Tajvan nagy reményeket fűz hozzá, hogy mások mellett félvezetőipari befolyása fogja megvédeni a kínai agressziótól, amire az ottani vezetők "szilíciumpajzsként" hivatkoznak. Ugyanis ha Kína valóban megtámadná a szakadár kínai tartományként kezelt országot, az világszerte elvágná a csipekhez való hozzáférését, és a globális gazdaság egy vészfélezésre emlékeztető ütemben állna le – idézi a Business Insider cikke a Forrester kutatási igazgatóját. Szerinte a félvezetőipari termékek nélkül nem a mai gazdaság egyszerűen nem kapna levegőt, amit megerősít a Center for a New American Security nevű washingtoni agytröszt biztonsági és technológiai szakértője is, aki puszító gazdasági hatásokról beszél: a várható károk összességében a billió dolláros nagyságrendbe teszi, hozzátéve, hogy ezzel az amerikai gazdaság is azonnali és mély recesszióba zuhanna.

Valószínű, hogy a feltételezett invázió esetén a tajvani csipgyártó létesítményeket (TSMC, Foxconn stb.) szándékosan megsemmisítenék, hogy azokhoz Kína se férhessen hozzá, és ezzel kevesebb értelme legyen tényleg megpróbálkoznia a Tajvan elleni támadással. Más kérdés, hogy Kína egy blokáddal is elvághatja a globális ellátás jelentős részét, ami háború nélkül is sokfelé járhat komoly gazdasági és nemzetbiztonsági következményekkel: a katonai rendszerekben rengeteg ilyen komponens működik, így ehézségekbe ütközne az eszközök karbantartására és frissítése. Utóbb a a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború nyomán is világossá vált, hogy az egyes országoktól vagy szállítóktól való túlzott függőség milyen könnyen felboríthatja az ellátási láncokat – azóta a nyugati cégek is vizsgálják az "onshoring" lehetőségeit, vagyis a gyártás egy részének hazaköltöztetését.

Mindenképpen rosszul néz ki

Az éppen rendkívül erős negyedévet zárt TSMC az úgynevezett foundry üzletágban tevékenykedik, vagyis nem maga tervezi a gyártmányait, hanem saját gyártóüzemeiben állítja elő azokat más cégek számára. Az Apple-t is kiszolgáló vállalat önmagéban is a globális félvezetőpiac több mint felét uralja, de ami a csúcstechnológiás processzorokat illeti, ez az arány egyes becslésekben a 90 százalékot is elérheti. A The Wall Street Journal szerint a világon évente eladott 1,4 milliárd okostelefon-processzor nagy részét tavaly is a TSMC gyártotta, csakúgy, mint az autógyártóknál felhasznált csipek 60 százalékát. Ott van azután a nagy teljesítményű számítástechnika is a gyors adatfeldolgozástól a rakéták irányításáig, ami a tajvani óriásvállalatok létesíményeit és szakértelmét különösen értékessé teszi a különböző kormányzatok, elsősorban pedig a kínaiak szemében.

A legjobb kínai félvezetőgyártó, az SMIC techológiája is körülbelül öt évvel maradhat el a TSMC-től, az oligopóliumot pedig erősíti, hogy nagyon összetett, kifinomult és drága technológiákról van szó. A belépési korlátok minden tekintetben igen magasan vannak, egy-egy új üzemépítése és felszerelés önmagáában is sok milliárd dolláros nagyságrendű befektetés, vagyis nem olyan tevékenységről van szó, amelyet valaki egyszerű elhatározással saját maga is felpörgethet. A BI cikke alapján Tajvan ellenőrzése központi szerepet játszik az éppen most újrázó Hszi Csin-ping kínai elnök célkitűzésében, hogy a technológiai önellátás és a globális verseny megnyerése mellett legkésőbb 2049-re, a Kínai Népköztársaság fennállásának 100. évfordulójára ezt az ügyet is rendezze. A szakértők szerint az invázióra így sor kerülhet tíz év múlva, öt év múlva, de akár jövőre is.

A múlt héten Antony Blinken amerikai külügyminiszter is arról beszélt, hogy Kína a feltételezettnél sokkal gyorsabb ütemben készül Tajvan annektálására: az Egyesült Államok már háborús forgatókönyveket modellez, sőt a Bloomberg olyan értesülésekről számolt be, hogy egy teljes invázió esetén fontolóra venné a képzett chipgyártó mérnökök evakuálását. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Kínában jelenlévő tajvani vállalatok is igyekeznek más helyszínekre települni Délkelet-Ázsiában, az amerikai kormánya pedig nemrég vezetett be újabb exportkorlátozásokat Kínával szemben, amelyek a korábbiakhoz képest is nagy pofont jelentenek az ottani technológiai iparnak. Ezek a szabályozások méginkább korlátozzák Kína képességeit a félvezetőipari technológiák fejlesztésében, a BI cikkében megszólaló elemző pedig úgy véli, hogy a két hatalom gazdasági hidegháborújának komoly pénzügyi következményei lesznek, tekintettel az ellátási láncok általános összefonódására.

Részletek a Business Insider riportjában »