Nem valószínű, hogy itthon sokan felkapnák a fejüket arra a hírre, hogy a GitLab termékekért felelős fiatal alelnöke, Job van der Voort munkahelyet vált, és jövő hónaptól a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Remote.com vezérigazgatójaként dolgozik tovább.

A Remote.com a távoli munkavégzésben rejlő lehetőségeket akarja a lehető legjobban kiaknázni. Lényegében olyan tudáshálózat létrehozására építi a koncepciót, amelyben a vállalatok akár specialistákat is találhatnak egy-egy feladathoz. A szakértőt nem is kell felvenniük, akár egyedi megállapodásban is szerződhetnek vele. A közvetítő cég adatbázisában jelenleg 2,7 millió szakértőt tart nyilván. A munkaadóknak egy mesterséges intelligenciára épülő keresőrendszer segít megtalálna a legmegfelelőbb jelölteket, akiket alkalmazottként és szerződéssel is foglalkoztathatnak.

A munkahelyváltás kapcsán van der Voort a LinkedIn-en tett közzé egy érdekes posztot a távoli munkavégzés előnyeiről. Állítása szerint a távoli munkavégzésre alapozó szervezetek sokkal hatékonyabbak, mint a hagyományos munkarenden alapulók.

Inspiráló korlátok a szervezeteknek

Bár a távmunka alkalmazásánál nem elhanyagolható szempont a költségmegtakarítás (irodabérlet, utazás stb.), sokak számára ez sem elég vonzó. A vállalatvezetőkben ugyanis még mindig nagy a félelem attól, hogy elveszítik a kontrollt az alkalmazott fölött, akinek így csökken a hatékonysága.

Van der Voort azonban máshonnan közelíti meg a kérdést. Mint írja, a GitLabnél közel 50 fős csapatot irányított. Mivel a beosztottjai 45 különböző országban éltek, olyan munkamódszert kellett kialakítani, ami a távoli munkavégzésénél is biztosítja a zökkenőmentes együttműködést.

Az, hogy a munkatársai a világban különböző pontjain éltek, két – egymással szorosan összefüggő – sarkalatos problémát okozott. Az egyik, hogy ki kellett alakítani az ún. aszinkron működés kereteit, mivel a munkatársak sokszor eltérő időzónában, tehát nem azonos időben dolgoztak. Ebből következően az információkat nem is lehetett átadni a csapatban egyébként együtt dolgozóknak valós idejű kommunikációban (pl. Skype), hanem mindig mindent le kellett írni.

A vezető szerint ezek is inspiráló korlátoknak bizonyultak, melyek erősen befolyásolták a szervezet viselkedését. Mivel így nem lehet ellenőrizni, hogy ki mennyi időt tölt ténylegesen munkával (lehet, csak nehézkes), a munkatársak időalapú értékelése óhatatlanul elmozdul a produktivitásalapú felé. Lényegtelenné vált, hogy ki hány órát töltött a gép előtt, helyette az számított, hogy mit végzett el.

Az aszinkron működésből következő írásos kommunikáció pozitív hozadéka pedig az, lényegre törőbbé válik maga a kommunikáció, és csökken a dokumentálatlanságból eredő problémák lehetősége. Mivel minden le van írva (elvileg), ezért az adott munkát sokkal könnyebben átviheti egy másik munkatárs, ha valaki bármilyen okból kiesne a csapatból.

Ha pedig egy szervezet átvette ezt a működési módot, hatalmas szabadsághoz jut. A világ bármely pontjáról felveheti azt a tehetséget, akire valóban szüksége van, akár a legjobbakat is. Így összességében korlátozottabb erőforrásokkal is jobb lehetőséghez jutnak a szervezetek, ráadásul a munkaszervezés lényegesen nagyobb átláthatóságot kényszerít ki a folyamatokban.

Bár van der Voort nem említi, fontos megjegyezni, hogy a keretek kialakítása a vállalatokra plusz feladatokat is ró. Mint azzal korábban foglalkoztunk, a jogi kereteket is meg kell teremteni, ha a szervezet engedélyezi az alkalmazottainak a távoli munkavégzést. Tisztázni kell például, hogy mi történik akkor, ha munkavégzés közben a távmunkást baleset éri. Szabályozni kell, ki és milyen feltételekkel biztosítja a szükséges munkaeszközöket, és azokra vonatkozóan melyik félnek milyen felügyeleti, ellenőrzési joga van stb.

Inspiráló szabadság a munkavállalónak

Munkavállalóként életünk nagyon sok aspektusát a munkahely határozza meg. Például jellemzően olyan településen élünk, ahol a munkáltatónk van. Minden más – a család, a barátok, a hobbi – csak másodlagos szempont, és alárendelődik a munkahelynek.

A távmunka azt teszi lehetővé van der Voort szerint, hogy a munkavállaló ne a munkáltatója, hanem az élőhelye köré szervezze az életét. Azaz élhet ott, ahol jól érzi magát, nagyvárosban vagy vidéken, hiszen a munkavégzés kerete mindenhol, ugyanaz lesz. Ez óriási szabadságot ad, és pozitívan befolyásolja a hatékonyságot.

Persze sokan nem akarnak így dolgozni – és értelemszerűen sok olyan munkahelyen és munkakörben nem is oldható meg a távoli munkavégzés –, de akinek ezt a munkája lehetővé teszi, megkapja a szabadságot a döntésre.