Kijött a napfényre egy eddig lopakodó üzemmódban működő startup, amely a Holdra telepítene adatközpontokat. Nem valamiféle kezdeti kolonizáció a céljuk: az emberiség digitális értékeit szeretnék biztonságba helyezni. A Lonestar Data Holdings azzal indokolta a tervet, hogy a Föld nevű bolygó túl veszélyes, ezért legnagyobb kincsünket, a digitális adatokban megtestesülő tudást a bolygónkon kívül kell biztonságba helyezni.

Olyan lenne ez, mondta a The Registernek a startup alapító-vezetője, Christopher Stott, mint a Spitzbergák Nemzetközi Magbunker (Svalbard Global Seed Vault), ahol a világ ismert élelmiszernövényeinek magjait tárolják, hogy egy esetleges kataklizma után újra lehessen indítani az életet a Földön. De Stott hivatkozhatott volna a Microsoft tulajdonolta GitHubra is: a nyílt forráskódú repository két éve a Spitzbergákon hozott létre adatbunkert.

Stott szerint azonban a Spitzbergák sem elég biztonságos. A magbunkert a globális felmelegedés veszélyezteti, a legbiztonságosabb archívum is ki van téve a kibertámadásoknak, az adatközpontok a háborúknak... Ezért kell a Holdra vinni az adatokat.

Nem retikülben, de nem is bőröndben fuvaroznák

Az adatokat egy műholdon keresztül lőnék fel a holdi adatközpontokba. Ehhez olyan műholdat használnának, amelynek a Holdhoz hasonlóan megegyezik a keringési és forgási ideje, azaz folyamatosan "arccal a Föld felé" állna. Így lehetne biztosítani a folyamatos kommunikációt a Föld és a Hold felszíne között.

És hogy mi lenne a Holdon? Egy kis proof-of-concept adatközpontot, amely Ubuntu alatt működik, már összerakott a Lonestar, és dolgoznak annak meghatározásán, hogy milyen sávszélesség kellene a folyamatos kommunikáció biztosításához. A kommunikációs engedélyeket már megszerezték, azaz ha összeáll a tesztrendszer, elindulhat az adatáramlás a Hold és a Föld között.

De azért addig még szükség lesz egy-két holdfelszíni kapavágásra. Ráadásul vannak olyan előfeltételek, melyek nem a Lonestaron múlnak. Például az, hogy az Intuitive Machines nevű startup, amely elvileg a NASA teherszállítmányait fuvarozza majd a Holdra, célba tudja-e juttatni az első, Nova-C nevű leszállóegységét az év végén. (Ez az első Holdra szállás után több mint fél évszázaddal sem triviális feladat, eddig több volt a kudarc, mint a siker.)

Stott optimista, már kitűzték a főbb mérföldköveket. 2024-re öt petabájtnyi kapacitást költöztetnének fel, amit újabb két év alatt megtízszereznének. A Föld és a Hold között 15 gigabit/s sebességgel közlekednének az adatok. A kozmikus sugárzástól és az extrém hőingadozástól (+106 és -183 Celsius-fok is lehet) úgy védenék az adatközpontokat, hogy az ősi vulkáni tevékenység által létrehozott felszín alatti barlangokba építenék a gépeket. A munkát természetesen robotok végeznék.

Erre is van pénz

Ha kételyek merültek volna fel önben a koncepció életképességét illetően, tegye félre. A Lonestar ugyanis úgy került a figyelem középpontjába, hogy megkapta első 5 millió dolláros befektetését. A pénzt az űrtechnológiai startupokban utazó Seldor Capital, valamint a 2Future Holding adta össze.

A második körhöz azonban már bizonyítani is kell: többek között azt, hogy a technológia megvalósítható. Ezért is fontos a fentebb említett Intuitive Machines Hold-programjának sikere. A Lonestar ugyanis velük szerződött, hogy a Nova-C leszállóegységen mutatja be rendszere működőképességét. Az idén év végén felküldendő egységen csak szoftveres tesztek lesznek. A 2023-ban felküldeni tervezett második egység viszont több más eszköz mellett a Lonestar hardverének kb. egykilós prototípusát is magával vinné.