Mind a Bloomberg, mind a Reuters kapott olyan belső fülest, miszerint az Intel szemet vetett a SiFive nevű csiptervezőre. A jól értesült informátorok a vételár nagyságrendjét is tudni vélik: a fél éve lezajlott vezetőváltástól új lendületet remélő csipgyártó 2 milliárd dollárt fizetne az open source csiptechnológiát fejlesztő stratupért. Természetesen a hírt egyik érintett vállalat sem erősítette meg.

Eddig is az Intel közelében...

A SiFive egy kaliforniai csiptervező startup, azaz olyan, mint az Intel pozícióit most már minden területen veszélyeztető ARM, amely tavaly került az Nvidia tulajdonába. Csakhogy a SiFive egy open source architektúrára, a RISC-V-re építi a fejlesztéseit. A két vállalat működési modellje ugyanaz: nem csipet, hanem csak dizájnt (azaz szellemi terméket) értékesítenek.

A kaliforniai vállalkozást hat éve, 2015-ben alapították. A Cruncbase adatbázisa szerint jelenleg pár száz alkalmazottja van, és eddig kb. 190 millió dollár tőkét vont be. Abból is sejthető, hogy van spiritusz abban, amit csinál, hogy olyan befektetői vannak mint a Qualcomm vagy a koreai SK Hynix félvezetőgyártó.

És persze az Intel. Utóbbi befektető kellően fontos volt ahhoz, hogy a SiFive közleményben emlékezzen meg róla, amikor 2018-ban beszállt a finanszírozásba. Ahogy arról is hírt adtak, hogy idén márciusban szorosabbra vonta a két vállalat a kapcsolatát a Intel Foundry Services szolgáltatás kapcsán (az Intel bérgyártási terveinek szép neve).

És hogy pontosan min is dolgozik a SiFive? A RISC-V a RISC architektúrából nőtt ki. Olyan nyílt forráskódú utasításkészlet-architektúra (Instruction Set Architecture – ISA), azaz modell, amit mindenki szabadon felhasználhat. És ahogy a nyílt forráskódú szoftvereknél általában, itt is egy nonprofit testület, a RISC-V International koordinálja és validálja a fejlesztéseket. Az ISA-ra épülő fejlesztésekért, azaz egy-egy konkrét csipdizájnért már lehet lincencdíjat kérni, erre épül a SiFive üzlete is.

A RISC-V-t használnak például mikrovezérlőkben és más, kis méretű és egyszerűbb csipekben. A meghajtókat gyártó Western Digital például évente több mint kétmilliárd RISC-V kontrollert használ fel. A RISC-V International által kitűzött fejlesztési irány most az, hogy a szabványt nagyobb teljesítményű alkalmazások kiszolgálására is alkalmassá tegyék. (Az EPI – European Processor Initiative – is hasonló célt tűzött ki, a RISC-V-nek ugyanis fontos szerepet szánnának az EU nagy teljesítményű uniós számítási infrastruktúrájában.)

A nyílt forráskód más szempontból is izgalmas: a kínai vállalatok például azért kezdtek el foglalkozni vele, mert az ARM-nél kevésbé van kitéve például az amerikai szankcióknak. A RISC-V annyira ügyel a politikai függetlenségére, hogy maga a felügyelő szervezet is Svájcban van bejegyezve, ami plusz biztosíték a kínai vállalatoknak.

Új piac, új technológiák, új lehetőségek

Ha sikerül megállapodni a SiFive felvásárlásáról, az Intel nagyon komoly szellemi tulajdonhoz jut, amit felhasználhat saját csipjeiben, és értékesíthet is. Mint az ARM (és a SiFive) példája mutatja, utóbbiból is lehet komoly pénzt csinálni. Az Intel egyébként már elindult ezen az úton, bejelentette, hogy tervezi x86 architektúrájú CPU-magok licencének értékesítését.

És lenne még egy fontos hozadéka a felvásárlásnak. A SiFive tavaly felvette Chris Lattnert, hogy segítsen a csipprogramozás egy a korábbinál egyszerűbb módját kidolgozni. Korábban Lattner irányította például a Swift programozási nyelv kifejlesztését az Apple-nél, majd a Google-nél is programozásinyelv-fejlesztéssel foglalkozott.