Felvásárolta az eladósodott Tsinghua Unigroupot egy tavaly erre a célra létrehozott vállalat, a Beijing Zhiguangxin Holding. Az új tulajdonos, melynek legnagyobb részvényese egy állami tulajdonú alap, adósságrendezési tervvel és 60 milliárd jüannal (kb. 8,9 milliárd dollár) érkezik. Ez nem tisztán piaci akció, hiszen a gazdaságilag értelmezhető célok mellett ott van az is, hogy meg kell menteni az arcvesztéstől a csipgyártás terén (is) hatalmas terveket szövögető Kínát.

Hatalmas ambíciók, óriási csalódások

A Tsinghua Unigroup, amelynek fő tulajdonosa a Tsinghua Egyetem volt (itt végzett a Hszi Csin-ping kínai elnök is), az elmúlt évtized közepére már a kínai félvezetőipar egyik legambiciózusabb szereplőjévé vált. A vállalat 2015-ben azt tűzte ki maga elé, hogy 2020-ra a világ harmadik legnagyobb csipgyártójává nő. Az ehhez szükséges fejlesztésekre és felvásárlásokra 47 milliárd dollárt szánt.

Olyan célpontjai voltak – elsősorban technológia- és piacszerzési célból –, mint a Micron, melyért 23 milliárd dollárt kínált. Bár a Micron megszerzését az amerikai hatóságok megakadályozták, a kínai vállalat nem hagyta a párnacihában az amerikai félvezető-gyártóra félretett pénzt. Mindent megvett, amihez hozzájutott. Vásárolt Európában is kisebb vállalatokat, de főleg a hazai piacon jeleskedett.

Az erőltet felvásárlásoknak aztán lett is eredménye, bár kicsit más, mint azt a Tsinghua menedzsmentje tervezte: 2020 őszétől kezdtek szállingózni a hírek, hogy a vállalatnak fizetési nehézségei vannak. Tavaly júniusban pedig csődvédelmet kért, mert adósságai 31 milliárd dollárra nőttek, miközben a kasszában mindössze 8 milliárd dollár készpénz volt.

A Tsinghua Unigroup vesztét valószínűleg a tervgazdálkodás és a szankciókkal turbózott valóság konfliktusa okozta. A vállalat fontos szerepet kapott (volna) a nagyszabású gazdaságmodernizációs tervben, a Made in China 2025-ben. Annak egyik sarokpontja ugyanis az volt, hogy 2025-től félvezetőkből önellátóvá kell tenni az országot. Bár az erőfeszítéseknek volt eredménye, az már most látszik, hogy a kitűzött célt nem sikerül elérni: a Donald Trump által meghirdetett kereskedelmi háború, amit Joe Bidenék is továbbvittek, nagymértékben lelassította a terv megvalósítását.

A Tsinghua azonban próbálta tartani a kitűzött növekedési célt: ha nem sikerült fejlett technológiát vennie, elszórta a pénzét olyan célpontokra, melyek sokat vittek, de keveset hoztak technológiában és bevételben is. Azt azonban sikerült elérnie, hogy fontossá vált a kínai félvezetőgyártási ökoszisztémában. Megmentése is ennek köszönhető: ha ugyanis bedől, olyan vállalatokat is magával ránthat, melyek az iparág élcsapatába tartoznak, mint például a 3D-NAND csipeket fejlesztő YMTC-t.

Ismét megjelent az állami akarat

Ezért aztán nem meglepő, hogy megmentése mögött felsejlik a kínai állam. Mint a Nikkei írja, tavaly jelöltek ki két, a félvezetőiparban komolyabb tapasztalatokkal rendelkező eszközkezelőt, hogy vegyék át a Tsinghua irányítását. A piacon mindkét céget (Wise Road Capital, Beijing Jianguang Asset Management Co vagy JAC Capital) a központi kínai félvezető-politika eszközének tekintik. Több olyan felvásárlásban és felvásárlási kísérletben benne voltak, amikor Kína fejlett félvezető technológiához szeretett volna jutni.

A két eszközkezelő első lépésben megállapodott a hitelezőkkel a Tsinghua adósságának az átütemezéséről. A tényleges reorganizáció pedig most, a Beijing Zhiguangxin Holding házon belülre kerülésével indulhat.