A nagyvállalati szoftvergazdálkodás színvonalát és hatékonyságát nem csak a sikerrel vett gyártói auditok, a licencelési szempontokat (is) figyelembe vevő infrastruktúra-optimalizálás vagy a licencek legkedvezőbb áron történő beszerzése minősíti. A túllicenceltség, tehát a használatban nem lévő, vagyis az aktuális szükségletek szempontjából feleslegesen megvásárolt szoftvereszközök minimalizálása legalább annyit nyom a latban, hiszen a „raktáron lévő” licencek esetében nemcsak a beruházás, de a nem használt licencekre fizetett követési díj költsége is ablakon kidobott pénz. A szoftvereszköz-gazdálkodás ITIL érettségi modellje ezeket a tényezőket már a magasabb, vagyis a gazdálkodó (proaktív) és a hatékony érettségi szinteken értékeli.
Sok nehézséget okoz a licenckonstrukciók merevsége
A gyártói licencmodellek merevsége sokszor nem teszik lehetővé, hogy licencállományunkat az épp aktuális felhasználáshoz, a vállalat pillanatnyi szükségleteihez igazítsuk. A felhőalapú megoldások SaaS (Software as a Service) konstrukciói elvileg lehetőséget kínálnak erre, hiszen a használat várható csökkenésével az előfizetés lemondható a még ki nem fizetett időszakra, vagy legalábbis olyan kreditekké konvertálható, amelyek később más előfizetésre válthatók. Más kérdés, hogy – különösen nagyvállalati környezetben – a gyakorlatban ritkán beszélhetünk tisztán felhőalapú környezetről, ahol inkább az on-premise és a (hibrid) felhős megoldások együttes használata elterjedt. Ez nemhogy egyszerűsíti, sokkal inkább növeli a licencelés komplexitását és a szoftvereszköz-gazdálkodás kockázatait.
Kevés az olyan gyártó, mint például az Adobe vagy az Autodesk, melyek akár teljes mértékben előfizetéses konstrukciókban kínálják szoftvereiket. Csak az egyes termékek szintjén – például a Microsoft Office 365 esetében látunk példát az ellenkezőjére, de különösen szerveroldalon továbbra is a hagyományosnak tekinthető örökös licenc+szoftverkövetés modell van túlsúlyban. Utóbbi esetben az egyszer beszerzett licencünk elméletileg az idők végéig biztosít felhasználási jogot a szoftver meghatározott kiadásának és verzióinak használatára. A jellemzően a licencdíj 20-25 százalékáért megvásárolható (éves) követés pedig technikai támogatást és a követési periódus alatt megjelenő újabb verziók használatának jogát biztosítja. Elviekben a felhasználóra van bízva, hogy vásárol-e követést meglévő licenceihez, de a követés részleges megújítását adott termék esetében a legtöbb gyártó (pl. az IBM vagy az Oracle) érthető okokból kizárja (ún. „all or nothing” szabály), vagyis a felhasználó adott termékből a ténylegesen használt mennyiségen felüli licenceire is köteles követést vásárolni.
A hagyományos konstrukciók merevségét csak részben enyhítik az olyan speciális licencek, mint az IBM trade-up vagy a Microsoft step-up, amelyek kedvezményes árú kiadás upgrade-et tesznek lehetővé. Vagyis ha adott termék nagyobb kiadására váltanánk (pl. IBM DB2 Workgroupról DB2 Enterprise-ra) akkor elegendő kb. 40-50 százalékos „felárat” fizetnünk. Ugyancsak korlátozott körben adnak lehetőséget az egyedi nagyvállalati mennyiségi licencszerződések mix&match jellegű opciói, melyek alapján a nem használt licencek előre meghatározott, pénzben kifejezett értéken átkonvertálhatók olyan termékekké, amelyekből túlhasználat mutatkozik.
