Két majom az agykérgébe ültetett mini implantátum révén kapta vissza a látását a Holland Idegtudományi Intézetben – adta hírül a New Scientist. A kísérlet során nem a retina, hanem ezek az implantátumok közvetítették a képi információkat az agykéreg látóközpontjába. A kísérlet abból a szempontból forradalmi, hogy még soha nem sikerült olyan jó minőségű (értsd: felbontású) képet előállítani a retina vagy valamilyen retinapótló elektronikai eszköz használata nélkül, mint most a holland kutatócsapatnak.

Kihagyták a retinát és a látóideget

Ez új lehetőségeket ad a látássérültek életminőségének javítására. Korábban ugyanis jobbára a szem retinájára ültetett implantátumokkal (pl. képszenzor) kísérleteztek, és azok jelét juttatták el valamilyen módon az agyba. Egy ilyen rendszer, az Argus II gyógyászati alkalmazását már hét éve engedélyezték az USA-ban. Ennél egy szemüvegre erősített kamera rögzíti a képet, amit egy övre erősíthető miniatűr számítógépnek továbbít. A számítógép átalakítja a képet elektronikus jellé, és visszaküldi a szemüveghez. Az abba szerelt adó ezt a jelet a szembe ültetett elektronikus vevőn keresztül átadja a retinába beültetett elektródáknak, melyek a retina megmaradt idegeit stimulálják. Innentől a képi információ a hagyományos úton, a látóidegen jut el a látóközpontba.

Ez a módszer azonban abban az esetben már nem alkalmazható, ha a látóideg is sérült, hiszen nincs adatátviteli kapcsolat az agykéreg és a szenzor között. A Holland Idegtudományi Intézet kutatócsapata Pieter Roelfsema vezetésével ezért keresett olyan módszert, amivel közvetlenül a látásközponthoz juttathatja az információkat.

A csapat végül két vak makákónak is visszadta a részleges látását. A majmok agyába egy-egy mindössze 1,5 milliméter hosszúságú, tűszerű elektródákból álló implantátumot ültettek be. Az implantátumot nem a retinához, hanem a látásért közvetlenül felelős vizuális agykéregterülethez kapcsolták.

Az implantátum lényegében egy agy-számítógép interfész, és arra szolgál, hogy kihagyhatók legyenek az adatfeldolgozás szemmel vagy a látóideggel végzett fázisai. A holland csapat abból indult ki, hogy a vizualitásért felelős kéreg némileg úgy működik, mint egy mozivászon: ha az elektródákkal egy A alakú mintát aktiválnak, akkor az elvileg arra készteti az embert (majmot), hogy egy pontokból összeálló A alakú mintát lásson, magyarázza a New Scientist.

Messze vagyunk a klinikai alkalmazástól

A kutatás vezetője szerint az eddigi kísérletek biztatóak, ám még messze vannak attól, hogy a gyakorlatban is alkalmazható legyen a módszerük. Ha az elektródákat egyszerűen az agykéreg felszínére helyezik, akkor csak viszonylag nagy áramerősséggel lehet ingerelni a felszín alatti idegeket. Azt is nehéz megoldani, hogy egyszerre nagyobb felületet stimuláljanak.

Roelfsema csapata ezért használt 1,5 mm hosszú tűszerű szilícium elektródákat. A stimulálást pedig úgy terjesztették ki nagyobb területre, hogy 16, egyenként 64 elektródát tartalmazó tömbből állt a beépített implantátum.

Csakhogy az embernél nehezebb dolguk lesz a kutatóknak, mint a makákóknál: a látásért felelős terület központja ugyanis az emberi agyban a kéreg alatt mélyebben van. Az elektródák sem tökéletesek, idővel csökken a hatásfokuk, mert körülöttük elkezdődik a hegesedés.

Ha ezeket is sikerül megoldani, az nagy előrelépés lesz a vakok számára, még ha a tökéletes látástól még így is távol lesznek. Az 1024 elektróda által stimulált terület ugyan elég nagynak számít, de az emberi szem képességéhez viszonyítva elenyésző: az ugyanis több millió képpontot képes egyidejűleg feldolgozni.