A Work Trend Index globális kutatása alapján a munkavállalók 41 százaléka fontolgatja a munkahelyváltást, amire mandnem fele részüknél a távoli munkavégzés adta az ötletet és magát a lehetőséget is. Ahogy a múlt hónapban beszámoltunk róla, a LinkedInen tavaly január óta az ötszörösére emelkedett azoknak az állásajánlatoknak a száma, amelyek távolról végezhető munkát kínáltak, és a home office abban a tekintetben is új távlatokat nyit meg a pályázók előtt, hogy sok állásra már a földrajzi helyzetüktől függetlenül jelentkezhetnek, párhuzamosan a végzettséggel kapcsolatos elvárások lazulásával.

A távoli munkavégzés erőltetett ütemű bevezetésének azonban mára a hátulütői is nyilvánvalóvá váltak: míg a közvetlen munkatársakkal folytatott online megbeszélések száma gyarapodott, a csapatokon átívelő kommunikációs drámaian visszaesett, rombolva a szervezetek innovációs képességét. Bár az új felállásban kevesebben érzik zavarónak a fizikai munkahelyekre jellemző mikromenedzsmentet, a munkavégzés eszközeivel már sokkal kevesebben elégedettek, miközben nem érzik magukat elég hatékonynak, és nehezebben tudják meghúzni a munka és magánélet határait is.

Az ADP Research Institute tegnap közzétett, 9 ezer teljes állásban dolgozó alkalmazott bevonásával készített felmérésből kiderül, hogy a legtöbben mára tisztában vannak az irodai és a távmunka előnyeivel vagy hátrányaival, így az sem meglepő, hogy a hibrid munkavégzést favorizálják. Ezt egyébként a munkaadók is egyre nagyobb arányban tartják a fenntartható működés zálogának: a Cisco nemrég például több mint 75 ezer alkalmazottját sorolta át ebbe az állományba, és ezt a járvány mérséklődésével sem akarja visszavonni, vagyis nem gondolkodik a hagyományos értelemben vett újranyitásban.

Az igazság középen van

Az ADP szerint a válaszadók 62 százaléka emelte ki a távmunkások együttműködési képességét, szemben az irodai dolgozók 47 százalékával. Az otthonról dolgozók 66 százaléka ezen felül úgy látja, hogy a kollégák jobban támogatják és több mindent osztanak meg vele, miközben a pletyka vagy a klikkesedés is kevésbé jellemző rájuk, a menedzsment pedig nyitottabb az innovatív ötletekre és megoldásokra. Ezzel szemben a helyszínen dolgozóknak kevesebb idejükbe kerül a munkával kapcsolatos kommunikáció és a meetingek (a munkaidő 15 százaléka, szemben a távmunkások által becsült 25 százalékkal), rövidebb a munkanapjuk, és összességében kevesebb problémájuk van a munka-magánélet viszony meghatározásával is.

A kutatás alapján a fizikai munkahelyen dolgozók hatékonyabbnak érzik a kollégáikkal folytatott megbeszéléseket, és személyesen is jobban kötődnek hozzájuk, arról pedig a távmunkások és az irodába bejárók is egyaránt meg vannak győződve, hogy a felettesük azokat a beosztottakat részesítik előnyben, akikkel személyesen is együtt dolgoznak. Erről különösen a gyerekeket nevelő alkalmazottak vannak meggyőződve, és nem is alaptalanul, ha figyelembe vesszük, hogy a felmérésben részt vevő menedzserek 59 százaléka megerősítette ezt a benyomást.

A felmérés arra a várható következtetésre jut, hogy a hibrid modellben mindkét foglalkoztatási forma előnyei megjelennek, miközben azok hátrányai kevésbé hangsúlyosak. A válaszadók 71 százaléka számolt be például konstruktív visszajelzésekről a munkája során, szemben a távmunkások 64 százalékával és az irodai dolgozók 57 százalékával, és a kollágákkal való viszonyukat még a fizikailag folyamatosan együtt dolgozóknál is szorosabbnak érzik. Mindez egybevág azokkal a prognózisokkal, amelyek szerint a hibrid megoldások jelentik a foglalkoztatás jövőjét, miután ezeknek a munkavállalók jólléte mellett a szervezetek munkaerőigényeit is segít optimalizálni. A Gartner szerint a tudásmunkások (a tudásintenzív feladatokat végzők) közül jövőre már közel annyian vesznek majd részt valamilyen a hibrid rendszerben, mint ahány távmunkás összesen dolgozik az idén.