Változó igényekhez igazított rugalmasság
Figyelemre méltó rugalmasságot ad azonban a felhasználóknak az IBM kínálatában megjelent FlexPoint-alapú licencelési mód abban, hogy rugalmasan tudják licenceiket a változó igényeikhez igazítani. A FlexPoint lényege, hogy az IBM különböző, de funkcionalitásukat tekintve összetartozó termékeket egy megoldáscsomag („multi-product package”) részeként tesz elérhetővé, a felhasználó pedig nem az egyes termékeket, hanem a megoldáscsomagot licenceli. Ez eddig önmagában nem Kolumbusz tojása, hiszen például a Microsoft Office licenc esetében sem a Word, Excel stb. termékek licenceit vásároljuk meg, hanem az összes irodai alkalmazást magába foglaló csomagra vonatkozóan kapunk felhasználási jogot.
A FlexPoint azonban ennél többet jelent, mert lényegesen komplexebb és sokrétűbb termékkört ölel fel. Például az IBM Data Science and Business Analytics Platform 1.3 verziója tartalmazza az összes Cognos Analytics (korábban ismert nevén: Cognos BI), Planning Analytics (korábban: Cognos TM1), Cognos Controller, ILOG és SPSS termék szerver- és kliensoldali szoftvereinek valamennyi kiadását. Ha ezeket a termékeket önállóan vásároljuk meg, akkor – a Cognos BI termékek kivételével – a klienseken és a szervereken futó komponenseket is le kell fednünk licencekkel: a klienseket nevesített felhasználó alapon, a szerverkomponenseket pedig a szerverek kapacitása alapján meghatározott Processor Value Unit (PVU) értékre. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Cognos termékek nevesített felhasználó licencei jellemzően szerepkör-specifikusak, vagyis a felhasználók jogosultsági szintjétől függően különböző licenceket kell beszereznünk.
Látható, hogy a licencelés komplexitásából adódóan nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni akkor, ha a felhasználási igény megváltozik. Egy nagyon egyszerű példánál maradva a kevés felhasználót kiszolgáló Cognos BI környezetet érdemesebb nevesített felhasználó alapon licencelni, míg a felhasználószám növekedésénél érdemes áttérni a PVU-alapú licencelésre. Ebben az esetben azonban az „optimalizáció” következtében a nevesített felhasználó licenceink feleslegessé válnak.
A FlexPoint alapon licencelődő megoldáscsomag esetében a licencszerződés meghatározza, hogy adott termékből egy egység hány FlexPointot ér, például a Cognos Analytics User licenc esetében 1 PVU = 2123 FlexPoint, 1 nevesített user = 1661 FlexPoint. A FlexPoint tehát egy olyan előre meghatározott érték, amely alapján a különböző metrikájú licencek egymásra átválthatók. A felhasználónak „csak” arra kell figyelnie, hogy a felhasználás adott időpillanatban ne haladja meg a rendelkezésére álló FlexPoint mennyiséget.
Maradnak hagyományos kötelezettségek
A csomag részét képező szoftverekre vonatkozó licencelési szabályok és jelentési kötelezettségek természetesen ugyanúgy érvényesek, mintha a szoftvereket nem a csomag részeként, hanem önállóan vásároltuk volna. A nevesített felhasználó licencek például kizárólag véglegesen ruházhatók át egyik felhasználóról egy másikra, az eredetileg PVU-alapú termékek virtualizált környezetben történő felhasználása esetén pedig kötelező az IBM License Metric Tool (ILMT) használata.
Ezzel együtt a FlexPoint csomagok kétségtelenül könnyebbé teszik a licencállomány és a változó felhasználás költséghatékony összehangolását. Egyszerűbbé, és olcsóbbá válik a kiadás-upgrade és a csomagba tartozó más termékek akár projektjelleggel történő kipróbálása. Ugyancsak jó hír, hogy az ILMT 9.2.13 és magasabb verziói automatikusan konvertálják és riportolják a FlexPoint-alapú használatot.
Adathelyreállítás pillanatok alatt
A vírus- és végpontvédelmet hatékonyan kiegészítő Zerto, a Hewlett Packard Enterprise Company platformfüggetlen, könnyen használható adatmentési és katasztrófaelhárítási megoldása.
a melléklet támogatója az EURO ONE Számítástechnikai Zrt.
CIO KUTATÁS
TECHNOLÓGIÁK ÉS/VAGY KOMPETENCIÁK?
Az Ön véleményére is számítunk a Corvinus Egyetem Adatelemzés és Informatika Intézetével közös kutatásunkban »
Kérjük, segítse munkánkat egy 10-15 perces kérdőív megválaszolásával!
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak