Mint azt a közelmúltban megírtuk, az Európa Parlament elé olyan javaslattervezet került, amely kimondatlanul is a Google ellen irányul. A tervezet kiemelten foglalkozott az internetes keresőmotorok piacával, pontosabban azzal a helyzettel, hogy mivel az a nethasználat egyik központi tevékenysége, meg kell akadályozni a monopóliumok kialakulását, mivel a keresés terén szerzett dominancia a digitális gazdaság más (vagy minden) területén is előnyös helyzetbe hozza a kereső tulajdonosát.

Megszavazták, nagy többséggel

Az Európa Parlament képviselőinek láthatólag tetszett a javaslat, így nagy többséggel meg is szavazták az egységes digitális piac szabályozásáról szóló javaslatot, benne a kereső cégek egyéb gazdasági tevékenységének leválasztását, végső soron tehát a cégek feldarabolását. Csakhogy ennek nincs közvetlen jogi következménye. Közvetett viszont lehet, például bírságok formájában gyakorolhatnak nyomást a cégekre, pontosabban a Google-re, amely az európai keresési piacot 90 százalékban uralja.

Mint azt korábban is írtuk, a javaslat kiemelten kezeli a netes keresőmotorokkal kapcsolatban kialakult helyzetet. Ezt ugyanis olyan szolgáltatásnak tartják, melyek segíthetik vagy épp akadályozhatják a digitális gazdaság szereplőinek a tevékenységét. Tehát akinek a kezében van a keresőmotor, az vissza is élhet azzal. Ezért a keresők működésének – azaz például hogy miként végzik az indexálást, hogyan, milyen értékelési szempontok szerint rangsorolják a találatokat, átláthatónak és pártatlannak kell lennie.

Következmények nincsenek, és mégis lesznek

Az EU történetében első alkalommal fordul elő, hogy ilyen javaslatot fogadott el az Európa Parlament. A döntés azonban nem előzmény nélküli. A keresőóriás jó négy éve ad folyamatos témát az EU döntéshozóinak. Az adatkezelési gyakorlata mellett rendszeresen előkerül az erőfölénnyel való visszaélés is.

A mostani szavazásnak nincs közvetlen hatása. Ennek ellenére sem az Európai Bizottság új versenyjogi biztosa, Margrethe Vestager, sem a Google nem mehet el mellette szó nélkül. A cég vezetői egyébként épp Európában tárgyalnak német és francia politikusokkal.

A Google-nek fel kell készülnie arra, hogy engedményeket kell adnia az EU-nak, amely egyelőre meglehetősen elégedetlen azokkal, melyeket a Google kínál a keresés átalakításával kapcsolatban. És valószínűleg kevés lesz az is, hogy például a Chrome-ba beengedjen más keresőmotorokat is. (Ez némileg hasonló, mint volt egykor a Windows–Internet Explorer-páros esetében. Akkor a Netscape nyomására a Microsoftnak úgy kellett szállítani a Windowst, hogy ne az IE legyen a telepítés utáni alapértelmezett böngésző.)

Margrethe Vestagernek pedig arra kell törekednie, hogy mihamarabb lezárja a Google ellen mintegy négy éve folyó vizsgálatokat.

Médiacégek az EP mellett

Egyes elemzők úgy vélik, itt voltaképpen nem csupán a Google erőfölényének visszanyeséséről van szó, hanem a digitális gazdaság európai szereplőinek a lobbitevékenységéről. Mint azt az Economist elemzésében rámutat, a nagy európai médiavállalatok, elsősorban a német Axel Springer és a Hubert Burda Media eddig is erőteljesen lobbiztak a Google ellen.

A német tartalomszolgáltatók szemében a Google igencsak komoly szálka. 2012 tavaszán vetődött fel az ötlet Németországban, hogy a keresőszolgáltatások vagy tartalomaggregátorok üzemeltetőinek fizetniük kellene, ha egy más által publikált tartalmat vagy annak egy kis részletét megjelenítik a találatok listájában.

Akkor a javaslatot még a Német Lapkiadók Szövetsége (Verband Deutscher Zeitschriftenverleger – VDZ) is lelkesen támogatta. Az indoklás az volt, hogy míg a keresőcégek profitálnak ezeknek a tartalmaknak a kereséséből, a tartalom-előállítók abból egy fillért sem látnak. A kiadók mindeközben jótékonyan megfeledkeztek arról, hogy a keresők amúgy jelentős forgalmat is irányítanak a kiadók oldalaira. Segítik a tartalomfogyasztást, növelik a felhasználói bázist, ami új lehetőségeket nyit a kiadók előtt.

A javaslatból végül tavaly született törvény, de abból már a néhány soros ajánlószövegekre vonatkozó kitételt kivették. Azaz a keresőkben megjelenő ajánlásokért nem kellene fizetni, bár ezt a VG Media – a német kiadók közös szerzői jogokat és szellemi tulajdont védő szervezetének jogászai vitatták. A Google azonnal reagált a VG Media állásfoglalására: bejelentette, hogy a kérdéses médiumok tartalmainál sem képet, sem idézetet nem jelenít meg a felületein, azaz csak a cím és a link marad.

A digitális gazdaság másként működik

A sikeres amerikai vállalatok elleni támadás helyett Európa vezetőinek inkább azt a kérdést kellene feltenniük, hogy a kontinens miért nem tudott kitermelni egy Google-t vagy egy Facebookot – véli az Economist fentebb idézett cikke. A Google valóban domináns az európai piacon, de hogy ezzel visszaél-e, az alapvetően más kérdés – véli a lap, amely szerint az EP-ben eluralkodott egyfajta „google-fóbia”. (Bár a lap megállapításai megfontolandók, megjegyzendő, hogy az Economist Group igazgatóságában ott ül Eric Schmidt is!)

Egymásnak feszülnek: Eric Schmidt és Margrethe Vestager

A cikk szerint ugyanis a digitális gazdaság egyszerűen másként működik ma, mint amikor a Microsoftot vonták rendszeresen deresre monopóliumvádakkal. A belépési küszöb nagyon alacsony, könnyű egy új ötletet megvalósítani, és ha az valóban sikeres, nagyon gyorsan felfuthat, amire van is jó néhány pozitív példa: hogy ne menjünk messzebbre, a Prezi is ide sorolható. Az is igaz, hogy ezeket a gyorsan növekvő vállalkozásokat sok esetben felvásárolják a nagyobb konkurensek, de ennek komoly felhajtó ereje van a piacra, azaz növeli a vállalkozó kedvet, serkenti az új ötletek piacra vitelét.

Az online szolgáltatók közel sem képesek olyan pozíciókat szerezni a felhasználók körében, mint egykor a Microsoft a Windowssal – bár mint látjuk, az a pozíció sem tart örökké. És bár valóban léteznek hálózati hatások, melyek egy domináns szolgáltatónak piaci előnyt biztosítanak, ezek a hatások nem tartósak, gyorsan elolvadhatnak az ebből származó előnyök, ahogy történt is jó néhány szolgáltatás esetében.