jobban megkavarta a közösségi platformok elterjedése. Ma már nincs ember New Yorktól Pekingik, aki ne lógna valamelyik social media oldalon. Így aztán nem meglepő az sem, hogy számos komoly marketingpotenciált lát ebben. A Financial Times szerint egyre általánosabb, hogy bizonyos ösztönzőkön keresztül igyekeznek rávenni dolgozóikat: a Facebookon/Instagramon, a LinkedIn-en, az X-en stb. terjesszék a vállalattal kapcsolatos pozitív üzeneteket.

A találmány nem új: az employer branding egyik alapvetése például korábban is az volt, hogy az alkalmazott a leghitelesebb reklámarca egy szervezetnek. Ezt ki lehet terjeszteni a cég temékeire és szolgáltatásaira is. Ha ő elégedettségét sugalló posztokat tesz ki a közösségi profiljára, és azt mutatja, hogy mennyire tud azonosulni vállalata célkitűzéseivel, a piacra dobott termékével stb., az sokkal hatásosabb bármekkora kampánynál. Egyszerűen azért, mert inkább hallgatunk barátainkra, családtagjainkra, ismerőseinkre, mint egy akármennyire is menőnek tűnő cégre.

Járulékos előny, hogy a bevonódás miatt az alkalmazottnak is nő az elköteleződése a cége iránt, ami pozitívan hat a termelékenységére. Meg ugye nem is kell marketingre költeni, miközben sokkal hitelesebb üzenetekkel és releváns közegben jelenhet meg a vállalat, vagy a terméke, szolgáltatása.

És a hátulütők...

A munkáltató általában nem is marad hálátlan: pénzzel, ajándékkártyával, egyéb juttatásokkal honorálhatja, hogy a munkavállaló átengedi fiókját ilyen célokra. Sőt vannak olyan cégek, melyeknél a munkaszerződésbe is belefoglalják, ha születik ilyen megállapodás, ami a legtöbb esetben valóban kölcsönös előnyökkel jár. A Hinge Research Institute egy kutatása (PDF) szerint például az ilyen dolgozói közösségi marketing (employee advocacy) programokban részt vevő alkalmazottak 86 százaléka úgy élte meg, hogy az pozitívan hatott a karrierjükre.

Ám nem mindenki ilyen szerencsés. Keringenek hírek olyan szervezetekről is, melyek fenyegetésekkel (is) próbálják rávenni alkalmazottaikat, hogy terjesszék a pozitív vállalati híreket közösségi csatornáikon, amivel az influencerkedés egyelőre nagyon homályos terepére kényszerítik az alkalmazottaikat.

Egy jó nevű brit marketingszakembernek, Ben Askinsnek, aki korábban olyan luxusmárkáknak dolgozott tanácsadóként, mint a Bugatti vagy a Harrods, meglehetősen rossz a véleménye az ilyen programokról. A Financial Timesnak úgy fogalmazott, hogy az alkalmazottak számára legyen súlyos figyelmezető jel, ha egy cég eleve úgy tekint alkalmazottai social media fiókjaira, mint a marketing egy újabb lábára.

A közösség amúgy könyörtelenül büntet: ha túl gyakoriak és túl lelkesek a posztok, akkor azok mindennek hatnak, de legkevésbé hitelesnek. Ezen veszít a szervezet, és veszít az alkalmazott is – és gyanítható, hogy utóbbi többet.

Közösség & HR

Egyre kevésbé férnek hozzá az MI-fejlesztők a létfontosságú adatokhoz

A tartalomszolgáltatók sorra vezetik be a korlátozásokat az általuk közölt anyagok felhasználására, miközben a mesterséges intelligencia egyre többet követelne magának.
 
Általános jelenség a hazai nagyvállalatok körében, hogy a szükségesnél jelentősen többet költenek nyilvánosfelhő-szolgáltatásokra. Utánajártunk, mi a pontos helyzet, és mit lehet tenni a költségek optimalizálásáért.

a melléklet támogatója a 4iG Nyrt.

Amióta a VMware a Broadcom tulajdonába került, sebesen követik egymást a szoftvercégnél a stratégiai jelentőségű változások. Mi vár az ügyfelekre? Vincze-Berecz Tibor szoftverlicenc-szakértő (IPR-Insights) írása.

Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak

Különösen az early adopter vállalatoknak lehet hasznos. De különbözik ez bármiben az amúgy is megkerülhetetlen tervezéstől és pilottól?

Sok hazai cégnek kell szorosra zárni a kiberkaput

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2024 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.